„Wilhelm Ostwald” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Removing Link GA template (handled by wikidata) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
46. sor:
== Életrajza ==
A német-orosz városban, Rigában született, egyszerű család sarjaként: édesapja kádármesterként dolgozott. Ostwald rossz tanuló volt, az öt osztályú reálgimnáziumot hét év alatt végezte el, különösen a [[filológia]]val akadt sok gondja. A bizonyítványai mindig rosszak voltak, de fizikában, kémiában mindig jeleskedett. [[1872]]-ben kezdte meg kémiai tanulmányait a [[Dorpat]]i Egyetemen (ma [[Tartui Egyetem]], [[Észtország]]). Ritkán járt előadásokra, laboratóriumi munkát azonban sokat végzett. [[1875]]-ben a ''Rigai Fizikai Intézetben'' asszisztensi munkát kapott. Már ebben az évben elkezdte elektrokémiai vizsgálatait, illetve a fizika és kémia egyesítését. [[1878]]-ban doktori címet szerzett és magántanárként kezdett dolgozni a Dorpati Egyetemen.
=== Ostwald, a tanár ===
[[1881]]-ben meghívták a Rigai Politechnikum (ma [[Rigai Műszaki Egyetem]]) kémia tanárának. Remek tanár volt, tanítványai rajongtak érte. Tanársága ideje alatt megduplázódott a kémiahallgatók száma.
Munkája mellett kísérleti tanulmányokat írt és ekkor alkotta meg első jelentős munkáját, ''Az általános kémia tankönyvét'' (Lehrbuch der allgemeinen Chemie) két kötetben. A könyv a fizika és kémia egész áttekintése és történelmi kritikája, a fizikai kémia egyik alapműve.
[[1887]]-ben meghívást kapott a Lipcsei Egyetem fizikai kémia professzori állására, amit nyugdíjazásáig, [[1906]]-ig betöltött. Ebben az időben érett meg a gondolat Ostwaldban, hogy létrehozzon egy fizikai-kémia folyóiratot. Kollégája és jó barátja, [[Jacobus Henricus van ’t Hoff]] kémikus lett a ''„Fizikai-kémiai lapok”'' (Zeitschrift für physikalische Chemie, Stöchiometrie und Verwandtschaftslehre) című folyóirat társkiadója. Az első kötet létrejöttéhez ([[1887]]) világszerte sok kutatót kellett megnyerniük, de a lap a későbbiekben évtizedeken keresztül a fizikai kémia kutatóinak
[[1889]]-ben kezdte kiadni „Az egzakt tudományok klasszikusai” (Klassiker der exakten Wissenschaften) című sorozatot, amelyben a fizika és a kémia terén addig megjelent jelentős dolgozatokat gyűjtötte össze.
Egykori tanítványa, [[Walden]] így vélekedik róla: ''„Liebig klasszikus »kémiai levelei« óta nem volt kémikus, aki ennyire minden réteg és minden életkor mestere lett volna. Liebig elsősorban a kémia általános kérdéseit vitte be a legszélesebb körökbe, Ostwald könyvei pedig az általános (a fizikai) kémia jelentőségének a hirdetői. Ha még hozzávesszük a »természetfilozófiai előadásait«, amelyekben Ostwald minden művelt emberhez beszél és az emberi szellem örökös kérdéseire keres választ, akkor el kell ismernünk, hogy kémikus most lett először ennyire egy egész nép tanítómesterévé […] De tovább kell mennünk. Ostwald munkáit egész sor kultúrnyelvre lefordították, van köztük olyan is, amely kilenc nyelven jelent meg (németül, angolul, franciául, olaszul, oroszul, lengyelül magyarul, görögül, japánul), ki kell tehát mondanunk, hogy Ostwald nemzetközi tanítómesterré emelkedett.”''
1904-05 között egy évet az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] töltött a [[Harvard Egyetem]] első német vendégprofesszoraként.
71. sor:
Ő tette a katalízissel kapcsolatos első felismeréseket is, megállapítva, hogy a katalizátornak a kémiai egyensúlyra nincsen hatása, az csak a reakciósebességet növeli meg, mert csökkenti az aktiválási energiát.
A tudományfilozófia iránt fogékony Ostwald egyik reakciókinetikai előadása ''„Az idő problémájáról”'' szólt, arról, hogy míg a termodinamikában semmi szerepet nem játszhat, addig milyen szoros kapcsolatban áll az idő fogalma a reakciók sebességével, általában szólva a disszipáció jelenségével.
Sokat fáradozott a tudósok jobb nemzetközi együttműködésén. [[1912]]-ben létrehozta a Kémiai Társaságok Nemzetközi Szervezetét, amelynek első elnöke lett.
