„Ia Đrăng-i csata” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
|helyszín= Ia Đrăng völgy, [[Vietnam]] <br />{{Koord|13|35||É|107|43||K}}
|eredmény= Egyesült Államok győzelme
|egyik fél= [[Fájl:Flag of Vietnam.svg|22px]] [[Észak Vietnam]] <br /> [[Fájl:FNL Flag.svg|22px]] [[Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front|Viet Cong]]
|másik fél= [[Fájl:Flag of the United States.svg|22px]] [[Amerikai Egyesült Államok]]
|parancsnokok1= [[Nguyen Huu An]]
|parancsnokok2= [[Thomas W. Brown]]<br />[[Hal Moore|Harold G. Moore]] (X-Ray)<br />[[Robert McDade]] (Albany)
27. sor:
{{Vietnami háború csatái}}
Az '''Ia Đrăng-i csata''' volt az első nagyszabású összecsapás az észak-vietnami és az amerikai csapatok között a [[vietnami háború]] során. A csata [[1965]]. [[november 14.]] és [[november 20.|20.]]
A csata a nevét a Drang folyóról kapta, amely Plei Mei-től északnyugatra fut egy völgyben (a folyóhoz közel zajlott az ütközet).
[[1965]]. [[október 19.|október 19-én]] az (Észak-)Vietnami Néphadsereg (ÉNH) hadjáratot indított és [[Pleiku]]tól 40 km-re északnyugatra, Plei Mei mellett megtámadták az amerikai különleges erők egyik táborát. A [[VKH]] – az amerikai légierő támogatásával – visszaverte a támadást. Az újabb támadásra [[november 4.|november 4-én]] került sor, ezért [[William Westmoreland]] tábornok több egységet is a körzetbe rendelt. Végül november 14–20. között több napon keresztül folyt a csata az Ia Đrăng-völgyben, miután a Nguyễn Hữu An által vezetett és újraszerveződött ÉNH-erők kimozdultak a Chu Phong hegységből, és összecsaptak az odavezényelt amerikai első lovashadosztály erőivel. A három napos csata végén az ÉNH csapatai visszavonultak.
Az elsőként az X-Ray kirakókörletbe érkező amerikai 7. lovassági ezred 1. zászlóalját érte a kezdeti észak-vietnami támadás, amelyet a később megerősítésre került amerikai csapatok két nap és éjszaka (november 14
A második, november 17-én végrehajtott meglepetésszerű támadás során az észak-vietnami erőknek sikerült lerohanniuk és részekre tagolniuk a az amerikai 7. lovassági ezred 2. zászlóaljának menetoszlopát az Albany kirakókörlet közelében. Ez volt az amerikai erők ellen végrehajtott legsikeresebb lesállás az egész vietnami háború során.
40. sor:
== Előzmények ==
1965. november elején az 1. Lovassági Hadosztály 3. dandárja feladatul kapta egy "kutasd fel - semmisítsd meg" küldetés keretében, hogy lokalizálja azt az ellenséges erőt, amely sikertelenül kísérelte meg lerohanni a US Army Különleges Erőinek Plei Me-i bázisát (amely körülbelül 40 kilométerre délre helyezkedett el a 3. dandár települési helyétől Pleiku-ban). A 3. dandár napokon keresztül kutatta át a Plei Me-i bázis körzetét, de semmit sem találtak.
Westmoreland tábornok parancsot adott a kutatás kiterjesztésére nyugati irányban, a kambodzsai határ felé, de a követendő irányban bizonytalan dandárparancsnok, Thomas "Tim" Brown ezredes visszatért Pleikuba, hogy további felderítési információkat szerezzen a művelet végrehajtásához. Itt arra vonatkozó adatokat kapott, hogy az észak-vietnami erők valamilyen csapatösszevonást hajtottak végre a Chu Pong hegyen a 13°34′11″N 107°40′54″E koordináta közelében, 22 kilométerre északnyugatra Plei Me-től. Brown ezredes úgy döntött, hogy ez az egyetlen követhető nyom, ami rendelkezésre áll és harcfelderítés módszerével fogja ellenőrizni a valóságtartalmát.
== Kirakókörletek és a kezdeti terv ==
52 ⟶ 50 sor:
* '''LZ Columbus''' a 13°35′20.8″N 107°44′29″E koordinátán, körülbelül 1,5 kilométerrel keletre az Albany kirakókörlettől
* '''LZ Tango''' a 13°35′28.8″N 107°42′46″E koordinátán, körülbelül 1,5 kilométerre északra az X-Ray kirakókörlettől
* '''LZ Yankee''' a 13°33′14.1″N 107°43′1.3″E koordinátán, körülbelül 1,5 kilométerre délre az X-Ray kirakókörlettől. A Yankee kirakókörlet ferde talajú volt és egyszerre csak 6-8 helikoptert volt képes fogadni.
* '''LZ Whiskey''' a 13°33′17.8″N 107°43′40.8″E koordinátán, körülbelül 1,5 kilométerre délkeletre az X-Ray kirakókörlettől
* '''LZ Victor'''
A tüzérségi támogatást nyújtó két tüzérüteg a '''FB Falcon''' tűztámogató pozícióban települt, a 13°37′22″N 107°45′51″E koordinátán, körülbelül 8 kilométerre északnyugatra az X-Ray kirakókörlettől.
