„Paul Claudel” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: Hullámos ő – kalapos ű |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: Hullámos ő – kalapos ű |
||
26. sor:
== Munkássága ==
Bár Paul Claudelt sokan elutasítják durva természete, titkos bűnöket palástoló katolicizmusa, a Pétain-ügy valamint a Camille sanyarú sorsában játszott szerepe miatt, nem lehet úgy beszélni a huszadik század első felének francia irodalmáról, hogy az ő munkásságát ne említenénk.
=== A kezdetek ===
Miután édesanyjával és testvéreivel Párizsba költöznek, Claudel olyan későbbi személyiségekkel jár egy iskolába, mint [[Léon Daudet]] vagy [[Romain Rolland]]. Filozófiatanára Burdeau, akinek sokra becsüli a tanítását, bár nem tud mindenben azonosulni vele. A kiváló szellemi környezet dacára elveszettnek érzi magát, míg 1886-ban el nem kezdi olvasni - még a karácsonyi megtérés előtt - [[Arthur Rimbaud|Rimbaud]]-tól a kötött verssel szakító két utolsó ciklusát, a ''Színvázlatok''at (''Illumations'') és az ''Egy évad a pokolban''t. Rimbaud nagy hatással van egész költészetére. Az első misztikus élmény után csupán 1890 karácsonyán tér meg gyerekkorának vallására a katolicizmusra. E négy év alatt nagy olvasmányokba fog, mint a [[Biblia|Szentírás]] vagy [[Dante Alighieri|Dante]].
1887-ben kezd el drámát írni, és hamar rájön, hogy van érzéke hozzá, ami később a ''Tête d'or''ban fog kibontakozni. 1889-ben kezdi el írni, miközben készül a külügyi vizsgára, amelyen elsőként jut be. Egy év múlva nekifog a ''La ville''-nek, az első változatát 1891-ben fejezi be. Claudel ekkor egy irodalmi csoportosulás tagja [[Marcel Schwob]]bal, [[Léon Daudet]]-vel, [[Jules Renard]]-ral együtt. Ekkoriban eljár Mallarmé kedd esti összejöveteleire. 1892-ben megírja a ''Violaine'' első változatát, ami sokáig nem jelenik meg. 1893 márciusában kapja első kinevezését [[New York]]ba, és ezzel elkezdődik a diplomatakarrierjével járó közel félévszázados "száműzetése". New Yorkban és Bostonban írja meg ''A cseré''ot, és dolgozza át a ''Tête d'or''t és a ''La ville''-t. Elkezd [[Aiszkhülosz]]t fordítani. Néhányhónapos franciaországi pihenő után 1895 nyarán elindul Kínába, és elkezdi írni ''A Kelet megismerése'' verseit. Sanghajban keletkezik egyetlen fontosabb alexandrinban írott műve, a ''Száműzetés versei''. Kínában több városban is megfordul, Japánba is ellátogat, és végül [[Fucsou]]ban telepedik meg. 1896-ban megírja a ''Repos du septième jour''-t. 1898-99-ben megírja a ''La ville'' és a ''Violaine'' második változatát.
=== A fordulat ===
1899 őszén a [[Szuezi-csatorna|Szuezi csatorná]]n keresztül visszatér Franciaországba, és néhány hónapot a [[bencések]]nél tölt. Ekkor kezdi el írni a ''Cinq grandes odes'' és az ''Art poétique'' egyes részeit. 1900 őszén visszatér Kínába, a hajón ismeri meg szerelmét, Rosalie Vetch-t, aki a Nő prototípusa lesz későbbi műveiben. Az elkövetkező években továbbírja ''A Kelet megismerésé''t és az ''Ars poétique''-ot. 1904-ben Rosalie elhagyja, ekkor kezd el naplót írni, ami egyelőre csak idézetgyűjtemény a Szentírásból és az [[egyházatya|egyházatyák]]ból. 1905-ben ismét visszatér Franciaországba, de nem leli helyét, rengeteget utazik. Villeneuve-sur-Fère-ben írja meg ősszel a ''Délforduló''t, mintegy lezárva és megörökítve a Rosalie-val való találkozás élményét, elvesztésének traumáját. A darab 1906-ban jelenik meg 150 példányban, amiből csak a legbizalmasabb barátai kaphatnak, de évtizedekig elzárja a nyilvánosság elől. Még ez évben megházasodik és három nap múlva visszatér Kínába. [[Peking]]ben és [[Tiencsin]]ben fejezi be 1907-ben az Ódákat. 1908-tól új hangnemben írja meg a ''Corona'' verseit. Nekikezd ''A kezes''nek, amelyet már [[Prága|Prágá]]ban fejez be 1910-ben. A ''Violaine''-t ismét átdolgozza, ezúttal ''Angyali üdvözlet'' címen. Németországban kapcsolatba lép a [[drezda]]i Hellerau színházzal. A családi tragédiák idején, 1911-12-ben írja meg a ''Kantátá''t. A világháborút megelőző években kezd el sikeressé válni: 1911-ben bekerül a [[Nouvelle Revue Française]]-hez, 1912 őszén bemutatják az ''Angyali üdvözlet''et Párizsban, egy évre rá megrendezi a [[drezda]]i Hellerau színház [[Németország]]ban; 1913-ban a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] már közöl tőle részletet; [[Georges Duhamel]] írni kezd róla, 1914-ben Lugné-Poe megrendezi ''A kezes''t. A világháború alatt még néhány évig Európában marad, Aiszkhüloszt fordít.
