„Naginata” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
==Története==
A naginata feltételezhetően a korábbi ''hoko jari''nak a leszármazottja , ám valószínülegvalószínűleg a kínai guandao is befolyásolta a kialakulását.<ref name="Draeger">{{cite book|last=Draeger|first=David E.|authorlink= |coauthors= |title=Comprehensive Asian Fighting Arts|publisher= Kodansha International|year=1981|location= |page=208|isbn=978-0-87011-436-6}}</ref><ref>{{cite book|last=Ratti|first=Oscar|coauthors =Adele Westbrook|title=Secrets of the Samurai: The Martial Arts of Feudal Japan|publisher=Castle Books|year=1999|isbn= 0-7858-1073-0|page=241}}</ref>. Nehéz megállapítani, hogy pontosan mikor is alakult ki ez a fegyver. Sokan állítják, hogy a [[Nara-kor]]szak harcos szerzetesei találták fel, de a tárgyi bizonyítékok amik igazolják a fegyver létezését csak a középső [[Kamakura-kor]]szakig nyúlnak vissza, és a korábbi írásos emlékek meglehetősen homályosak. A legelső megbízható feljegyzések, 1146-ból a késő [[Heian-kor]]szakból származnak, melyek közül egy szerint a fegyver egy friss találmány volt<ref>{{cite book|last=Friday|first=Karl F.|title= Samurai, Warfare and the State in Early Medieval Japan|year=2004|publisher=Routledge|isbn=0-203-39216-7|page=86}}</ref>. Korábban a 10. és 12. századi források gyakran hivatkoznak "hosszúkardokra" ami bár gyakori középkori megnevezése és helyesírása a naginatának jelenthetnek hétköznapi kardokat is; az egyik forrás a naginata előhúzását a ''nükü'' igével írja le, ami általában a kardok előhúzására használnak, míg a naginata előhúzására főleg használt ige a ''hazuszu''. A gyakran feltételezett kapcsolta a naginata és a harcos szerzetesek között szintén nem tisztázott. A késő 13. és 14. századi műalkotások a harcos szerzeteseket naginatával ábrázolják, de nem tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget: a fegyver csak egyike azoknak amiket használtak a szerzetesek, valamint szamurájok és ''asigaruk''.<ref>{{cite book|last= Adolphson|first=Mikael S.|title=The Teeth and Claws of the Buddha: Monastic Warriors and Sōhei in Japanese History|year=2007| publisher=University of Hawai'i Press|isbn=978-0-8248-3123-3|pages=130–133}}</ref> A naginatát használó szerzetesek ábrázolásai a korábbi korszakokban valójában később készültek azzal a szándékkal, hogy a naginatát mint szimbólumot használják a szerzetesek más harcosoktól való megkülönböztetésére, mintsem, hogy a történelmi események egy pontos leírását adják.<ref>Adolphson (2007), pp. 137, 140</ref>
 
 
A [[Taira–Minamoto-háború|Gempei háború]] (1180–1185) alatt amiben a Taira klán szembekerült a [[Minamoto család|Minamoto klán]] [[Minamoto no Joritomo]]jával , a naginata kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett és kedvelt volt a harcosok körében akik igen hatékony fegyvernek tartották.<ref name="WBAR">{{cite book|last=Ratti|first=Oscar|authorlink= |coauthors=Adele Westbrook|title=Secrets of the Samurai: The Martial Arts of Feudal Japan|publisher=[[Tuttle Publishing]]|year=1991|location= |page=484|isbn=978-0-8048-1684-7}}</ref> A lovascsaták döntő jelentőségűvé váltak és anginata kifejezetten alkalmasnak bizonyult a lovak feldöntésére és a lovasok legyőzésére. A naginata hatalmas térhódítása mint harctéri fegyver vezetett a lábszárpáncél (''sune-ate'') kialakulásához. A naginata fontosságának felemelkedését párhuzamba tudjuk állítani az európai [[pika]] sikerével, ami szintén egy hosszú szálfegyver volt amit a [[lovasság]] ellen alkalmaztak. Az 1543-ban a a kovás puska (''tanegasima ''種子島) képében megjelent tűzfegyverek, a naginata harctéren való alkalmazásának nagymértékű csökkenéséhez vezettek . Ahogy a harctéri taktikák változtak, úgy lett inkább a lándzsa (''jari ''槍) az általánosan használt szálfegyver a naginata helyett.
 
