„Ópiumháborúk” változatai közötti eltérés

{{PinjinMagyaros}}

 

Néhány évszázaddal ezelőtt a [[kábítószer]]-kereskedelem nem titokban, hanem az egyes államok közreműködésével nyíltan zajlott. A kereskedelmi jogokat az államok, hatalmas társaságok birtokolták (például a [[Brit Kelet-indiai Társaság]], vagy a [[Kelet-indiai Társaságok|holland és francia társaságok]]). A monopolhelyzetben lévő társulások hatalmas jövedelmet húztak, különösen a kábítószernek a brit Indiából Kínába irányuló exportjából. Kína ennek az exportnak a katasztrofális gazdasági és egészségügyi következményei miatt be akarta tiltani azt, de Nagy-Britannia [[1840]]-ben emiatt kirobbantotta az első ópiumháborút, amit később még egy követett. E háborúk következményei voltak azok az [[Egyenlőtlen szerződés (nemzetközi jog)|egyenlőtlen szerződések]], amik Kínát félgyarmati státusba taszították.

 

Az ópium-háborúkat követően az európai nagyhatalmak sorra szereztek meg tengerparti kínai területeket, ahol kereskedelmi lerakatokat építettek ki. A birodalom méretének köszönhetően egy állam sem tudta az egész területet az uralma alá vonni, ehelyett un. koncessziós területeket hoztak létre (ahonnan sértő szövegű táblákkal olykor ki is tiltották a kínaiakat, például [[Sanghaj]]). Végeredményben a {{kínai|Qing-dinasztia|Csing-dinasztia}} [[1912]]-es bukásának nyitánya az ópium-háborúk voltak.

 

* Vadász Sándor (szerk.): ''19. századi egyetemes történelem 1789-1914,'' második, átdolgozott, bővített kiadás, Korona, Budapest, 2005. ISBN 963-9036-60-9

 

 

* [[Ópium]]

 

{{DEFAULTSORT:Opiumhaboru}}