„A Falkland-szigetek argentin inváziója” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: HTML-sortörés
A szigeten tartózkodó két tengerészgyalogos őrnagy közül a rangidős, Mike Norman lett a brit erők parancsnoka, míg Gary Nott a kormányzó katonai tanácsadójaként működött. A hivatásos brit erők összlétszáma 68 tengerészgyalogos és 11 tengerész volt, a megszokott létszám duplája, mivel éppen váltási időszak volt, így a leváltandó és váltó katonák is a Moody Brook laktanyában tartózkodtak. (Más források szerint a szigeteken 89 tengerészgyalogos tartózkodott ekkor.<ref>[http://www.nuestromar.org/noticias/mar_calmo9269_072007_valio_la_pena_alfredo_cufre_primer_soldado_que_piso_malvinas#prof ''La Voz del Interior'',]2007. április 1. "''Nem 45, hanem 89 [brit] tengerészgyalogos volt ott, azok is, akik Dél-Georgián lettek volna a váltás.''" </ref>)
 
A tengerészgyalogosok létszáma 57 főre csökkent, amikor aaz HMS ''Endurance'' antarktiszi őrhajójárőrhajó Dél-Georgia szigetére indult kivizsgálni az ott történt argentin incidenst (egy ócskavaskereskedő-csoport március 19-én felvonta az argentin zászlót).
 
A Falkland-szigeteki Védelmi Erő (Falkland Islands Defence Force) 25 önkéntese vett részt a védelem kialakításában.<ref>Duncan Anderson: ''The Falklands War 1982'' (Osprey Essential Histories, 2002) pp. 17-19. ISBN 1-84176-422-1.</ref> Egy helybéli lakos, Graham Bound szerint, aki végig a szigeten tartózkodott az invázió és megszállás alatt, körülbelül 40 fő jelentkezett szolgálatra.<ref>Graham Bound: ''Falkland Islanders at war'' (Pen and Sword Books Limited), ISBN 1-84415-429-7.</ref> Az önkéntesek parancsnoka, Phil Summers őrnagy kulcsfontosságú pontok védelmére rendelte ki őket, mint a telefonközpont, a rádióállomás és az erőmű. Jack Sollis, a Forrest hajó kapitánya rögtönzött radarállomásként működtette a hajóját. Két másik civil, Jim Alister, aki korábban a Királyi Tengerészgyalogságnál szolgált és a kanadai állampolgár Bill Curtiss is szolgálatra jelentkezett a kormányzónál. <ref>Insight team Sunday Time (1982), Chapter I: Surrender (I) és Chapter VIII: An ungentlemanly act.</ref>
 
==A Rosario hadművelet==
[[Fájl:ARASantísimaTrinidadD-2.jpg|thumb|right|250px|Az ARA Santisima''Santísima Trinidad'' argentin romboló]]
 
Az argentin kétéltű művelet 1982. április 1-jén, késő este kezdődött, amikor aaz ARA Santisima''Santísima Trinidad'' romboló kirakta az argentin haditengerészet különleges erőinek katonáit Stanley-től délre. Az argentin főerő partraszállása néhány órával későbbre volt tervezve, aaz ARA ''Cabo San Antonio'' partraszállító hajóról a repülőtér közelében. A partraszállás helyét aaz ARA ''Santa Fe'' tengeralattjáróról induló búvárok jelölték ki.<ref>Horacio A. Mayorga: ''No Vencidos'' (Ed. Planeta 1998) pp. 71. ISBN 950-742-976-X.</ref>
 
A tervek szerint a Rosario hadművelet első lépése Port William felderítése volt. AAz ARA ''Santa Fe'' tengeralattjáróról indulva Alfredo Cufré százados vezetésével egy 14 fős harci búvár csoport szállt volna partra Cape Pembroke közelében.
 