60 ⟶ 58 sor:
Az X-Ray kirakókörlet nagyjából egy szabálytalan futballpálya-méretű terület volt, kelet-nyugati irányban körülbelül 100 méter kiterjedéssel. Úgy becsülték, hogy egy időben maximum 8 darab UH-1 Huey típusú helikoptert képes fogadni.
A 7. lovassági ezred 1. zászlóalja egy átlagos amerikai alegységnek számított abban az időben, amely 3 lövészszázadból (Alfától Charlie-ig betűzve) és egy nehézfegyveres támogató századból (Delta) épült fel, összesen körülbelül 450 fővel az állománytábla szerinti 765 főből.
A légiszállítás céljára 16 darab UH-1 Huey szállítóhelikopter állt rendelkezésre, amelyből egy-egy általában 10-12 teljes felszerelésű katonát volt képes elszállítani, így a zászlóaljnak számos "körre" volt szüksége a harcmezőre jutáshoz, egyszerre kevesebb, mint egy teljes századot kijuttatva. Minden "kör" körülbelül 30 percet vett igénybe.
74 ⟶ 72 sor:
November 14-én, 30 perces tüzérségi előkészítés után (amely tüzérségi tüzet, levegő-föld rakétákat és légicsapásokat is magába foglalt), 10 óra 48 perckor a John Herren százados által vezetett Bravo század első elemei kirakásra kerültek az X-Ray kirakókörletben, Moore ezredessel és a zászlóalj vezetési ponttal együtt. Ahelyett, hogy a teljes kirakókörletet megpróbálták volna biztosítani a rendelkezésre álló korlátozott erőkkel, a Bravo század nagyrészét a kirakókörlet közepén tartották mint csapásmérő erőt, mialatt kisebb alegységeket, járőröket küldtek a környező terület felderítésére.
Miután kirakásra kerültek, Herren százados előremozgatta a Bravo századot nyugati irányba, a kiszáradt patakmedren túlra. Körülbelül 30 percen belül, a John Mingo őrmester által vezetett raj meglepett és elfogott egy fegyvertelen észak-vietnami katonát az ÉVNH 33. lövészezredéből. A hadifogolytól megtudták, hogy három észak-vietnami zászlóalj helyezkedik el a Chu Pong hegyen (ekkor körülbelül 1600 észak-vietnami állt szemben kevesebb, mint 200 amerikaival a harcmezőn).
11 óra 20 perckor kirakásra került a Bravo század fennmaradó része és a Tony Nadal százados által vezetett Alfa század egy szakasza. Ötven perccel később megérkezett a harmadik "kör", az Alfa század nagyrészével. Az Alfa század a Bravo mögött és attól balra foglalta el az állásait, északon a kiszáradt patakmeder mentén, nyugaton és délen pedig arra merőlegesen.
90 ⟶ 88 sor:
Savage őrmester később felidézte az ismétlődő észak-vietnami támadásokat<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 168 ISBN 0-679-41158-5.
<blockquote>"''Úgy tűnt, nem törődnek vele, hányan halnak meg. Néhányan csak botorkáltak, egyenesen felénk. Néhánynak csak lógott a fegyvere és puszta kézzel rohamoztak. Nem fogyott el a lőszerem - volt körülbelül 30 táram a hátizsákomban. És nem volt probléma az M-16-osommal. Sötétedés előtt egy órával három ember jött az állásaink felé. Tőlem 5 méterre öltem meg mindhármat.''"</blockquote>
99 ⟶ 97 sor:
Az Alfa század 3. szakasza (parancsnok: Bob Taft hadnagy) körülbelül 150 észak-vietnami katonával került szembe, akik déli irányból támadtak. A szakasz katonái ledobták a hátizsákjaikat és előremozogtak, hogy megtámadják az ellenséget. A kibontakozó tűzharcban az elöl haladókat elvesztették, köztük Taft hadnagyot is és a 3. szakaszt visszavetették. Lorenzo Nathan őrmester, egy koreai veterán vette át a parancsnokságot és a 3. szakasznak sikerült megállítania az észak-vietnamiakat a patakmederben. Az észak-vietnamiak megpróbálták balról átkarolni a Bravo századot és így az Alfa 3. szakaszának jobb oldalába is kerülni, de az Alfa század 2. szakasza (parancsnok: Walter "Joe" Marm hadnagy) megállította őket.
Moore alezredes az Alfa század 2. szakaszát a Bravo századhoz rendelte, hogy a Bravo század képes legyen eljutni az elszigetelt 2. szakaszához. Az új állásaiból az Alfa 2. szakasza körülbelül 80 főnyi veszteséget okozott az észak-vietnamiaknak, a gyalogsági fegyvereik, géppuskáik tüzével és kézigránátokkal. A tűzharc észak-vietnami túlélői visszajutottak a patakmederig, de ott az Alfa század tüzében estek el. Taft hadnagy dögcéduláit egy észak-vietnami katonán találták meg, akit az Alfa 3. szakasza ölt meg. Felháborodva azon, hogy a káoszban Taft holttestét hátrahagyták a harcmezőn, maga Nadal százados és a híradó katonája, Jack Gell őrmester vitte vissza Taft és más elesett amerikai katonák holttestét a patakmederhez, erős ellenséges tűz alatt.
