„XIV. Kelemen pápa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nemzetközi katalógusok sablon hozzáadása AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
13. sor:
}}
'''XIV. Kelemen pápa''' ([[Santarcangelo di Romagna]], [[1705]]. [[október 31.]] – [[Róma]], [[1774]]. [[szeptember 22.]]) a 249. római pápa [[1769]]-től haláláig. 1773. augusztus 16-án
==
18 éves korában a minorita rendbe lépett. Tanulmányainak befejeztével 1740-ben Albani Hannibal bíbornok közbenjárása folytán a Szent Bonaventura-Collegium igazgatójává nevezték kii, majd öt évvel később a Sant Ufficio, vagyis hitnyomozó gyülekezet tagjává választották, amely minőségben Ricci jezsuita generális és Spinelli bíbornok ajánlatára bíbornoki kalappal díszíttetett. 1769. május 19-én pápává választották és június 4-én ünnepélyesen megkoronázták. Mindjárt pápaságának elején jubileumot hirdetett és minden irányban élénk tevékenységet fejtett ki. A vatikáni múzeum, a későbbi Pio-Clementinum alapítása az ő műve. Nagy feltűnést keltett 1773-ban a jezsuiták eltörlését tárgyazó brévéje ''Dominus ac Redemptor noster'', amely okmányt 1773. október 16-án ki is hirdették.
Tekintélyes irodalmi hagyatékából különösen levelei válnak ki. Ezeket [[Luigi Antonio Caracioli]] összegyűjtötte és 1776-ban olasz, majd francia nyelven ki is adta. Magyarra fordította [[Kónyi János]] (Buda, 1783). Leveleinek, beszédeinek és okmányainak egy másik kiadását [[Cosimo Ferdiani]] rendezte sajtó alá ezen címmel: ''Lettre, bolle e discorsi di Fra Lorenzo Ganganelli (Clemente XIV.), edizione ordinata accresciuta ed illustrata da Cosimo Ferdiani'' (Firenze, 1845). A pápának Harlequinnel folytatott levelezése nem eredeti; ezen levelei ''Clement XIV. et Carlo Bartinazzi Correspondance inédite'' címen előbb [[Párizs]]ban, majd 1830-ban [[Lipcse|Lipcsében]] került a könyvpiacra. ''Guerra Epitome Bullarii Romanii'' című művében összegyűjtötte XIV. Kelemen pápa fontosabb bulláit; ezek között van a híres ''Dominus ec Redemptor noster'' bullája, továbbá a ''Coelestinum munerum, Cum a Deo és Romana Pontificis'' kezdetű brévéi, egy allokúció és számos más okirat. Említett Caraccioli 1775-ben francia nyelven megírta XIV. Kelemen pápa élettörténetét. Magyarra fordította Kováts Péter (Pozsony, 1835). Azonkivül a pápának egy német nyelven írott életrajza is megjelent ezen címmel: ''P. Clemens XIV.'' (Berlin és Lipcse, 1774, 4 kötet).
== Források ==
* Gergely Jenő: ''A pápaság története''. Kossuth Könyvkiadó, 1982. ISBN 963-09-1863-3
* {{Forrásjelzés-Pallas|szócikk=Kelemen|url=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/056/pc005647.html#3}}
==Művei==
*{{cite web | title = Documenta Catholica Omnia | publisher = | url = http://www.documentacatholicaomnia.eu/01_01_1769-1774-_Clemens_XIV.html | language = latin | accessdate = 2011-12-06}}
==Jegyzetek==
|