A felderítés megkezdése után aaz ARA ''Santa Fe'' tengeralattjáró március 31-én periszkópon keresztül észlelte, hogy a Forrest halászhajó 22:00-kor elhagyja Port Stanley-t, ekkor a város még teljesen hétköznapinak tűnt. Másnap aaz ARA ''Santa Fe'' értesült arról, hogy a Falkland-szigetek vezetése tud az argentin invázióról (ekkorra a várost is elsötétítették), így változtattak a terven. Cape Pembroke helyett a harci búvárok kijelölt partszakasza Menguera Point közelébe került, a Kidney Island-től délre.<ref>Jorge Bóveda: ''La Odisea del submarino Santa Fe'' (IPN editores, 2007) pp. 56, 75-76. ISBN 978-950-899-073-0</ref> Cufré százados szerint a műveletet azért kellett elhalasztani egy nappal, mert a főerőket szállító hajó késett a rossz idő miatt.<ref>[http://www.nuestromar.org/noticias/mar_calmo9269_072007_valio_la_pena_alfredo_cufre_primer_soldado_que_piso_malvinas#prof ''La Voz del Interior'',]2007. április 1.</ref>
 
A harci búvárok április 1-én, 01 óra 40 perckor hagyták el a tengeralattjárót, majd Menguera Point-tól Zodiac csónakokkal indultak tovább a Yorke-öböl felé, amit április 2-án, 04 óra 30 perckor értek el. Miután kijelölték a főerőnek a partraszállás helyét, ellenállás nélkül elfoglalták a kifutópályát és a világítótornyot.<ref>[http://www.nuestromar.org/noticias/mar_calmo9269_072007_valio_la_pena_alfredo_cufre_primer_soldado_que_piso_malvinas#prof ''La Voz del Interior'',]2007. április 1.</ref> Argentin források szerint néhány hadifoglyot is ejtettek. A brit megadás után ennek a csoportnak volt a feladata összegyűjteni és őrizetbe venni a brit tengerészgyalogosokat.<ref>Jorge Bóveda: ''La Odisea del submarino Santa Fe'' (IPN editores, 2007) pp. 56, 75-76. ISBN 978-950-899-073-0</ref>
 
===Támadás a Moody Brook laktanya ellen===
1982. április 1. éjjel aaz SantisimaARA ''Santísima Trinidad'' romboló 500 méterre a parttól, Mullet Creek-nél 21 Gemini csónakot engedett le, rajtuk 84 különleges műveleti katonát<ref>Carlos Busser: ''Operación Rosario'' (Editorial Atlántida, 1984) ISBN 950-08-0324-0. 76 fő a kétéltű kommandó csoportból és 8 fő a Buzos Tácticos harci búvár egységből</ref> Guillermo Sánchez-Sabarots korvettkapitány parancsnoksága alatt az 1. kétéltű kommandó csoportból és egy 16 fős csoportot Pedro Giachino korvettkapitány parancsnoksága alatt (aki az 1. tengerészgyalogos zászlóalj parancsnokhelyettese volt). Ez utóbbi csoportnak volt a feladata a kormányzói épület elfoglalása. Jorge Allara ellentengernagy aaz ARA ''Santisima Trinidad'' fedélzetéről rádión békés megadásra szólította fel Rex Huntot, aki az ajánlatot elutasította.
 
A Giachino vezette csoportnak 4 kilométert kellett megtennie északi irányba. A főerő célpontja, a Moody Brook laktanya 10 kilométerre volt és nehéz terepen vezetett az út. Sánchez-Sabarots korvettkapitány így írta le az éjszakai menetet<ref>Martin Middlebrook: ''The Argentine Fight for the Falklands'' (Pen and Sword Books, 2003) pp. 36-37. ISBN 0-85052-978-6.</ref>:
 
===Partraszállás a Yorke-öbölben===
Stanley keleti oldalán nagyobb szabású műveletek zajlottak. AAz ARA ''Cabo San Antonio'' partraszállító hajó fedélzetéről indulva az 1. kétéltű harcjárműves zászlóalj (parancsnok: Guillermo Cazzaniga korvettkapitány) húsz amerikai gyártmányú Amtrac és LVTP-7A1 kétéltű lánctalpas páncélozott csapatszállító járművén a 2. tengerészgyalogos zászlóalj D és E százada partraszállt a Yorke-öbölben. A műveletnek szemtanúja volt egy rajnyi brit tengerészgyalogos Bill Trollope hadnagy vezetésével.
 