108 ⟶ 106 sor:
'''Támadás az Alfa és a Delta századok ellen'''
Körülbelül ugyanebben az időszakban erős észak-vietnami támadás érte az Alfa századot és a Delta század eddig megérkezett elemeit is (amelyek az Alfa századhoz csatlakoztak a patakmeder közelében).
A század sebezhető bal szárnyát biztosítva egy észak-vietnami átkarolás ellen, az Alfa század két géppuskája helyezkedett el körülbelül 70 méterre délnyugatra a század fő támpontjától. Theron Ladner szakaszvezető (Rodriguez Rivera őrvezető segédirányzóval) és Russell Adams szakaszvezető (Bill Beck szakaszvezető segédirányzóval) körülbelül egymástól 10 méterre helyezkedtek el és intenzív tüzet vezettek az észak-vietnami katonákra, akik megpróbáltak az Alfa és Charlie századok közötti résen keresztül támadni. Moore alezredes később kiemelte a két géppuskás csoportot, akik megakadályozták, hogy az észak vietnamiak az Alfa század oldalába kerüljenek és éket verjenek az Alfa és Charlie század közé. Adams és Rivera súlyosan megsérültek a tűzharc közben. Miután őket visszavitték a zászlóalj sebesültgyűjtő fészkébe a vezetési pont mellé, hogy légi úton kiemeljék őket a harcmezőről, Beck, Ladner és Edward Dougherty őrvezető (lőszerszállító) folytatták a tüzelést és megakadályozták az ellenség előrenyomulását. Beck később azt mondta a harcról<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch.
<blockquote>"''Amikor Nall doki ott volt velem és Russell-t látta el, féltem, nagyon féltem. Úgy féltem, mint még soha azelőtt. A félelem jön, de ha egyszer felismered és elfogadod, ugyanolyan gyorsan eltűnik, mint ahogy jött és nem igazán törődsz vele többet. Csak megteszed, amit kell, de megtanulod, mit jelent igazából a félelem, az élet és a halál. A következő két órában egyedül voltam a géppuska mögött és lőttem az ellenségre.''"</blockquote>
121 ⟶ 119 sor:
'''Második támadás az elszigetelődött szakasz felmentésére'''
Ahogy az észak-vietnami támadás kifulladt az Alfa század ellen, Moore alezredes újabb kísérletet tett a Bravo század 2. szakaszának elérésére. 15 óra 45 perckor Moore hátraszállíttatta az Alfa és Bravo századok sebesültjeit és hátrébb vonta a két századot a harcérintkezésből. Kis idő múlva az Alfa és a Bravo század megkezdte az előrenyomulást a patakmederből az elszigetelődött 2. szakasz felé. A támadó erő hamarosan veszteségeket szenvedett és a Bravo század manővere elakadt egy termeszvárba jól beásott észak-vietnami géppuskaállás miatt. Miután eredménytelenül lőtt ki rá egy páncéltörő rakétát, Marm hadnagy egymaga támadta meg a tüzelőállást. Az ellenség tüzében Marm hadnagy a gépkarabélyával és kézigránáttal megsemmisítette a géppuskafészket. Másnap egy tucatnyi halott észak-vietnami katonát (köztük egy tisztet is) találtak a termeszvár mögött. Marm hadnagy a támadás alatt a nyakán és az állkapcsán sérült meg, később megkapta tettéért a Medal of Honor-t.
A két század támadása körülbelül 70 métert jutott előre az elszigetelődött szakasz irányába, mielőtt holtpontra jutott volna. Ekkor az észak-vietnamiak egy, a Herrick szakaszától zsákmányolt amerikai M-60 géppuskával is tüzet nyitottak az Alfa század 1. szakaszára (amely a támadást vezette és fennállt a veszélye, hogy szintén elszakad a zászlóalj főerőitől). A tűzharc körülbelül 20
▲A két század támadása körülbelül 70 métert jutott előre az elszigetelődött szakasz irányába, mielőtt holtpontra jutott volna. Ekkor az észak-vietnamiak egy, a Herrick szakaszától zsákmányolt amerikai M-60 géppuskával is tüzet nyitottak az Alfa század 1. szakaszára (amely a támadást vezette és fennállt a veszélye, hogy szintén elszakad a zászlóalj főerőitől). A tűzharc körülbelül 20 - 30 percig tartott, majd a két század engedélyt kért visszavonulni a kirakókörlet peremére (az engedélyt megkapták).
'''Az amerikaiak beássák magukat éjszakára'''
17 óra körül megérkeztek az X-Ray kirakókörletbe a 7. lovassági ezred 2. zászlóaljának (Moore alezredes zászlóaljának testvéralakulata) első alegységei a Bravo századból (parancsnok: Myron Diduryk százados). Az éjszakai védőállások kiépítése során Moore alezredes ennek a századnak két szakaszát a saját Bravo és Delta százada közé helyezte el az északkeleti oldalon, míg a harmadik szakasszal a Charlie századot erősítette meg (amely egy aránytalanul hosszú szakaszt védett).