1917 januárjában ismét hajóra száll, ezúttak [[Brazília|Brazíliá]]ba nevezik ki, titkára [[Darius Milhaud]]. A száműzetés újabb évei alatt írja meg a ''Szentképek'' legnagyobb darabjait. A száműzetés fájdalma ekkor írt drámáiban is megjelenik. Sok évi hallgatás után választ kap Rosalie-tól, akivel később felveszi a kapcsolatot, gondoskodik róla és közös lányukról. 1919-ben tér vissza Európába az Egyesült Államok érintésével, és a [[dánia]]i kinevezése előtti szabadságon kezd felvillanni benne ''A selyemcipő'' ötlete. 1921-ben ismét keletre utazik [[Japán]]ba, útközben meglátogatja [[Indokína|Indokíná]]t és [[Angkor]]t. 1923-ban tanúja a [[Tokió]]t romba döntő földrengésnek, a francia nagykövetség épülete is elpusztul, és vele együtt ''A selyemcipő'' harmadik napja. Újraírja, és a hatalmas művet végül 1924 októberében fejezi be. 1927-ben néhány hónapot tölt Franciaországban - ekkor már az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ban konzul -, és megvásárolja a brangues-i kastélyt: annyi bolyongás után végre otthonra lel. Ebben az évben írja a ''Kolumbusz Kristóf könyvé''t. Ettől kezdve nagyrészt csak szentírásmagyarázatokat ír, amelyek egy része csak a halála után jelenik meg. Pályafutásának utolsó állomásán, Brüsszelben írja meg [[Arthur Honegger]]rel közösen a ''Johanna a máglyán'' drámai oratóriumot [[Ida Rubinstein]] felkérésére. Nyugdíjazása után Brangues-ban és Párizsban él, és egyre inkább belemerül a [[egzegézis|bibliamagyarázat]]ba.
=== Elismerés, színházi sikerek ===
A [[második világháború]] alatt kezdi el az [[Énekek éneke|Énekek éneké]]nek nagy kommentárját, amelyet 1945-ben fejez be, és a főművének tart. Utána rögtön nekikezd a ''La Rose et le rosaire''-nek. Egy korábbi sikertelen próbálkozás után 1946-ban a [[Francia Akadémia]] a tagjává választja anélkül, hogy jelöltetné magát. [[Jean-Louis Barrault]] elkezdi színrevinni a darabjait, 1943-ban a [[Comédie-Française]] bemutatja a ''Selyemcipő'' rövidített változatát, ami hatalmas sikert arat, Claudel zsenije vitathatatlanná válik. Barrault következő nagy vállalkozása a ''Délforduló'', ami ''A Selyemcipő'' előzményeként is felfogható. Bár a rendező már 1939-ben kérte a darabot, Claudel határozottan visszautasította. ''A selyemcipő'' sikere után néhány évvel is csak csellel sikerül rávennie a szerzőt, hogy több mint mégy évtized után végre nyilvánosságra bocsássa. Ez volt a sóvárgott kincs, a szöveget néhányan már ismerték, a húszas években kisebb-nagyobb részletet titkon előadtak zárt körben, többek között [[Antonin Artaud]]. 1948-ban a rendezés során Barrault ragaszkodik az eredeti változathoz, Claudel viszont megváltozott nézetei szerint szeretné átszabni. A színpadra került változat nagy sikert arat, számos országban turnéznak vele. 1949-ben Claudel mégis készít egy színpadi változatot, amit viszont sohasem mutattak be. Az ötvenes években Barrault megrendezi ''A kezes''t, a ''Kolumbusz Kristóf könyvé''t és a ''Tête d'or''-t is. Amikor Claudel 1955-ben meghal, a [[Comédie-Française]]-ben épp az ''Angyali üdvözlet''et próbálják. Halála után darabjait újra és újra előadják, legjátszottabb a ''Délforduló'', amely [[Antoine Vitez]] rendezésében 1975-ben bekerül a Comédie-Française repertoárjába. Vitez kezdi először felderíteni a darab magánéleti hátterét, Rosalie Vetchnek sokáig a létezését sem sejtették. ''A selyemcipő'' teljes változatát szintén Vitez rendezi meg az [[Avignoni fesztivál]]on, a 12 órás előadás történelmet ír, maga Claudel sem hitte, hogy a darab teljes egészében előadható. Később újra és újra megrendezték a hosszú változatot. Szintén sokat játszák az ''Angyali üdvözlet''et.
