„Hagyományos koreai zene” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
A hagyományos koreai zene a [https://hu.wikipedia.org/wiki/Korea_történelme#A_h.C3.A1rom_kir.C3.A1lys.C3.A1g_korszaka| három királyság idejére] vezethető vissza. Bár a történelem folyamán sok hatás érte mind [[Kína]], mind pedig [[Japán]] felől, majd később nyugatról is, mégis sikerült megőriznie ősi jellegét és különleges harmóniáit.
Ma körülbelül 60 tradícionális hangszert tartunk számon, melyek közül 30 már a három királyság alatt is létezett. Ilyenek például a kevésbé ismert hjonhakgüm (현학금), ami a kínai Vang birodalombeli héthúros citera kogurjói változata, vagy például a [[
A [[Korjó]] birodalom zenéje követte [[Silla]] hagyományait, de műfajilag sok újdonságot teremtett. Három nagy kategóriát különböztetünk meg Korjó zenéjében, a ''Tangak'', vagyis a Tang birodalomból származó zene, a ''Hjangak'', azaz az egyszerű emberek zenéje, a „népzene”, és az ''Aak'', vagyis az udvari zene. Már Korjó idejében is nagy hagyománya volt a táncnak is, amit az udvari ceremóniákon mutattak be, és hagyományos udvari vagy rituális zenével kísérték.
[[Csoszon]] folytatta a Korjó birodalomban kialakult zenei hagyományt, és már a dinasztia uralkodása kezdetén létrejött két, a zenével és a zeneszövegeivel foglalkozó hivatal. Összegyűjtötték és lejegyezték a kor zenei ismereteit, egyfajta kanonizáció zajlott le.
[[Fájl:Banghyang.jpg|bélyegkép|Az Akhakgvebom egyik oldala a Banhjang ábrázolásával]] Ennek eredményeként jött létre 1493-ban az Akhakgvebom (악학궤범),egy kilenc kötetes zenei tanulmány. <ref>https://en.wikipedia.org/wiki/Akhak_gwebeom </ref> [[Szedzsong koreai király|Szedzsong király]] idején is virágzott a zenei élet, folytatódott a Tangak és a Hjangak zene fejlődése.
A XIX. század végén vallási énekeket hoztak be nyugatról , így a koreaiak a nyugati zenével csak a XX. század fordulóján találkoztak először, és 1904-től kezdve kezdték el tanítani az iskolákban. Ezekre dallamokra a koreaiak ráénekelték saját történeteket, dalszövegeket énekeltek rá, és így létrejött egy új műfaj, a cshangga (창가). Később a cshangga a nemzeti identitás részévé vált, mert az erőszakos nyugat felé való nyitás következtében az emberek ezzel a zenével fejezték ki a hazahűségüket. 1919-ben [[Hong Nanpa]] (홍난파) koreai zeneszerző megkomponálta a Bongszonhvát (봉선화), az első igazi nyugati stílusú koreai dalt. 1945-ben alakult meg az első koreai szimfonikus zenekar, és azóta is nagy népszerűségnek örvend a nyugati zene, számos híres koreai klasszikus zenészt ismerhet a világ.
| |||