Sötétedésre az 1. zászlóalj komoly veszteségeket szenvedett. Az Alfa század 34 embert veszített (közöttük 3 tisztet), a Bravo század 47 embert (köztük 1 tisztet), a Charlie század 4 embert.
Az amerikai erők teljes készenlétben voltak egész éjszaka. A világos holdfényben az észak-vietnamiak a Delta század kivételével valamennyi századtámpont ellen rajszintű támadásokat intéztek. Az amerikaiak csak korlátozottan válaszoltak ezekre a támadásokra. Az M-60 géppuskák, amelyeket úgy helyeztek el, hogy minél több szektort legyenek képesek lefogni, csak parancsra tüzelhettek, így az észak-vietnamiak nem tudták azonosítani a tüzelőállásaikat.
Az elszigetelődött 2. szakasz ellen három jelentősebb támadást intéztek az éjszaka folyamán (egyet közvetlenül éjfél előtt, egyet 03 óra 15 perckor, egyet 04 óra 30 perckor). Az észak-vietnamiakat, akik kis kürtökkel jeleztek egymásnak, tüzérségi tűzzel, gyalogsági fegyverek tüzével és kézigránátokkal verték vissza. A 2. szakasz nem szenvedett veszteséget az éjszaka alatt.
137 ⟶ 135 sor:
'''Támadás hajnalban'''
Napkelte előtt, 06 óra 20 perckor Moore alezredes felderítő járőröket küldetett ki. 06 óra 50 perckor a Charlie század 1. szakaszának (parancsnok: Neil Kroger hadnagy) és 2. szakaszának (parancsnok: John Geoghegan hadnagy) járőrei körülbelül 150 métert haladtak előre az amerikai állásoktól, mielőtt harcérintkezésbe kerültek volna. A kibontakozó tűzharcban az amerikai járőrök visszavonultak a szakasztámpontokig. Nem sokkal ezután több, mint 200 észak-vietnami katona indított támadást déli irányból a Charlie század ellen. A tűztámogatás ellenére az észak-vietnamiaknak sikerült mintegy 70 méterre megközelíteniük az amerikai állásokat és a lövedékeik már a zászlóalj vezetési ponton és a kirakókörlet túloldali peremén csapódtak be.
A Charlie század 1. és 2. szakasza jelentős veszteségeket szenvedtek, beleértve a két szakaszparancsnokot is. Geoghegan hadnagy egy sebesült beosztottja, Willie Godboldt őrvezető mentése közben esett el (nem sokkal ezután Godboldt is belehalt a sebeibe). Két M-60 géppuska (James Kromer szakaszvezető és Clinton Poley szakaszvezető, Nathaniel Byrd szakaszvezető és George Foxe szakaszvezető) nélkülözhetetlen volt, hogy megakadályozza az észak-vietnami támadást a 2. szakasz lerohanásában. A következő támadás a Charlie század 3. szakaszát érte. A századparancsnok, Edwards százados megsebesült, majd nem sokkal ezután a következő rangidős, John Arrington hadnagy is. A parancsnokságot egy szakasztiszthelyettes, Glenn A. Kennedy főtörzsőrmester vette át.
147 ⟶ 145 sor:
A Charlie század áttört vonalain az észak-vietnamiak hosszú percekig képesek voltak átjutni, megölni a sebesült amerikaiakat és megszerezni a fegyvereiket. 07 óra 55 perc körül Moore alezredes elrendelte az amerikai vonalak megjelölését színes füstgránátokkal. Ezután került sor a közvetlen légi támogatás lekérésére, a Charlie század támpontjába bejutott észak-vietnami katonák ellen is. Nem sokkal ezután a zászlóalj vezetési pont is az áldozata lett a baráti tűznek. Két F-100 Super Sabre repülőgép érkezett a kirakókörlet fölé, hogy napalmbombákat dobjanak, de véletlenül az amerikai vonalakra. Látva, hogy a két repülőgép túl közel akarja dobni a bombákat a saját csapatokhoz, Hastings hadnagy kétségbeesetten próbálta megszakítani a bevetésüket. A másodikként érkező gép elfordult, de az első már kioldotta a bombát. Hastings hadnagy minden erőfeszítése ellenére a támadásban több amerikai katona sérült vagy halt meg.<ref>[http://www.au.af.mil/au/awc/awcgate/readings/galloway.htm Military and the Media – Speech Prepared for delivery October 22, 1996 at the Air War College Commandant's Lecture Series]</ref> Joe Galloway haditudósító, aki ekkor segített az egyik sebesültet elszállítani a segélyhelyre, Jimmy Nakayama őrvezetőt, aki a Nemzeti Gárda főhadnagya volt (belehalt sérüléseibe), később elmondta: <blockquote>"''az X-Ray kirakókörletben 80 katona meghalt, 124 megsérült, többen közülük borzasztóan.''"</blockquote> Galloway szerint az egész csata során 234 amerikai katona esett el és körülbelül 2000 észak-vietnami.<ref>[http://digitaljournalist.org/issue0204/galloway4.htm Joe Galloway (2002). "A Reporter's Journal From Hell". Digital Journalist]</ref><ref>[http://billingsgazette.com/news/local/the-valley-of-death/article_2b99b8ba-3b68-526f-b34c-46f85ae3c065.html Lorna Thackeray (March 30, 2002). "The valley of death". Billings Gazette]</ref>
