„Ciudad Juárez-i csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
28. sor:
|szöveg pozíciója =lent
}}
Az 1911. május 8. és 10. között lezajlott '''Ciudad Juárez-i csata''' a [[mexikói forradalom]] kezdeti szakaszának legjelentősebb ütközete volt, amelynek során a [[Francisco Ignacio Madero]], [[Pascual Orozco]] és [[Pancho Villa]] vezette forradalmárok elfoglalták a [[Porfirio Díaz|Díaz-kormány]]hoz hű katonaság által őrzött várost. A csata közvetlen következménye lett az elnök lemondása.
 
A forradalmárok csapatai április elején indultak el [[Chihuahua (állam)|Chihuahua]] állam belsejéből az északi határ mentén fekvő [[Ciudad Juárez]] irányába, ahova megérkezve nem támadtak azonnal, hanem letáboroztak. Hamarosan béketárgyalások kezdődtek a maderisták és a [[Mexikóváros]]ból érkező kormányküldöttek között, ahol megegyeztek egy (később meghosszabbított) tűzszünetben. A felkelők közül azonban többen, főként Orozco és Villa, egyre türelmetlenebbekké váltak, majd amikor Madero május elején úgy döntött, mégsem támadják meg a várost, szembeszegültek vele, és 8-án lövöldözést provokáltak, ami után végleg megállíthatatlanná váltak az elszabadult indulatok.
 
Bár a védők fegyverzete és katonai képzettsége is jócskán felülmúlta a támadókét, létszámuk és lelkesedésük azonban alacsonyabb volt. A több kisebb csoportra oszló forradalmárok több irányból kerítették be a várost, és házról házra haladva közeledtek a később egyetlen épületbe visszahúzódó kormányerők bázisához. Voltak, akik a házak tetejéről lövöldöztek, mások a vályogfalakat áttörve haladtak előre. Május 10-én a szövetségiek megadták magukat. A veszteségekről nagyon ellentmondóak az adatok, valószínűleg mindkét oldalon legfeljebb néhány száz halott és sebesült lehetett összesen.
 
Bár a győztes csata után a forradalom táborának békéjét belső ellentétek veszélyeztették (szembe került egymással Madero és az Orozco–Villa páros), végül úgy-ahogy sikerült elcsitítani a viszálykodást, május 17-én pedig már közös ünnepséget is rendeztek a győzelem alkalmából. 21-én a kormány az országos folyamatok és a Ciudad Juárez-i csatavesztés eredményeképpen arra kényszerült, hogy aláírja a Díaz elnök és [[Ramón Corral]] alelnök távozását kimondó [[Ciudad Juárez-i egyezmény]]t.
 
==Előzmények==
60 ⟶ 66 sor:
Mivel néhány lövedék továbbra is átlépte az országhatárt, az ottani védelmi erők vezetője, ''Steaver'' ezredes, ultimátumot intézett a harcoló felekhez, amelyben kijelentette, hogy ha ez ismét megtörténik, kénytelen lesz közbeavatkozni. Erre végül nem került sor.{{refhely|Taibo 2006|96.}} Éjfélkor Navarróhoz érkezett [[Roque González Garza]], a maderisták követe, aki már nem tűzszünetet, hanem megadást követelt, ám ezt ők nem teljesítették. Éjjel fél háromkor Orozco megkapta Madero beleegyezését egy általános támadás megindításához. Több, néhány száz fős csoportra oszolva, több irányból bekerítve a szövetségieket kezdték megközelíteni a város belső részeit. Villa délről indult el 650 emberével, ám amikor géppuskatűz állta útjukat, visszahúzódtak a vasútállomáshoz, ahol vasúti talpfákból építettek maguknak barikádot, majd a közeli iskolát vették tűz alá, ahol a kormányerők meghúzódtak.{{refhely|Taibo 2006|97.}}
 
A következő órák során zűrzavarossá vált a helyzet városszerte, mindenfelé lövöldözések hallatszottak. Az emberek sokszor az utcasarkokon, a falak védelmében állva lőttek ki a sarok mögül derékszögben, nem is látva, hogy pontosan mire céloznak. Sokan felmásztak és lehasaltak a házak lapos tetőire, de a szövetségiek a központban található magasabb épületeket is megszállták. A forradalmárok egy csoportja egy építkezésen 300 hegyes vasrudat talált, amelynek segítségével a vályogházak falait is átfúrták, és így haladtak előre házról házra a nyílt utca helyett. Több házban találtak gitárokat, amiken játszani kezdtek, de beindítottak [[gépzongora|gépzongorákat]] és fonográfokategy fonográfot is. Ezekben az órákban kifosztották Navarro házát is. A szemben álló felek időnként szavakkal is provokálták egymást: a város védői a forradalmárokat lázadó marhatolvajoknak nevezték, amire ők a száz évvel ezelőtti [[mexikói függetlenségi háború]]t kirobbantó [[Grito de Dolores|doloresi kiáltás]]ból ismert „''Halál a rossz kormányra!''” felkiáltással válaszoltak. Mindeközben az amerikai vöröskereszt folyamatosan összegyűjtötte mindkét oldal sebesültjeit az utcákról, és [[El Paso (Texas)|El Pasóba]] szállította őket.{{refhely|Taibo 2006|97–99.}}
 