[[File:Samurai wearing kusari katabira (chain armor).jpg|left|thumb|225px|Késő 1800-as években készült fotó páncélozott szamurájokról akik naginatát fognak.]]
 
 
Az [[Edo-kor]]szak alatt a naginata egyre kevésbé volt hasznos a férfiak számára a [[csata]]téren és a szamuráj osztályból származó nők státusz szimbólumává vált.<ref name="Jones">{{cite book|last=Jones|first=Donn F.|authorlink= |coauthors= |title= Women Warriors: a History|publisher=Potomac Books|location= |page=280|isbn=978-1-57488-206-3}}</ref> Egy jó állapotban lévő naginata egy szamuráj osztályból származó lány hozományának része volt. Bár nem harcoltak úgy mint a hétköznapi katonák, a szamuráj osztály nőitől elvárták , hogy meg tudják védeni az otthonukat míg férjük a háborúban harcolt. A naginatát tartották az egyik leginkább alkalmas női fegyvernek, mivel távol tudták vele tartani maguktól az ellenfelüket így csökkentve a testsúlyból, magasságból és felsőtesti erőből származó különbségeket. Egy kiváló példája a női naginataforgatóknak és a japán harcos szellemiségnek Itagaki, aki híres volt tehetségéről ahogy a naginatával bánt, és ő vezette a Toeizakajama vár 3000 fős helyőrségét. Tízezer [[Hódzsó család|Hódzsó]] harcost küldtek, hogy vegyék be a várat ám Itagaki a várból vezette embereit és rendkívül sok ellenséggel végeztek mire a túlerő legyűrte őket. A naginatát igazi harcra utoljára 1868-ban Aizuban valamint 1876-ban Szacumában használták.
 
A 2. világháború óta a naginatahasználat sportként él tovább ahol a fő hangsúlyt az etikettre és a fegyelemre helyezik, mintsem a katonai elemekre.
Bár kevesebb aktív művelője van néhány "''korjú budzsucu''" rendszer (hagyományos harcművészet) amik között akad régebbi és harciasabb ''naginatadzsucu'' mint például : ''Szuió Rjú, Araki Rjú, Tendó Rjú, Dzsikisinkage Rjú, Higo Korjú, Tensin Soden Katori Sintó Rjú, Toda-ha Buko Rjú, Josin Rjú'' amik közül néhánynak engedélyezett képviselői vannak Japánon kívül.
 
Az Egyesült Államokban megközelítőleg 200 foglalkoznak naginatahasználattal.<ref name="NYT">{{cite journal|last=Katz|first=Mandy| authorlink= |coauthors= |title=Choose Your Weapon: Exotic Martial Arts|journal=New York Times|volume= |issue= |pages= |publisher= |year=2009|url=http://www.nytimes.com/2009/04/16/fashion/16physicalculture.html?pagewanted=2&_r=1|doi= |id= |accessdate=November 12, 2009}}</ref>
 
A modern naginata 220 és 250cm közötti hosszúsággal rendelkezik valamint többet kell , hogy nyomjon mint 650 gramm<ref>[http://books.google.com/books?id=P-Nv_LUi6KgC&pg=PA161&dq=naginata&hl=en&ei=-LIvTqe0HcPj0QGU34naAQ&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=6&ved=0CD8Q6AEwBQ#v=onepage&q=naginata&f=true ''Martial Arts of the World: An Encyclopedia of History and Innovation'', Thomas A. Green, Joseph R. Svinth, ABC-CLIO, 2010 P.161]</ref>. Napjaink naginatadzsucujában kétféle általános konstrukciót különböztetünk meg. Az első a ''kihon jó'', amit a japán fehér tölgyből kinyert, egy darab fából készítenek és a formagyakorlatok (''katák'') elvégzésére használják. A fegyver elég könnyű és általában nem rendelkezik keresztvassal. A második típus a ''siai jó'', aminek elkészítéséhez hasonló fa nyelet használnak, viszont a pengét [[bambusz]]ból készítik és cserélhető mivel egy erősebb ütközés következtében könnyedén eltörhet. Ezt a változatot az ''atarasí naginatában'' használják mivel egy bambuszból készített pengével mért csapás enyhébb mintha fából, vagy fémből készült volna.
Sok utánzat "naginata" a piacon egyáltalán nem is naginata amit a fentiek ismeretében könnyedén eldönthetünk. általában ezek az utánzatok rövidebb, kerekdedebb nyéllel, rövidebb pengével valamint csavarokkal rögzített részekkel rendelkeznek.
 
 
 
==Galéria==