„Szerkesztő:Qsf/2. páncéloshadosztály” változatai közötti eltérés

a tordai csata második szakasza kiegészítés
a
(a tordai csata második szakasza kiegészítés)
 
'''A tordai csata első szakasza'''
 
Szeptember 11-én a 3. harckocsiezred a 4. gépkocsizó lövészzászlóaljjal együtt a Felvincnél betört ellenséges csapatok felszámolására vetették be.(EAHÚ, 101.o.).
Szeptember 11-én a 3. harckocsiezred a 4. gépkocsizó lövészzászlóaljjal együtt a Felvincnél betört ellenséges csapatok felszámolására vetették be.(EAHÚ, 101.o.). Szeptember 13-án a hadosztály az Aranyos folyó mentén foglalt védőállást. A nap folyamán a marosludasi védőkörletbe szovjet erők szivárogtak be illetve sorozatvető támadás érte azt.(EAHÚ. 108.o) Szeptember 14-én ismét támadás érte Marosludast. A behatoló két századnyi szovjet gyalogságot az itt védekező 5. gépkocsizó zászlóalj verte ki a településről.(EAHÚ, 110.o.) Szeptember 15-én a hadosztály ismételten ellenlökést hajtott végre Tordától keltre, visszafoglalva Aranyosegerbegyet.(Az erdélyi hadműveletek 1944 késő nyarán - kora őszén, AEH1944, 85.o) Ugyan ezen a napon a Ludas-patak völgyéből a Vaskapu-hegyet védő 25. gyaloghadosztály csapatainak megerősítésére átvezényelték a 2. páncélos hadosztály harccsoportját. Ez a harccsoport a hegy két oldalán futó völgyekben indította meg az ellenlökést 13 óra 25-kor. A nyugati csoport (6. gépkocsizó lövészzászlóalj) a Szent János patak-völgyében hamar elérte a Szalonnás-hegy lábát, ahol védelemre rendezkedett be. A keleti csoport (4. gépkocsizó lövészzászlóalj) ezzel egy időben lezárta a Péterlaka-völgyet, de az Aranyos-patakon vert szovjet hídfőket már nem tudta felszámolni.(AEH, 86.o) Szeptember 16-án a 3/I. harckocsi zászlóalj a 25. gyaloghadosztály egységeivel közösen a Tordai hídfőben, a 381-es magaslat közelében harcoltak. Feladatuk a ridó illetve a horhosok megtisztítása volt az ellenségtől. Dél körül a túlerőben támadó szovjet páncélosokat a magyar harckocsik megkerülték és visszavonulásra kényszerítették, az előre törő szovjet - román gyalogság támadását megakasztotta. A nap folyamán Tarczay főhadnagy Panther tankjával három harckocsit és egy páncéltörő ágyút semmisített meg.(EAHÚ, 113.o.) Ugyan ekkor támadott a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj is a Szent János-patak völgyében de vállalkozásuk az erős ellenállás és tüzérségi tűz miatt kudarcot vallott.(AEH1944, 88.o.)
 
Szeptember 13-án a hadosztály az Aranyos folyó mentén foglalt védőállást. A nap folyamán a marosludasi védőkörletbe szovjet erők szivárogtak be illetve sorozatvető támadás érte azt.(EAHÚ. 108.o)
Szeptember 17-én a hadosztály egyrészt a saját hídfőket védte másrészt a Tordától keletre levő ellenséges hídfők felszámolására törekedett mind a szent János patak-völgyében mind a Péterlaka-völgyében (AEH1944, 89.o., ). Ez utóbbi a rossz tervezés miatt kudarcot vallott. Az egész napos küzdelemben a hadosztály jelentős veszteséget szenvedett el.(EAHÚ, 115.o.) Eredetileg szeptember 18-án, a magyar csapatok (25. gyaloghadosztály illetve a 4. és a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj) fel akarták újítani a támadásukat de ez a lassú átcsoportosítás illetve a lőszerutánpótlás akadozása miatt egy napot késet.(AEH1944, 91.o.) Szeptember 19-én a magyar csapatok ismételten megpróbálták elfoglalni a ridót. A támadásban 4. és a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj, a 3. harckocsiezred 20 páncélosa, az 52. páncélos légvédelmi gépágyús osztály és a 2/2 páncélos utászszázad vett részt. (AEH1944, 91.o) A támadást mind a két hadosztály tüzérsége illetve a hadtestközvetlen tüzér alakulatok is támogatták. Eleinte mind a két harccsoport jól haladt a kitűzött célok felé, de az előrenyomulás végül a szovjet tüzérségi zárótűz miatt elakadt. A szovjet-román hídvőt felszámolni nem tudták, csak a mélységét csökkentették le 1 km-re. (AEH1944, 92.o.)
 