77. sor:
=== Ostwald, az energista ===
Az [[1895]]-ös [[lübecki konferencia]] a tudósok két tábora közti nagy összecsapás színtere volt. Az atomisták [[Boltzmann]] vezetésével és ellenfeleik, az energetisták, élükön Ostwalddal, csaptak össze. Ostwald hasonlata szerint, az anyag viselkedését atomokkal magyarázni olyan, mintha a mozdony működését akarnánk benne vágtázó paripákkal értelmezni. A konferencia megmutatta, hogy a [[XIX. század]] legvégén a fizikus-kémikus társadalom jelentős része még mindig idegenkedett attól, hogy elfogadja az atomok létezését. A lübecki konferencia hangulatára [[Arnold Sommerfeld]] a következőképpen emlékszik vissza: ''„A harc Boltzmann és Ostwald között – külsőleg és belsőleg is – a bika és a mozgékony torreádor harcára emlékeztetett. De ezúttal minden vívókészsége ellenére a torreádor (Ostwald) maradt alul. Boltzmann érvei lehengerlőek voltak. Mi matematikusok akkor mindannyian Boltzmann mellett álltunk.”''
[[1901]]-ben jelent meg a ''„Természetfilozófiai előadások”'' című műve, amelyben az atomizmus ellen szállt síkra. Szerinte a reakciók legátfogóbb leírását az energiamérleg adja meg. Az energia számára olyan alapvető princípiummá válik, amely még az anyagnál is alapvetőbb.
''„…az energia az, amiben a való testet ölt. Az energia két értelemben igazi valóság: először is reális annyiban, amennyiben ő az, ami hat; bármilyen legyen is a szóban forgó esemény, ha mi megmondjuk annak okát, az annyit jelent, hogy rámutatunk azokra az energiákra, amelyek abban részt vesznek. Másrészt az energia annyiban is reális, hogy lehetővé teszi, hogy rámutassunk egy esemény tartalmára. Ő az, amelyik a jelenségek mozgásában a mozdulatlan pólust jelenti…”'' Az atomellenes álláspontja csak [[Perrin]] kísérleteinek a hatására változott meg és az 1910-es évektől már ő is elfogadja az atomok létezését.
86. sor:
Nem tanított már az egyetemen, amikor [[1909]]-ben Nobel-díjat kapott a [[katalízis]], a kémiai egyensúlyok és a reakciósebesség alapvető vizsgálataiért.
Nyugdíjba vonulása után vidéki birtokán kutatott és írt. Egyik kollégája ezt írta neki: ''„Csak az idősebb Dumas használt el több tintát, mint Ön.”''
Már nemcsak a kémia foglalkoztatta; érdeklődése természetfilozófiai, társadalmi, vallási kérdések felé fordult, sokat foglalkozott tudományfilozófiával és ezen belül az „energetika” tanával. Gondolkodását az emberiség, a társadalom jobb, célszerűbb berendezése, a fejlődés siettetése, a természet megismerése és meghódítása mozgatták. Megalkotta ''„Az energetikai elv”'' című művét, amely ismét éles támadás az atomelmélet ellen.
De minden egyéb más terület is érdekelte, így tudománytörténet, összhangzattan, színtan ([[1917]]-ben megjelent az ''„Ostwald-féle színatlasz”,'' [[1921]]-ben a ''„Szín”'' - Die Farbe - című újság), [[Bertha von Suthner]] világbéke mozgalma, egy mesterséges világnyelv és az [[Ernst Haeckel]] alapította, harcosan antiklerikális [[Monista Szövetség]], amely az egyházak elhagyására igyekezett rávenni a németeket, és amely számára négy kötetre rúgó „vasárnapi prédikációt” is írt.
Ostwald színelmélete a négy alapszín alapján a komponálás fokozatos elsajátítását tanácsolta, kezdve a négyzettől, amely a különböző színértékek és ritmusok szerint tovább tagolható. Szerint a harmónia rendet jelent. Minél egyszerűbb a rend, annál meggyőzőbb a harmónia.
156. sor:
:''v'' Vollfarbe
Ezek összege mindig 100-ra egészül ki. Például 20 ''s''+ 20 ''w'' + 60 ''v'' =100. Ábrája egyenlő oldalú háromszög, amelynek csúcsai (függőlegesen) a fekete, a fehér; vízszintesen a maximálisan telített tiszta szín (
=== Hazai vonatkozások ===
169. sor:
* [http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/histchem/ostwald.html Ostwald hígítási törvénye Részletek Zeitschrift für physikalische Chemie]
* [http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/histchem/ostw.html Ostwald a katalízisrôl Zeitschrift für physikalische Chemie]
* [http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/schiller/lipcse.html Schiller Róbert Fizikai kémiáról és türelemről
* [http://iratok.freeweb.hu/tudomany/ostwald/OSTFEL.HTM Feltalálók, felfedezők, nagy emberek, Wilhelm Ostwald]
| |||