Claudel, a szenvedélyes szerelem néhány évét leszámítva, katolikus költő, aki megvalósította a nagy álmot: a huszadik században újjáéleszteni az irodalomban a katolikus hagyományt a maga monumentalitásával, a Szentírás, Dante, az egyházatyák örökségét beépíteni műveinek tematikájába, stílusába, verselésébe. Rimbaud nyomán kialakítja a maga szabadversét, az ún. claudeli zsoltárverset (''verset claudélien''), ami formailag a francia vershagyomány elemeit váltakoztatja az egzaltált tartalom igényei szerint. Költeményeket és drámákat egyaránt ír ebben a formában. Sajátos nyelvezetére rányomja bélyegét az idegen nyelvi környezet is, a francia mondatok rendje megbomlik, bonyolulttá válik, képek tolulnak egymásra. Míg a színműveit állandóan játsszák, verseit ma már ritkábban olvassák. ''A selyemcipő''vel gyakorlatilag kiírta magát, ekkor fordul a bibliamagyarázat felé. Ebben is jelentőset alkot, prózája is van olyan erős, mint a költészete, bár szinte teljesen ismeretlen.
== Válogatott művei ==
36 ⟶ 49 sor:
* ''Le Repos du septième jour'', 1901
* ''Délforduló'' (Partage de midi), 1906, 1948
* Coûfontaine-trilógia: ''A kezes'' (L'Otage), 1911; ''Le Pain dur'', 1918; ''Le Père humilié'', 1920
* ''Angyali üdvözlet'' (L'Annonce faite à Marie), 1912, 1948
* ''A selyemcipő vagy A legrosszabb nem mindig bizonyos'' (Le Soulier de satin" ou Le pire n'est pas toujours sûr, action espagnole en quatre journées), 1929
52 ⟶ 65 sor:
* ''Sugárzó arcok'' (Visages radieux), 1945
=== Próza ===
* ''Paul Claudel interroge l'Apocalypse'', 1952
* ''Paul Claudel interroge le Cantique des Cantiques'', 1954
* ''La Rose et le rosaire'', 1959
* ''Journal I, 1904–1932'', 1968
* ''Journal II, 1933–1955'', 1969
* 1949-től : Levelezés [[André Gide]]-del, [[Lugné-Poe]]-val, [[Jean-Louis Barrault]]-val stb.
== Magyarul megjelent művei ==
63 ⟶ 79 sor:
* ''Jeanne D'Arc a máglyán''. Drámai oratórium, ford. Lendvai lászló, [1942?], [Budapest],Veritas
* ''A selyemcipő vagy A legrosszabb nem mindig bizonyos'', ford. Semjén Gyula, [1935], [Budapest], Pázmány Péter Irodalmi Társaság
== Források ==
72 ⟶ 85 sor:
* [http://www.paul-claudel.net/|Société Paul Claudel]
* [https://fr.wikipedia.org/wiki/Camille_Claudel|Camille Claudel]
* [http://www.larousse.fr/encyclopedie/personnage/Paul_Claudel/113760|Encyclopédie Larousse]
{{Nemzetközi katalógusok}}
| |||