09 óra 10 perckor a 2. zászlóalj Alfa századának első katonái is megérkeztek Joel Sugdinis százados vezetésével a kirakókörletbe. Ez a század az 1. zászlóalj Charlie századának maradványait erősítette meg. 10 óra körül az észak-vietnamiak ismét visszavonultak, csak szórványos tüzelés folyt tovább. A Charlie század rengeteg veszteséget okozott az ellenségnek, de maga is súlyos veszteségeket szenvedett a közel két és fél órás harc alatt: 42 halottat és 20 sebesültet. Rick Rescorla hadnagy a 2. zászlóalj Bravo századából elmondta, hogy a csata után a Charlie század szektorának megtisztítása során
'''Erősítések'''
159 ⟶ 157 sor:
'''Éjszakai támadások a Bravo század (2. zászlóalj, 7. lovassági ezred) ellen'''
Az amerikai állásokat több alkalommal is zavaró jellegű támadások érték éjszaka, majd röviddel 04 óra előtt a kihelyezett botlódrótos aknák és jelzőrakéták kezdtek elműködni a Bravo század (2. zászlóalj, 7. lovassági ezred) támpontja előtt. 04 óra 22 perckor az észak-vietnamiak nagy erejű támadást indítottak a Bravo század ellen, körülbelül 300 katonával, amelyet az amerikaiak perceken belül visszavertek. Ebben döntő jelentőségű volt a gyalogsági fegyverek tüzén kívül a tüzérségi támogatás pontos lekérése az előretolt megfigyelő, Bill Lund hadnagy által. Négy tüzérségi üteget felhasználva, Lund a harcmező különböző helyeire pusztító hatású tűzösszpontosításokat lövetett a hullámokban támadó észak-vietnamiakra.
Az első támadás után körülbelül 20 perccel az ellenség újra támadott, ekkor C-123 Provider repülőgépekről dobott fáklyák világították be a csatateret, előnyösebbé téve a helyzetet a védekező amerikaiak számára. A Bravo század körülbelül 30 perc alatt visszaverte az ismételt támadást a kézifegyverek tüze és a tüzérségi támogatás kombinációjával. Nem sokkal 05 óra után egy harmadik támadás indult, amelyet James Lane hadnagy szakasza nagyjából 30 perc alatt visszavert. 06 óra 30 perc körül az észak-vietnamiak újra támadtak, ezúttal a századvezetési pont közelében. A precíz tüzérségi tűz ezúttal is súlyos veszteséget okozott a támadóknak, a túlélőket pedig gépkarabély- és géppuskatűzzel küzdötték le. A virradat közeledtével a támadások megszakadtak, a Bravo század az éjszakai harcok alatt összesen hat könnyű sérültet veszített, halott nélkül.
170 ⟶ 168 sor:
Brown ezredes vissza akarta vonni az erőit, de Westmoreland tábornok parancsára a két zászlóaljnak az X-Ray kirakókörletben kellett maradnia, hogy elkerüljék a visszavonulás látszatát.
Az X-Ray kirakókörlet közelében 634 észak-vietnami katona holttestét találták meg, és becslések szerint távolabb további 1215 észak-vietnami esett el a tüzérségi tűz és légicsapások következtében.<ref>Woodruff, Mark (1999). Unheralded Victory: Who Won the Vietnam War?. London: Harper Collins. p. 81. ISBN 0004725409.</ref> 6 észak-vietnami katona esett hadifogságba, 6 kollektív és 135 egyéni fegyvert zsákmányoltak az amerikai erők,
== A 2. zászlóalj (7. lovassági ezred) és a lesállás az Albany kirakókörletnél ==
A következő napon, november 17-én, a két amerikai zászlóalj elhagyta az X-Ray kirakókörletet és harci menetet hajtott végre az új kijelölt kirakókörletekhez: az 5. lovassági ezred 2. zászlóalja Bob Tully alezredes vezetésével a Colombus kirakókörlethez körülbelül 4 kilométerre északkeletre, a 7. lovassági ezred 2. zászlóalja Robert McDade alezredes vezetésével az Albany kirakókörlethez. szintén körülbelül 4 kilométerre észak-északkeletre, a Drang folyó közelébe.
Az USAF B-52 Stratofortress bombázói ekkor már úton voltak Guamról, hogy bombázzák a Chu Pong hegység keleti lejtőit. A szárazföldi amerikai csapatoknak egy három kilométeres biztonsági zónán kívülre kellett húzódnia kora délelőttre. Tully alezredes zászlóalja 09 órakor indult, McDade alezredes zászlóalja tíz perccel ezután.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 277,278 ISBN 0-679-41158-5.
'''A lesállást megelőző események'''
Az ellenséges jelenlétre utaló első jeleket az amerikai menetoszlop éljárőr raja észlelte, Donald J. Slovak törzsőrmester vezetésével:<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 285,286 ISBN 0-679-41158-5.