A harcjárműves oszlop a Repülőtéri úton érkezett be Stanley-be, az előőrsöt három Amtrac jármű képezte (05., 07. és 19. számú), amelyeket az Ionoszféra Kutató Intézet közelében 7 óra 15 perckor egy raj brit tengerészgyalogos megtámadott páncéltörő fegyverekkel és géppuskákkal. A következők Hugo Santillán korvettkapitány hivatalos jelentéséből származnak<ref>Martin Middlebrook: ''The Argentine Fight for the Falklands'' (Pen and Sword Books, 2003) pp. 36-37. ISBN 0-85052-978-6.</ref>:
Giachino nagyon súlyosan megsérült. Egy argentin szanitéc, Ernesto Urbina tizedes megpróbált eljutni hozzá, hogy ellássa, de megsérült egy gránátrobbanásban. Giachino, látva, hogy mi történt, kihúzta egy kézigránát biztosítóját és azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja. A britek megpróbálták rávenni, hogy szabaduljon meg a gránáttól és ebben az esetben el tudják látni, de Giachino visszautasította az ajánlatot és megakadályozta, hogy elérjenek hozzá. Körülbelül három órával ezután, a brit megadást követően Giachino-t a Stanley-i kórházba szállították, de belehalt a vérveszteségbe.<ref>Carlos Busser: ''Operación Rosario'' (Editorial Atlántida, 1984) pp. 277. ISBN 950-08-0324-0</ref>
 
[[Fájl:P33ARAGranville.jpg|thumb|250px|Az ARA ''Granville'' argentin korvett]]
A kormányzó irodájában Norman őrnagy rádión jelentést kapott York tizedes tűzcsoportjától, akik a Camber-félszigeten helyezkedtek el, ahonnan láthattak volna bármilyen argentin hadihajót, amely befut a Stanley-öbölbe. York tizedes jelentette, hogy három lehetséges célpontot lát és megkérdezte, melyiket támadja elsőként. Norman őrnagy visszakérdezett, hogy mik a célpontok. Az egyes számú célpont egy anyahajó, a kettes egy cirkáló - jelentette a tizedes, majd az összeköttetés megszakadt.
 
York tizedes úgy döntött, hogy visszavonja a tűzcsoportját, és miután meglepő aknát kötöttek a Carl Gustav páncéltörő gránátvetőjükhöz, egy Gemini csónakkal észak felé eveztek Port William-en keresztül. Ekkor York tizedes elmondása szerint egy argentin romboló kezdte üldözni őket (argentin források szerint ez aaz ARA ''Granville'' korvett volt). A brit csoport egy lehorgonyzott lengyel halászhajó árnyékába menekült, majd az első adandó alkalmat türelmesen kivárva kieveztek a partra.
 
A kormányzói épületnél az argentinok nyomása nem csökkent. Néhány jel arra utal, hogy kábítógránátokat is használtak, a tüzelőállások folyamatos váltogatása miatt a bent védekező brit tengerészgyalogosok azt hitték, hogy legalább egy századerejű ellenséggel, sokszoros túlerővel állnak szemben. Valójában miután Giachino csoportjának nem sikerült betörnie a főépületbe, a briteket csupán egy tucat elitkatona vette körbe Lugo hadnagy, Giachino helyettese vezetésével. A brit Land Rovereket súlyosan megrongálta az argentin tűz.<ref>Insight team Sunday Time (1982), Chapter VIII: An Ungentlemanly Act, pp. 88</ref> Hunt kormányzó felhívta telefonon Patrick Watts-ot a Radio Stanley stúdiójában és azt mondta, hogy egy megerősített századnak megfelelő ellenséges erő tartja ostrom alatt a rezidenciát<ref>Insight team Sunday Time (1982), Chapter VIII: An Ungentlemanly Act, pp. 89.</ref><ref>Graham Bound: ''Falkland Islanders at war'' (Pen and Sword Books Limited), pp. 60 ISBN 1-84415-429-7.</ref><ref>Peter Way (szerk.): ''The Falklands War in 14 parts'' (Marshall Cavendish, 1984) Way szerint 600 argentin volt a ház körül.</ref>:
Mialatt a tárgyalások folytak, a kormányzói épületben egy másik incidens történt. A három argentin, akik Giachino csoportjával jutottak be az épületbe, véletlenül felhívták magukra Nott őrnagy figyelmét, ahogy megpróbálták elhagyni a rejtekhelyüket. Nott őrnagy a géppisztolyával a szobalányok szállásának mennyezetébe lőtt. A brit beszámolók szerint a megdöbbent argentinok lebucskáztak a lépcsőn és letették a fegyvereiket. Noha Hunt kormányzó már a megadás feltételeiről tárgyalt, ők lettek az első argentin hadifoglyok a háborúban.<ref>Carlos Busser: ''Operación Rosario'' (Editorial Atlántida, 1984) pp. 40. ISBN 950-08-0324-0</ref>
 
