„Gasztronómia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
14. sor:
[[File:Apicius 1541.jpg|jobbra|180px|bélyegkép|Egy 1541-es példány fedőlapja.]]
== Története az őskortól napjainkig ==
Az étkezés története egyidős az emberiséggel, hiszen táplálék nélkül nem tudnánk létezni. Az őskori ember tapasztalati úton szerezte meg ismereteit a természetben és a szükség kényszerítette arra, hogy minél több újdonságot fedezzen fel. A gyűjtögető, halászó, vadászó életmód és a tűz leigázása során egyre bővült azoknak a táplálékoknak a sora, amelyek segítettek életben és egészségben tartani. Az első tűzön sült ételek az elejtett vadak húsából készültek és feldolgozottsági fokuk nagyon csekély volt. A sütéshez eleinte kődarabokat használtak, amelyeket a tűzön felforrósítottak.
== A gasztronómia írásos megjelenése ==
Az első igazán komoly gasztronómia tárgyú műnek a [[Tiberius római császár]] idejében élt híres [[Ókori Róma|római]] gourmet [[Marcus Apicius Gavius]] ''De re coquinaria'' című latin nyelven íródott receptgyűjteményét tartják. <ref>[http://www.budai-rfg.sulinet.hu/joomla_cms/components/pdf/Apicius_szakacskonyv.pdf Apicius: De re coquinaria], budai-rfg.sulinet.hu</ref> A [[szakácskönyv]]ek és [[recept (gasztronómia)|receptgyűjtemények]] közül a legismertebb [[Jean Anthelme Brillat-Savarin]] (1755-1826), ''Az ízek élettana'' című könyve a [[19. század]] utolsó éveiből az ízlelés fiziológiájáról. Ez a mű abban különbözik a hagyományos [[szakácskönyv]]ektől, hogy tanulmányozza az összefüggést az [[érzék]]ek, leginkább az [[ízlelés]] és az [[étel]] közt.
| |||