Az Alfa század észrevette a légitámogatás hiányát és a századparancsnok, Joel Sugdinis csodálkozott, hová lettek a harci helikopterek. Hamarosan a hátuk mögött, a távolban robbanásokat hallottak: a B-52 bombázók megkezdték a bevetéseket a Chu Pong hegység ellen. D. P. (Pat) Payne hadnagy, a felderítő szakasz parancsnoka néhány termeszvárat megkerülve hirtelen egy, a földön fekvő, pihenő észak-vietnami katonába ütközött. Payne hadnagy elfogta az ellenséges katonát, miközben tíz méterrel arrébb a szakasztiszthelyettese is elfogott egy másikat. Más észak-vietnami felderítők megszökhettek és jelenthettek a 33. gyalogezred 1. zászlóaljának parancsnokságán. Az észak-vietnamiak ekkor kezdték a támadásukat szervezni az amerikai menetoszlop ellen. Ahogy a hadifogolyejtés hírét meghallotta, McDade alezredes megállította a menetet, és az alakzat végéről előrement, hogy személyesen hallgassa ki a foglyokat. A két hadifoglyot körülbelül 100 méteres távolságra fogták el az Albany-nak nevezett tisztás délnyugati szélétől a jelentés szerint, amit a hadosztály Pleiku-i bázisára küldtek 11 óra 57 perckor.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 289,290 ISBN 0-679-41158-5.
McDade alezredes ekkor előrerendelte a századparancsnokait eligazításra, a legtöbbjük a híradó katonájukkal együtt érkezett. Az Alfa század előremozgott az Albany kirakókörletbe, McDade alezredes és a parancsnoki elem velük együtt mozgott. A parancs szerint a többi századparancsnok is előrejött McDade alezredeshez. Az Alfa század után a Delta következett a sorban, ami helyben maradt, így a mögötte következő Charlie század is. Ezután következett a zászlóalj törzsszázada, majd az oszlop végén az 5. lovassági ezred 1. zászlóaljának Alfa százada. Az amerikai menetoszlop előkészítetlen, nyílt terepen állt meg és körülbelül 500 méter hosszan húzódott szét.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 292,293 ISBN 0-679-41158-5.
Egy óra tíz perccel a két észak-vietnami elfogása után az Alfa század és McDade alezredes parancsnoki eleme elérte az Albany tisztást. A zászlóalj vezetése egy kis facsoportba települt a tisztás északi végén, amin túl egy másik tisztás kezdődött. A zászlóalj többi része az Albany kirakókörlettől keletre, egy szétnyílt oszlopban maradt. A zászlóalj vezénylőzászlósa, James Scott és Charles Bass őrmester ekkor ismét megpróbálták kihallgatni a hadifoglyokat. Ezalatt Bass őrmester vietnami hangokat hallott és a tolmács megerősítette, hogy az ÉVNH katonáit hallják. Az Alfa század öt percen belül beérkezett a kirakókörletbe és szinte azonnal kitört a tűzharc.
189 ⟶ 187 sor:
'''Lesállás a 2. zászlóalj ellen'''
Pat Payne hadnagy felderítő szakasza 200 méteres távolságon belülre került az ÉVNH 33. gyalogezred 3. zászlóaljának vezetési pontjához, a 66. gyalogezred 550 fős 8. zászlóalja az amerikai menetoszloptól északkeletre táborozott. Ahogy az amerikaiak megálltak pihenni a magas fűben, az észak-vietnamiak százával közeledtek feléjük. 13 óra 15 perckor tört ki a heves közelharc, ami 16 órán keresztül tartott.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 293-295 ISBN 0-679-41158-5.
Az észak-vietnami erők először az amerikai menetoszlop első részét rohanták le, majd gyorsan haladtak lefelé a menetoszlop keleti oldalán, hogy egy L-alakú lesállást hajtsanak végre. Az észak-vietnamiak a menetoszlop mentén támadtak, az alegységeik sorban váltak ki, hogy létszámfölényüket kihasználva lerohanják az amerikaiakat és közelharcban megsemmisítsék őket. McDade alezredes parancsnoki eleme az Albany kirakókörletet kettéosztó facsoportban talált fedezéket a kézifegyverek és aknavetők tüze ellen, a termeszvárak és fák között. Az állás védelmét a felderítő szakasz és az Alfa század első szakasza látta el. 13 óra 26 percre teljesen elszigetelődtek a zászlóalj többi részétől, a területen, ahonnan jöttek, hemzsegtek az észak-vietnami katonák. Míg a légitámogatás megérkezésére vártak, az Albany kirakókörletet tartó amerikaiak elhárították az ellenük intézett támadásokat és tüzeltek a nyílt területen mozgó észak-vietnamiakra. Mint később kiderült, ezek az észak-vietnamiak sebesült amerikaiakat kerestek a fűben.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 300-305 ISBN 0-679-41158-5.
Az ütközet egsz ideje alatt a fák között hallani lehetett, ahogy az egyes századok a túlélésért közdenek. A 2. zászlóalj hamar két állásra zsugorodott. Az egyik az Albany kirakókörletben védekezett, az Alfa század túlélőiből, a felderítő szakaszból, a megtizedelt Charlie és Delta századokból és a parancsnoki elemből állt. A másik, ennél kisebb állás az eredeti menetoszlop végén, innen 5-700 méterre délre harcolt, az 5. lovassági ezred 1. zászlóaljának Alfa százada (parancsnok: George Forrest százados). Forrest százados az észak-vietnami aknavetők tüzén keresztül rohant vissza a századához McDade alezredes eligazításáról.