Alfredo Cufré százados, az argentinok elöljárója szerint (aki ekkor a repülőtéren tartózkodott), a három argentin a brit megadásig tartotta a pozícióját.<ref>nsightInsight team Sunday Time (1982), Chapter I: Surrender (I), pagepp 20.</ref><ref>"Suben a la planta superior de la casa, que era de madera. Entonces un montón de marines con ametralladoras se introducen a la planta baja y desde allí les tiran. Dos de los nuestros se habían subido a una bañadera y, además, había un sofá y un tanque de 200 litros. El tercero saltaba del sofá al tanque, mientras los otros dos seguían en la bañadera. Los marines tiraban ráfagas y ráfagas, y cuando suponían que estaban muertos los de arriba, paraban. Entonces los de arriba se ponían en la boca de la escalera y tiraban ráfagas a su vez y volvían a subir. Así pasaron casi tres horas." [http://www.nuestromar.org/noticias/mar_calmo9269_072007_valio_la_pena_alfredo_cufre_primer_soldado_que_piso_malvinas#prof La Voz del Interior, 2007. április 1.] "''Felmásztak a ház legfelső szintjére, ami fából épült. Akkor a brit tengerészgyalogosok automata fegyverekkel kezdték lőni őket a földszintről. Az emeleten volt egy fürdőkád, egy kanapé és egy 200 literes tartály. Ketten a fürdőkádba ugrottak, egy a tartályra mászott föl. A tengerészgyalogosok addig lőttek lentről, amíg úgy nem gondolták, hogy mindhárman meghaltak. Akkor ők hárman visszamentek a lépcsőhöz és tüzelni kezdtek lefelé. Ez három órán keresztül tartott.''"</ref>
 
Carlos Busser admirális, a Rosario hadművelet parancsnoka azt állítja, hogy a tűzszünet már érvényben volt, amikor a három argentin – tekintettel arra, hogy a harc vége közel volt és bármilyen emberáldozat hiábavaló volna – letette a fegyvert a britek előtt és segített ellátni a sebesülteket.<ref>Carlos Busser: ''Operación Rosario'' (Editorial Atlántida, 1984) pp. 40. ISBN 950-08-0324-0</ref> Pár perccel az esemény után a britek megadták magukat.
A művelet eseményei a következő sorrendben követték egymást<ref>Horacio A. Mayorga ''No Vencidos'' (Ed. Planeta. 1998) pp. 71. ISBN 950-742-976-X.</ref>:
 
- A: Április 1., 21:30 AAz SantisimaARA ''Santísima Trinidad'' romboló megkezdi a haditengerészeti kommandó katonáinak kirakását 21 felfújható motorcsónakba. A csónakok a Mullet Creek felé indulnak, de eltérnek északi irányba és tengeri hínármezőkbe ütköznek, amik gondokat okoznak a továbbhaladásnál. Ezért a legközelebbi alkalmas partszakaszra tartanak, ami Lake Point közelében található.
 
- B: Április 1., 23:00 A haditengerészeti kommandó első csoportja partot ér egy névtelen partszakaszon Lake Point közelében. Egy kisebb csoport Giachino korvettkapitány vezetésével a kormányzói épület felé indul, a főerő Sabarots korvettkapitány vezetésével a Moody Brook laktanya felé indul.
 
- C: Április 2., 04:30 Egy harci búvárokból álló csoport aaz ARA ''Santa Fe'' tengeralattjáróról indulva észrevétlenül partot ér a Yorke-öböl közelében
 
- D: Április 2., 05:30 SabarotSánchez-Sabarots korvettkapitány különítménye eléri és körbeveszi a laktanyát. Géppuskatüzet vezetnek és könnygázgránátokat dobnak az épületekbe, de nem találnak ott senkit.
 
- E: Április 2., 06:00 20 FMC Amtrac és számos LARC-V teherszállító jármű ér partot a Yorke-öbölben a Cabo San Antonio partraszállító hajóról indulva. Az argentin alegység három részre bomlik:
 
==A brit kormányzat értesítése==
1982. április 2-án, 4 óra 30 perckor Hunt kormányzó telex-kezelője a következő ...benüzenetváltásban értesítette a brit külügyminisztériumot arról, hogy a szigetek argentin irányítás alá kerültek<ref>[http://www.nytimes.com/1982/04/03/world/communications-cut-with-the-falklands.html New York Times, 1982. április 3.]</ref>:
 
LONDON: Hello. Mik ezek a szóbeszédek, amiket hallunk? Itt Lon
FALKLANDS: Rengeteg új barátunk van
 
LONDON: Mi az igazság az inváziós szóbeszédekről? Itt Lon
 
FALKLANDS: Ők a barátok, akiket említettem
1982. április 3-án argentin haditengerészeti erők elfoglalták Dél-Georgia szigetét és megadásra kényszerítették a Grytviken-ben állomásozó brit tengerészgyalogosokat. A művelet argentin kódneve Georgia-művelet volt (spanyolul ''Operación Georgias''), ismert még Grytviken-i csata néven is.
 
