„Mihail Illarionovics Kutuzov” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nemzetközi katalógusok + portál.
33. sor:
Napóleon [[1812]]. [[június 22.|június 22-én]] megindította csapatait Oroszország ellen. Kutuzov ekkor a pétervári, majd moszkvai népfelkelők élén állt. A cár augusztusban nevezte ki a hadsereg főparancsnokává, akkor, amikor a visszavonulásért sokat bírált elődje, [[Barclay de Tolly]] már [[Szmolenszk]]et is feladta. Ezen a taktikán egy ideig Kutuzov sem változtatott. Tudta, hogy a franciákat csak úgy győzheti le, ha minél messzebb kerülnek bázisaiktól és utánpótlási vonalaik megnyúlnak, a francia császár így szinte zavartalanul hatolt előre. Kutuzov a cári udvar határozott nyomására végül csak Moszkva közelében vette fel a harcot. A két hadsereg [[borogyinói csata|Borogyino]] mellett rendkívül véres csatát vívott. Az ütközet döntetlenre végződött, mindkét fél győztesnek hirdette magát.
{{Bővebben|Borogyinói csata}}
Napóleonnak először támadtak kétségei a végső sikerben, Kutuzov pedig bebizonyította: az ellenség kimerítése a megfelelő módszer. A csata után az oroszok újra visszavonultak. Feladták Moszkvát is, de előbb felgyújtották a várost. A haditanácsban Kutuzov így érvelt: ''Moszkva elestével még nem veszett el Oroszország, de a hadsereg elvesztésével igen''. Sikerült megőriznie csapatainak harckészségét, a franciáknak viszont főleg az utánpótlás hiánya miatt meg kellett hátrálniuk.
{{Bővebben|Oroszországi hadjárat (1812)}}
A [[Grande Armée]] [[1812]]. [[október 19.|október 19-én]] hagyta el Moszkvát, mivel Napóleon hiába várta a békeszerződést, és katonai döntést sem tudott elérni. A francia császár délnyugat felé elindult, hogy termékeny és érintetlen területen vonulhasson vissza, de Kutuzov elállta az útját, és a korábban már elpusztított, felperzselt vidékre terelte.
39. sor:
A franciák nem találtak elegendő élelmet, mozgásukat pedig az orosz rajtaütések mellett a [[partizán]]ok tevékenysége is nehezítette, így a visszavonulás fejveszett menekülésbe torkollt. Ehhez hozzájárult a korán jött, kemény fagy is. Kutuzov több, kisebb-nagyobb ütközetben mért vereséget a hátráló franciákra, ám döntő összecsapást továbbra sem vállalt. [[Louis Nicolas Davout|Davout]] és [[Michel Ney|Ney]] egyesült hadait is legyőzte [[Szmolenszk]] mellett, ezért megkapta a szmolenszki herceg címet. A franciákat [[Kalisch]]ig üldözte, és onnan kiáltványt intézett egész Európához ([[1813]]. [[március 25.]]), hogy üzenjenek Napóleonnak irtóháborút. Sikereiért megkapta a [[Szent György Rend (orosz)|Szent György Rend]] első fokozatát.
 
Az Oroszországra támadó francia hadseregből decemberre csak kb. 20–{{formatnum: 40000}} ember tudott hazavergődni. Napóleon ekkor már katonáit hátrahagyva Párizs felé tartott. 1813 elején Kutuzov folytatta a franciák üldözését Lengyel- és Poroszországban, eközben érte a halál [[1813]]. [[április 28.|április 28-án]] [[Bunzlau]]nál (ma [[Boleslawiec]], [[Lengyelország]]).
 
Koporsóját másfél hónapon át vitték Szentpétervárra, de a város előtt öt [[verszta|versztával]] a nép kifogta a lovakat, és a koporsót vállukon vitték a [[Kazanyi Székesegyház]]ba, ahol ünnepélyesen eltemették.