A Charlie és Alfa századok összesen 70 embert veszítettek a harc első perceiben. A csata végére a Charlie század 45 halottat és több, mint 50 sebesültet veszített, a legnagyobb veszteséget az Albany kirakókörletnél harcoló alegységek közül.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 309 ISBN 0-679-41158-5.
'''Megérkezik az amerikai erősítés'''
14 óra 55 perckor az 5. lovassági ezred 1. zászlóaljának Bravo százada Buse Tully százados vezetésével elindult a Colombus kirakókörletből a 7. lovassági ezred 2. zászlóalj menetoszlopának vége irányába, ami körülbelül 3 kilométer távolságra volt. 16 óra 30 percre elérték Forrest százados Alfa századának támpontját. Biztosítottak berakókörletet, ahol mindössze egy helikopter volt képes leszállni egyidőben és evakuálták a sérülteket. Tully százados alegysége folytatta az előrenyomulást az amerikai menetoszlop mentén, az észak-vietnamiak pedig megpróbálták megakadályozni őket ebben. A Bravo század tűz alá került egy fasorból, amelyet megtámadtak és kivetették belőle az ellenséget. 18 óra 25 perckor parancsot kaptak, hogy hozzanak létre egy támpontot a Forrest százados alegységével közösen az éjszakára. Másnap reggelre tervezték folytatni a mozgást az Albany kirakókörlet felé.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 339,340 ISBN 0-679-41158-5.
16 óra körül Myron Diduryk százados, a 7. lovassági ezred 2. zászlóalj Bravo századának (az X-Ray kirakókörletért vívott harc veteránjai) parancsnokát utasították, hogy készüljön fel megerősítésként alkalmazásra. A század első katonái 18 óra 45 perckor kerültek kirakásra az Albany kirakókörletben.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 341-343 ISBN 0-679-41158-5.
Rick Rescorla hadnagy, a század egyetlen, X-Ray kirakókörlet után életben maradt szakaszparancsnoka vezette az embereket a támpont peremének kitágítására a jobb biztosítás megszervezése érdekében. A sérülteket az Albany kirakókörletben 22 óra 30 perc körül emelték ki, intenzív földi tüzet kapva a leszállás és kiemelés során.
Másnap, november 18-án reggel az amerikai erők megkezdték a saját halottjaik összegyűjtését. Ez a feladat elvitte a nap és a másnap nagy részét, mivel az amerikai és észak-vietnami halottak nagy területen hevertek szerteszét a harcmezőn. Rescorla hadnagy úgy írta le a helyzetet, mint<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 369 ISBN 0-679-41158-5.
A halottak összegyűjtése során Rescorla hadnagy egy halott észak-vietnami katonánál egy nagy, ütött-kopott francia kürtöt talált.
Az amerikai alegységek végül november 19-én hagyták el az Albany kirakókörletet a Crooks kirakókörlet felé (a 13°40′5.6″N 107°39′10″E koordinátán, tíz kilométeres távolságban). Az Albany kirakókörletért vívott csata során az amerikaiaknak 155 halottat és 124 sebesültet veszítettek.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 295 ISBN 0-679-41158-5.</ref>
Egy amerikai katona, Toby Braveboy csak november 24-én került kiemelésre, amikor sikerült észrevétetnie magát egy elhaladó H-13 felderítő helikopterrel.
A 35 napig tartó Silver Bayonet hadművelet során elveszített 300 amerikai halott körülbelül fele ebben a 16 óráig tartó ütközetben esett el.
Az amerikai jelentések szerint az ütközetben 403 észak-vietnami elesett, becslések szerint 150 megsebesült. Az amerikaiak 112 puskát, 33 könnyű géppuskát, 3 nehézgéppuskát, két gránátvetőt és 4 aknavetőt zsákmányoltak.<ref>Woodruff, Mark (1999). Unheralded Victory: Who Won the Vietnam War?. London: Harper Collins. p. 83. ISBN 0004725409.</ref>
217 ⟶ 215 sor:
Az ÉVNH Központi Fennsík Frontjának egy 1966. évi jelentése szerint a fenti napokon az amerikai erőkkel vívott öt nagyobb ütközetben az észak-vietnamiak 559 halottat és 669 sebesültet vesztettek. Az ÉVNH forrásai szerint az amerikai csapatok az Ia Drang hadművelet során 1500 - 1700 fős veszteséget szenvedtek. Az amerikai források ebből 305 halott és 524 sebesült elvesztését ismerik el (beleértve az 1965. november 14. - 18. között elveszített 234 halottat és 242 sebesültet), viszont szerintük az 1. lovassági hadosztály fenti harcai során az észak-vietnamiak 3561 halottat és több, mint 1000 sebesültet veszítettek.<ref>[http://www.generalhieu.com/lzxray_moore_hieu-2.htm LZ X-Ray AAR - LtC Moore, Col Hieu]</ref> Valószínűleg mindkét oldal túlbecsüli az ellenséges veszteségeket.<ref>Lewy, Gunther (1978), America in Vietnam, New York: Oxford University Press, p. 450. Lewy azt állítja amerikai hadügyminisztériumi forrásokra hivatkozva, hogy az amerikaiak a vietnami háború során az ellenség veszteségeit minimum 30 százalékkal túlbecsülték.</ref> Különösen túlzónak tűnik az amerikai fél becslése az Albany kirakókörletnél elesett 403 észak-vietnami katona számát illetően. McDade alezredes később azt állította, hogy nem jelentett semmilyen adatot az észak-vietnami veszteségekről az Albany kirakókörletnél és még 200 halott észak-vietnami katonát sem látott ott.<ref>Garland, John M. (2000) Stemming the Tide: May 1965 to October 1966, Washington, D.C.: Center of Military History, United States Army, p. 145</ref>
Ez a csata tekinthető a szembenálló felek taktikájának vázlataként is. Az amerikaiak a légimozgékonyság, tüzérségi támogatás és közvetlen légi támogatás alkalmazásával akarták teljesíteni a küldetésüket. Az ÉVNH és VietKong erők megtanulták, hogy az amerikaiak elsöprő tűzfölényét semlegesíthetik, ha gyorsan közel kerülnek az amerikai gyalogsághoz. Nguyen Huu An ezredes, az észak-vietnami parancsnok ezeket az X-Ray kirakókörletnél tanultakat már beépítette az Albany kirakókörletnél kiadott parancsaiba.