A sziget elfoglalására kirendelt argentin erő, a 60.1 harci kötelék az ARA ''Bahía ParadisoParaiso'' antarktiszi járőrhajóból (amely ekkor már a sziget közelében tartózkodott) valamint az ARA ''Guerrico'' korvettből állt, ez utóbbi fedélzetén egy Puma és egy Alouette III típusú helikopterrel és 40 tengerészgyalogossal.<ref>Horacio A. Mayorga: ''No Vencidos'' (Ed. Planeta, 1998) pp. 94. ISBN 950-742-976-X.</ref> Az ARA ''Drummond'' és ARA ''Granville'' korvettek kordonfeladatot láttak el a Falkland-szigetek és Dél-Georgia között, hogy elfogják aaz HMS ''Endurance'' antarktiszi őrhajót, ha Stanley felé indul.
 
A művelet végrehajtását az argentin hadvezetés április 2-ára tervezte, de aaz ARA ''Guerrico'' a viharos időjárás miatt késett, így az időpontot egy nappal elhalasztották.<ref>Horacio A. Mayorga: ''No Vencidos'' (Ed. Planeta, 1998) pp. 97. ISBN 950-742-976-X.</ref>
 
Stanley bevételéről értesülve a Dél-Georgián állomásozó brit haditengerészek parancsnoka, Keith Mills hadnagy drótakadályokat és taposóaknákat telepíttetett a kikötőhöz közeli partszakaszon King Edward Point-nál és megszervezte a Brit Antarktiszi Kutatóállomás épületeinek védelmét. Az HMS ''Endurance'' néhány kilométerre a kikötőtől átjátszóállomásként biztosította az összeköttetést a tengerészgyalogosok és London között. A harcérintkezés szabályainak módosítása szerint a britek önvédelemből, figyelmeztetést követően nyithattak tüzet. Egy brit kormányzati intézkedés pedig elrendelte, hogy "''ne álljanak ellen azon a ponton túl, ahol az emberi élet veszélyeztetése már hasztalan''".<ref>Lawrence Freedman: ''The Official History of the Falklands Campaign: The origins of the Falklands war'' (Routledge, 2005) pp. 11-13. ISBN 0-7146-5206-7</ref>
 
Miután 7 óra 30 perckor hiába szólították fel megadásra a briteket, 11 óra 41 perckor 15 argentin tengerészgyalogos került légi úton kijuttatásra a szigetre. A második fordulóját teljesítő helikoptert a britek intenzív kézifegyvertűzzel megrongálták, ami kényszerleszállást hajtott végre, ennek során két argentin katona meghalt, négy megsebesült. Az argentin erők felvették a tűzharcot a britekkel.
 
AAz ARA ''Guerrico'' korvett, miután a szigeten harcoló argentin csapat tűztámogatást kért, befutott a kikötő öblébe és tüzet nyitott. Több fedélzeti fegyverrel is probléma adódott, eközben a brit tengerészgyalogosok kézifegyvertűzzel és 84 mm-es páncéltörő gránátokkal eltalálták a hajót. AAz ARA ''Guerrico'' visszavonult a brit fegyverek lőtávolságán kívülre és ismét tüzet nyitott a 100 mm-es ágyújával.<ref>Horacio A. Mayorga: ''No Vencidos'' (Ed. Planeta, 1998) pp. 100. ISBN 950-742-976-X.</ref>
 
Mivel a további ellenállásnak nem volt értelme és "''elérte a célját, hogy az argentin csapatokat katonai erő használatára kényszerítette''"<ref>Lawrence Freedman: ''The Official History of the Falklands Campaign: The origins of the Falklands war'' (Routledge, 2005) pp. 14. ISBN 0-7146-5206-7</ref>, 12 óra 48 perckor Mills hadnagy letette a fegyvert.<ref>Horacio A. Mayorga: ''No Vencidos'' (Ed. Planeta, 1998) pp. 101. ISBN 950-742-976-X.</ref>
154

szerkesztés