„Határozatlansági reláció” változatai közötti eltérés

A [[kvantummechanika]]i '''Határozatlansági reláció''' (németesen: összefüggés, angolosan: elv) alapvető, elméleti határ bizonyos fizikai mennyiségek egyszerre, teljes pontossággal való megismerhetőségére. Ilyen mennyiség-pármennyiségpár például a [[helyvektor|hely]] és az [[impulzus]], minél pontosabb értéke van az egyiknek, annál pontatlanabb a másiknak. Az eredeti heurisztikus érvelést, hogy léteznie kell egy ilyen határnak, [[Werner Heisenberg]] adta [[1927]]-ben, aki után gyakran Heisenberg-féle relációnak is szokták nevezni. Egy formálisabb megfogalmazást adott [[Earle Hesse Kennard]] (és tőle függetlenül egy évvel később [[Hermann Weyl]]), ami a hely és az impulzus mért értékeinek szórásait kapcsolja össze.

A határozatlansági relációt gyakran összekeverik egy hasonló effektussal, a [[megfigyelő hatása|megfigyelő hatásával]], amely szerint nem lehet egy rendszeren mérést végezni, anélkül, hogy ezzel megváltoztatnánk a rendszert. Eredetileg Heisenberg is ilyen magyarázatot adott a jelenségre, de azóta világossá vált, hogy a határozatlansági reláció a kvantumos rendszerek alapvető tulajdonsága, nem pedig a mérőberendezések technikai korlátja.