Szeptember 14-én ismét támadás érte Marosludast. A behatoló két századnyi szovjet gyalogságot az itt védekező 5. gépkocsizó zászlóalj verte ki a településről.(EAHÚ, 110.o.)
 
Szeptember 15-én a hadosztály ismételten ellenlökést hajtott végre Tordától keltre, visszafoglalva Aranyosegerbegyet.(Az erdélyi hadműveletek 1944 késő nyarán - kora őszén, AEH1944, 85.o) Ugyan ezen a napon a Ludas-patak völgyéből a Vaskapu-hegyet védő 25. gyaloghadosztály csapatainak megerősítésére átvezényelték a 2. páncélos hadosztály harccsoportját. Ez a harccsoport a hegy két oldalán futó völgyekben indította meg az ellenlökést 13 óra 25-kor. A nyugati csoport (6. gépkocsizó lövészzászlóalj) a Szent János patak-völgyében hamar elérte a Szalonnás-hegy lábát, ahol védelemre rendezkedett be. A keleti csoport (4. gépkocsizó lövészzászlóalj) ezzel egy időben lezárta a Péterlaka-völgyet, de az Aranyos-patakon vert szovjet hídfőket már nem tudta felszámolni.(AEH, 86.o)
 
Szeptember 16-án a 3/I. harckocsi zászlóalj a 25. gyaloghadosztály egységeivel közösen a Tordai hídfőben, a 381-es magaslat közelében harcoltak. Feladatuk a ridó illetve a horhosok megtisztítása volt az ellenségtől. Dél körül a túlerőben támadó szovjet páncélosokat a magyar harckocsik megkerülték és visszavonulásra kényszerítették, az előre törő szovjet - román gyalogság támadását megakasztotta. A nap folyamán Tarczay főhadnagy Panther tankjával három harckocsit és egy páncéltörő ágyút semmisített meg.(EAHÚ, 113.o.) Ugyan ekkor támadott a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj is a Szent János-patak völgyében de vállalkozásuk az erős ellenállás és tüzérségi tűz miatt kudarcot vallott.(AEH1944, 88.o.)
 
Szeptember 17-én a hadosztály egyrészt a saját hídfőket védte másrészt a Tordától keletre levő ellenséges hídfők felszámolására törekedett mind a szent János patak-völgyében mind a Péterlaka-völgyében (AEH1944, 89.o., ). Ez utóbbi a rossz tervezés miatt kudarcot vallott. Az egész napos küzdelemben a hadosztály jelentős veszteséget szenvedett el.(EAHÚ, 115.o.) Eredetileg szeptember 18-án, a magyar csapatok (25. gyaloghadosztály illetve a 4. és a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj) fel akarták újítani a támadásukat de ez a lassú átcsoportosítás illetve a lőszerutánpótlás akadozása miatt egy napot késet.(AEH1944, 91.o.)
 
Szeptember 17-én a hadosztály egyrészt a saját hídfőket védte másrészt a Tordától keletre levő ellenséges hídfők felszámolására törekedett mind a szent János patak-völgyében mind a Péterlaka-völgyében (AEH1944, 89.o., ). Ez utóbbi a rossz tervezés miatt kudarcot vallott. Az egész napos küzdelemben a hadosztály jelentős veszteséget szenvedett el.(EAHÚ, 115.o.) Eredetileg szeptember 18-án, a magyar csapatok (25. gyaloghadosztály illetve a 4. és a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj) fel akarták újítani a támadásukat de ez a lassú átcsoportosítás illetve a lőszerutánpótlás akadozása miatt egy napot késet.(AEH1944, 91.o.) Szeptember 19-én a magyar csapatok ismételten megpróbálták elfoglalni a ridót. A támadásban 4. és a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj, a 3. harckocsiezred 20 páncélosa, az 52. páncélos légvédelmi gépágyús osztály és a 2/2 páncélos utászszázad vett részt. (AEH1944, 91.o) A támadást mind a két hadosztály tüzérsége illetve a hadtestközvetlen tüzér alakulatok is támogatták. Eleinte mind a két harccsoport jól haladt a kitűzött célok felé, de az előrenyomulás végül a szovjet tüzérségi zárótűz miatt elakadt. A szovjet-román hídvőt felszámolni nem tudták, csak a mélységét csökkentették le 1 km-re. (AEH1944, 92.o.)
 