Míg a forradalmárok időről időre visszatértek főhadiszállásukra, hogy élelmet vegyenek magukhoz, a körbezárt kormányerőknek, akikkel a civil lakosság is ellenségesen viselkedett, elfogyott az ellátmánya, ráadásul egy maderista szabotázsakció miatt a város vízellátása is megszűnt, ami a nagy forróságban különös gondot jelentett. Villa 9-én estére elfoglalta az iskolát, Orozco és Garibaldi pedig a város északi részét, majd a bikaviadalok terét is. Másnap reggel a maderisták újabb rohamot indítottak, a védők a 15. zászlóalj addigi laktanyájában csoportosultak. Dél körül megjelent a fehér zászló az egyik ablakban: a szövetségiek megadták magukat.{{refhely|Taibo 2006|98–99.}} Hamarosan Villa elrendelte, hogy elkerülendő a magukat megadott katonák lakossággal történő észrevétlen elvegyülését, vetkőztessék őket alsónadrágra, és vonuljanak át a városi börtönbe. Ennek a különös menetnek is számos kíváncsiskodó nézője akadt.{{refhely|Taibo 2006|100.}}
70 ⟶ 76 sor:
Amint befejeződött a csata, Villa tömegsírt ásatott a temetőben, ''José Muñiz'' pékségében pedig nagy mennyiségű kenyeret süttetett mind saját embereinek, mind a foglyoknak. Azt viszont nem tudták elkerülni a vezérek, hogy a forradalmárok egyes csoportjai fosztogatásba kezdjenek az elfoglalt városban.{{refhely|Taibo 2006|103.}}
 
Madero néhány nappal a győzelem után a [[San Luis-terv]]nek megfelelően megalakította saját kormányát, amelyet az USA szinte azonnal el is ismert.{{refhely|Lavrov 1972|113.}} A forradalmárok által leginkább kifogásolt döntése az volt, hogy hadügyminiszterévé azt a [[Venustiano Carranza|Venustiano Carranzát]] nevezte ki, aki egyáltalán nem rendelkezett katonai tapasztalatokkal, a csatában sem vett részt, egész idő alatt El Pasóban tartózkodott.{{refhely|Taibo 2006|104.}} A kenyérsüttetés ellenére súlyos problémát jelentett a csapatok ellátása: egyre többen éheztek, ezért OroczoOrozco és Villa találkozót kezdeményezett Madero „elnökkel”. 12-én délelőtt került sor a találkozóra, ahova a két vezér több tucat fegyveres társaságában érkezett, Maderót pedig Abraham González mellett ''Máximo Castillo'' vezette kísérete követte.{{refhely|Taibo 2006|105.}}
 
Hogy pontosan mi történt a találkozón, azt ahány leírás van, annyiféleképpen mondják el. Annyi bizonyos, hogy heves viták támadtak, majd lökdösődés kezdődött, végül előkerültek a pisztolyok, és azokkal kezdték egymást fenyegetni. Van olyan leírás is, miszerint Villa emberei rátámadtak Maderóra, akit azonban Orozco megvédett,{{refhely|Taibo 2006|112.}} de valószínűbb, hogy Orozco akarta foglyul ejteni Maderót. Ő azonban félrelökte az útjában álló Villát, majd felmászott egy vasúti kocsi tetejére, és az egybegyűlt fegyveresekhez kezdett szónokolni. Békét sürgetett, és azt ígérte, azonnal rendezi a helyzetet, lesz elég élelem és ruha.{{refhely|Taibo 2006|106.}} Magának Orozcónak két tisztje kényszerítette arra Orozcót, hogy fogjon kezet Maderóval. A pisztolyokat eltették. Pár pillanattal később Madero aláírt egy 40 000 pesós csekket, abból a célból, hogy élelmiszert vásároljanak El Pasóban.{{refhely|Taibo 2006|107.}} Néhány nappal később Maderónak egy olyan írása került nyilvánosságra, amelyben kijelentette, hogy bár valóban volt Orozcóval egy viszonylag heves konfliktusa, valójában sosem kételkedett Orozcónak az ő „kormányához” való hűségében. Orozco a következő szavakkal reagált: „''Egységünk elpusztíthatatlan.''” Május 17-én éjjel, feledve az előző napok feszültségeit, már egy ünnepséget is tartottak a győzelem örömére.{{refhely|Taibo 2006|109.}}