„Agyi képalkotó eljárások története” változatai közötti eltérés

A filozófusok, pszichológusok és biológusok régi vágya, hogy megértsék az emberi elmét. A gondolatokkal, vágyakkal kapcsolatos kérdések pszichológusokat, számítógépes szakembereket, filozófusokat, szociológusokat egyesítettek az új tudományág, a kognitív tudomány felfedezésében. Az emberi agy nem invazív (sebészei beavatkozás nélküli) vizsgálata képalkotással, felbecsülhetetlenül fontossá vált számukra. A strukturális képalkotás a korai radiológiai technikákkal kezdődött, melyek az emberi agyat térképezték fel. Sajnos mivel az agy szinte teljes egészében lágy szövetből áll, mely sugár hatására nem válik átláthatóvá, ezért lényegében egy közönséges röntgen felvétel semmit sem tud kimutatni, ez igaz a legtöbb agyi rendellenességre, bár vannak kivételek, mint például az elmeszesedett tumor (pl. az agyhártyadaganat és az agydaganat bizonyos típusai). A meszesedés, az olyan normális struktúrákban mint a tobozmirigy test, az érhártya fonat vagy a nagy agyi artériák, közvetve fontos információkat adhatnak az agyban lévő struktúrálisstrukturális betegség jelenlétére. Az amerikai idegsebész Walter Dandy 1918-ban mutatta be ventrikulográfia technikáját, mely során az agyban lévő kamra rendszer képeit gyűjtötték össze úgy, hogy szűrt levegőt fecskendeztek egyenesen az egyik vagy mindkét oldalsó agykamrába. Mindezt egy vagy több kicsi lyukon keresztül végezték, amelyeket lokális érzéstelenítés mellett a koponyába fúrtak. Bár ez rendszerint nem egy fájdalmas eljárás a ventrikulográfia a betegekre nézve jelentős kockázatokkal járt, úgy mint vérzés, fertőzés illetve a koponyaűri nyomás veszélyes változásai. Ennek ellenére ezen eljárás során szerzett sebészeti információ rendkívül pontos volt és nagy mértékben hozzájárult az idegsebészeti kezelés lehetőségeihez illetve tökéletesítéséhez.