'''A tordai csata második szakasza'''
 
Két napos szünet után, szeptember 22-én újultak ki a harcok. A tüzérségi előkészítés és vadászbombázó támadás olyan mértékű volt, hogy a Torda előtt védekező magyar csapatok jelentős veszteségeket szenvedtek illetve egyes helyeken állásaikat feladták. A szovjet támadásban a 9. gárda-gépesítetthadtest vett részt. A hídfőből kitörő ellenséges csapatokkal szemben a 2. páncéloshadosztály ellentámadása jól indult, de a túlerővel szemben elakadt illetve visszavonulásra kényszerült. A hátravont gépkocsizó lövészek Sósfürdő és Sósfar között voltak reteszállásban hogy megakadályozzák az előretörő szovjet csapatokat a Vaskapu elérésében. A Sósfar, Szalonnás és a 429-es magaslatokért heves harc folyt. A Szalonnás előtt beásott magyar gyalogságot az ellenség tüzérségi tüze meghátrálásra kényszerítette. A mögöttük elhelyezett 52. páncélos gépágyús zászlóalj Nimród és Toldi páncélosai a több hullámban támadásra induló ellenséges gyalogságot megsemmisítette. (EAHÚ, 125.o.) Eközben Sósfaron a beásott szovjet erőket a magyar Panther harckocsik ismét oldalba támadták és eredményesen vették fel a harcot. (EAHÚ, 126.o.) Tordától keletre, Kolozsvár irányéba tovább folyt a szovjet-román előretörés. Ezért a német 6. hadsereg elhatározta, hogy Tordától keletre támadást indít a betört ellenséges erők felszámolására.
 
A támadásra szeptember 23-án került sor és a "Breith" páncélos csoport (német 23. páncéloshadosztály, 2. páncéloshadosztály és a 25. gyaloghadosztály részei) hajtotta végre. Velük szemben a 4. gárda légideszanthadosztály, 163. lövészhadosztály állt készen arra, hogy támadjanak, de a námet-magyar ellencsapaás meglepte őket. A támadás sikerrel járt és délre elérte a kitűzött célt, a Torda - Aranyosegerbegy vonalat illetve a ridót. A nap végére a 2. páncéloshadosztály veszteségei tovább nőttek. Bevethető állapotban csak a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj maradt. (EAHÚ, 126-128.o) Bevethető harckocsiból csak 17 darab (két Panther, hat Panzer IV, kilenc Turán), Nimródból 12 darab állt rendelkezésre, ezek Nagy-Ördöngős területén voltak tartalékban.
 
Másnap a német alakulatot kivonták a harcból, míg a 2. páncélos hadosztályt hátravonták tartalákba. A védelmet egyedül a 25. gyalogezred látta el. (AEH1944, 102.o.)
 
Szeptember 26-án, a Tordától Keletre levő hídfőt szovjet-román támadás érte és a védőket visszaszorította. A betörés felszámolására a 2. páncéloshadosztály kapott parancsot. A támadás lendületesen haladt előre és sikerült a már beásott ellenséget meghátrálásra kényszeríteni. A magyar tüzérség hathatós támogatásával a magyar csapatoknak sikerült megtisztítania a Péterlaka-völgyet és kijutniuk a ridóra. (EAHÚ, 132.o.) Szeptember 29-én Aranyosegerbegytől délre levő betörések ellen vetették be a 2. páncéloshadosztály egyre fogyatkozó erőit több-kevesebb sikerrel. Az este folyamán a Vaskapu lábánál előretörő szovjet páncélosok ellen vetették be a 6. gépkocsizó lövészzászlóaljat és a tartalékban levő magyar harckocsikat, de az ellentámadás sikertelen volt. Másnap a hadosztály erői a "Soóky" harccsoport részeként visszafoglalták a Vaskapu magaslatot. (EAHÚ, 135.o.)
 
Szeptember 30-án az Aranyos pataktól délre elhelyezkedő hídfőt a magyar csapatok feladták, ugyanakkor attól északra levő városrész védelmét a 2. páncéloshadosztály harccsoportjával erősítették meg. Ugyan ezen a napon a város védelmének az irányítását is a 2. páncélos hadosztály vette át. (AEH1944, 108.o.)
 
Október 1-én a hadosztály egy újabb ellentámadásban vett részt Tordától délkeletre, a Vaskapu magaslat irányába, ahol egy ellenséges betörést reteszelt el. A támadás ismételten két irányba haladt de részben az időjárás, részben a magyar csapatok leharcoltsága, részben pedig az erős ellenállás miatt nem érte el a kitűzött célokat.(AEH1944, 108-109.o)
 
'''A tordai csata harmadik szakasza'''
 
Október 2-án nagy erejű támadás érte a tordai arcvonalat. Másfél órás tüzérségi tűz után négy szovjet-román hadosztály kezdte meg a támadását Torda - Aranyosegerbegytől északra. (AEH1944, 110.o.) A 2. páncélos-utászzászlóalj Sófar visszafoglalására indult, míg az 5. gépkocsizó lövészzászlóalj a harckocsikkal együtt a Vaskapu magaslatot védte a megújuló támadásokkal szemben.
 