<blockquote>"''Törjetek be a menetoszlopba, ragadjátok meg őket az övüknél fogva, így kerüljétek el a veszteségeket a tüzérségtől és a légicsapásoktól.''" </blockquote>
Westmoreland tábornok és An ezredes is sikeresnek ítélte meg a csatát. Ez a csata volt az egyike a háború kevés kezdeti csatájának és megalapozta az amerikai "holttest-számláló" koncepciót, mint a siker mértékét, mivel az amerikai források a veszteségek arányát 10-1-hez adták meg.
226 ⟶ 224 sor:
* Ed Freeman százados (2001. július 16-án)<ref>[http://www.history.army.mil/html/moh/vietnam-a-l.html#FREEMAN Medal of Honor Recipients Full-Text Citations Vietnam]</ref>és Bruce Crandall százados (2007. február 26-án)<ref>[http://www.history.army.mil/html/moh/vietnam-a-l.html#CRANDALL Medal of Honor Recipients Full-Text Citations Vietnam]</ref>helikopterpilóták a Medal of Honor-t kapták, mert több alkalommal (14, illetve 22) önként repültek be a tűz alatt álló X-Ray kirakókörletbe fegyvertelen helikoptereikkel, annak ellenére, hogy az ellenséges tűz olyan heves volt, hogy az egészségügyi kiürítő helikopterek megtagadták a berepülést. Freeman és Crandall minden berepülés alkalmával vizet és lőszert szállított be és sebesülteket emelt ki, számtalan ember életét megmentve ezzel.
* Ernie Savage őrmester a Distinguished Service Cross-t kapta meg,<ref>[http://www.almc.army.mil/alog/issues/MarApr06/ia_drang_spprt.html Leonard, Steven M. (March–April 2006). "Forward Support in the Ia Drang Valley". Army Logistician 38]</ref>
<blockquote>"''kiemelkedő hősiességéért heves és kitartó ellenséges tűz alatt egy egyébként jelentéktelen dombon az Ia Drang völgyben''"</blockquote>.
* Harold "Hal" Moore alezredes, a 7. lovassági ezred 1. zászlóaljának parancsnoka a Distinguished Service Cross-t kapta meg. Méltatása kiemeli a példamutató vezetését, harcvezetői képességeit és megingathatatlan bátorságát.<ref>[http://projects.militarytimes.com/citations-medals-awards/recipient.php?recipientid=5476 Hall of Valor, MilitaryTimes.com]</ref>
* Joseph Galloway haditudósító volt az egyetlen civil, aki a vietnami háború alatt megkapta a Bronze Star Medal-t a bátorságért, mert több alkalommal is saját testi épségével nem törődve mentett sérült katonákat ellenséges tűz alatt.<ref>"Joseph L. Galloway Biography", We Were Soldiers, Open Road Integrated Media</ref>
Annak ellenére, hogy az Ia Drang völgyében vívott csata számos veteránja kapott kitüntetést, könyvében (We Were Soldiers Once... And Young) Moore alezredes ezt írja:<ref>Harold G. Moore; Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once ... and Young — Ia Drang: the battle that changed the war in Vietnam. Random House. ISBN 0-679-41158-5. Retrieved February 10, 2011.</ref>
<blockquote>"''Voltak problémáink a kitüntetésekkel... Túl sok ember esett el bátran és hősiesen, miközben azok, akik látták a halálukat, szintén elestek... Olyan hősiességek, amelyeket más csatatereken, más napokon Medal of Honor-ral, Distinguished Service Cross-sal vagy Ezüstcsillaggal ismertek volna el, itt csak egy táviratot értek, amik azt írták: "A Hadügyminisztérium sajnálattal értesíti..." Ugyanez igaz volt a testvéralakulatunkra, a 2. zászlóaljra is.''"</blockquote>
| |||