A harc október 3-án is folyamatos volt és a 4. gépkocsizó lövészzászlóalj, a 2. páncélos-utászzászlóalj, két Pz IV és egy Nimrod harcármű a Kisördöngős magaslati pontot foglalta vissza a támadó román gyalogságtól. Ugyanekkor elhárító harcok folytak a Vaskapu magaslatnál is ahol harckocsiezred két páncélosát lőtték ki.
 
Október 4-én a 4. gépkocsizó lövészzászlóaljat a Tordától keletre található 377-es magassági pont körül kialakult betörés felszámolására vetették be. (EAHÚ, 140.o.) Ugyan ezen a napon a 2. páncélos hadosztály elrendelte Torda feladását és az ott védekező alakulatok hátrébb vonását. (AEH1944, 113.o.)
Tordától keletre, Kolozsvár irányéba tovább folyt a szovjet-román előretörés. Ezért a német 6. hadsereg elhatározta, hogy Tordától keletre támadást indít a betört ellenséges erők felszámolására. A támadásra szeptember 23-án került sor és a "Breith" páncélos csoport (német 23. páncéloshadosztály, 2. páncéloshadosztály és a 25. gyaloghadosztály részei) hajtotta végre. Velük szemben a 4. gárda légideszanthadosztály, 163. lövészhadosztály állt készen arra, hogy támadjanak, de a námet-magyar ellencsapaás meglepte őket. A támadás sikerrel járt és délre elérte a kitűzött célt, a Torda - Aranyosegerbegy vonalat illetve a ridót. A nap végére a 2. páncéloshadosztály veszteségei tovább nőttek. Bevethető állapotban csak a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj maradt. (EAHÚ, 126-128.o) Bevethető harckocsiból csak 17 darab (két Panther, hat Panzer IV, kilenc Turán), Nimródból 12 darab maradt. Ezeket Nagy-Ördöngős területén voltak tartalékban. Szeptember 26-án, a Tordától Keletre levő hídfőt szovjet-román támadás érte és a védőket visszaszorította. A betörés felszámolására a 2. páncéloshadosztály kapott parancsot. A támadás lendületesen haladt előre és sikerült a már beásott ellenséget meghátrálásra kényszeríteni. A magyar tüzérség hathatós támogatásával a magyar csapatoknak sikerült megtisztítania a Péterlaka-völgyet és kijutniuk a ridóra. (EAHÚ, 132.o.) Szeptember 29-én Aranyosegerbegytől délre levő betörések ellen vetették be a 2. páncéloshadosztály egyre fogyatkozó erőit több-kevesebb sikerrel. Az este folyamán a Vaskapu lábánál előretörő szovjet páncélosok ellen vetették be a 6. gépkocsizó lövészzászlóaljat és a tartalékban levő magyar harckocsikat, de az ellentámadás sikertelen volt. Másnap a hadosztály erői a "Soóky" harccsoport részeként visszafoglalták a Vaskapu magaslatot. (EAHÚ, 135.o.) Október 1-én a hadosztály egy újabb ellentámadásban vett részt a Vaskapu magaslat környékén. Másnap nagy erejű támadás érte a tordai arcvonalat. A 2. páncélos-utászzászlóalj Sófar visszafoglalására indult, míg az 5. gépkocsizó lövészzászlóalj a harckocsikkal együtt a Vaskapu magaslatot védte a megújuló támadásokkal szemben. A harc másnap is folyamatos volt és a 4. gépkocsizó lövészzászlóalj, a 2. páncélos-utászzászlóalj, két Pz IV és egy Nimrod harcármű a Kisördöngős magaslati pontot foglalta vissza a támadó román gyalogságtól. Ugyanekkor elhárító harcok folytak a Vaskapu magaslatnál is ahol harckocsiezred két páncélosát lőtték ki. Október 4-én a 4. gépkocsizó lövészzászlóaljat a Tordától keletre található 377-es magassági pont körül kialakult betörés felszámolására vetették be. (EAHÚ, 140.o.)
 
'''Visszavonulás Észak-Erdélyből'''
 
A visszavonulást 2. páncéloshadosztálytpáncéloshadosztály Magyarnagyzsombor körzetébe vontákoktóber hátra8-án októbereste elejénkezdte meg és innenOktóber kiindulva9-én kezdtehajnalban megkellett befejeznie. (AEH1944, 114.o.) Fedezetéről a kivonulást25. gyaloghadosztálynak kellett gondoskodnia. Október 12-én Bács nyugat - Kaján kelet között harcolt míg Október 13-án már Kolozsborsnál hajtott végre ellenlökést. A hadosztály (a "Wöhler" seregcsoport része) egyes részei október 15-én érte el Margittát és a többi rész is útban volt oda. Ez végül nem valósult meg, mivel Veress Lajos vezérezredes parancsára az alakulat jelentős része Nagykárolyon és Nyíregyházán át Tokaj és a Tisza felé hátrált. EAHÚ, 159.o.)
 
'''Hadrend 1943. október 1.'''
887

szerkesztés