„Lionel Jospin” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(jav.)
{{Vezető infobox
| név =Lionel Jospin
| kép =Lionel Jospin 2008.jpg
| képméret =150px
| képaláírás = 2008-ban
| állam =Franciaország
| sorszám =
| megnevezés = miniszterelnöke
|terminus kezdete =[[1997]]. [[június 2.]]
| terminus vége =[[2000]]. [[május 6.]]
| elnök = [[Jacques Chirac]]
| sorszám2 =
| megnevezés2 =oktatásügyi miniszter, ifjúsági és sportminiszter
| terminus kezdete2= [[1988]]. [[május 10.]]
| terminus vége2 = [[1992]]. [[április 2.]]
| elnök = [[François Mitterrand]]
| állam3 =
| megnevezés3 = A [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párt]] első titkára
| terminus kezdete3= [[1981]]. [[január 24.]]
| terminus vége3 = [[1988]]. [[május 14.]]
| elnök =
| főnöke-tisztsége =
| előd3 = =
| utód3 =
| születési hely =[[Meudon]] ([[Hauts-de-Seine]])
| születési dátum =[[1937]]. [[július 12.]] {{életkor-élő|19271937|07|12}}
| halálozási hely =
| halálozási dátum =
| házastárs =
| párt = [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párt]]
| választókerület =
| foglalkozás =kormányhivatalnok, egyetemi tanár és kutató
| vallás =
[[Protestantizmus|Protestáns]] családban született. Apja, Robert Jospin, irodalomtanár, majd iskolaigazgató, [[pacifizmus|pacifista]], [[libertarianizmus|libertárius]] nézeteket vallott. A [[Második Internacionálé]] francia szekciójának volt a tagja, támogatta a [[müncheni egyezmény]]t. [[Franciaország]] német megszállása idején tanúsított magatartása miatt kizárták a szekcióból 1945-ben.
 
==Tanulmányai==
Jospin ifjúkorában részt vett a franciaországi protestáns [[cserkészet|cserkészmozgalomban]]. Érettségi után bölcsészhallgató volt egy évig, majd Párizsban a ''Politikai Tanulmányok Intézetében'' kezdett tanulni 1956-ban. Nyaranta ifjúsági nevelőként vett részt táborokban, különösen a nehéz helyzetben élő fiatalokkal foglalkozott. Jól kosárlabdázott, rendszeresen játszott az egyetemek között rendezett versenyeken.
 
1961-ben sikeres felvételi vizsga után bekerült az ''Államigazgatási Egyetemre (ENA)''. Tanulmányai megkezdése előtt két év kötelező katonai szolgálatot teljesített. 1963 és 1965 között az ENA hallgatója volt. Többször töltötte nyári gyakorlatát a [[Nord (megye)|Nord]] és a [[Pas-de-Calais]] megyék [[feketekőszén]] bányáiban, az ott tapasztaltak meghatározó élménnyé váltak számára.
Politikai aktivitása 1956-ban kezdődött, ellenezte az [[Algéria#A függetlenségi háború|Algéria]] elleni háborút, és belépett a Francia Diákszövetségbe (UNEF). Felháborította, amikor [[Budapest]]en leverték a szovjet csapatok a [[1956-os forradalom|forradalmat]], bírálta a Második Internacionálé munkáját, ezért 1958-ban jelentkezett a Szocialista Baloldal Uniójába (USG). 1960-ban a megalakuló Egyesített Szocialista Párt (PSU), az ún. második baloldal tagja lett.
 
1965 és 1970 között a Francia Külügyminisztériumban titkárként dolgozott a gazdasági ügyek igazgatóságán. Az 1968-as események hatására 1970-ben miniszteri engedéllyel átmenetileg elhagyta a külügyminisztériumot. Először előadó, majd az ''Université Paris-Sud'' egyetemen közgazdász [[adjunktus (oktatás)|adjunktus]] lett, később az egyetem Technológiai Intézetében (IUT) a Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszéket vezette.
 
1971-ben csatlakozott a [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párthoz]], amely egységes baloldallá szervezte az ország valamennyi szocialista frakcióját. A [[François Mitterrand]] főtitkár köré tömörült ún. szakértői csoport tagjaként foglalkozott a kelet–nyugati kapcsolatokkal. 1975-től már meghatározó szerepet játszott Mitterrand oldalán annak a stratégiának a kidolgozásában, ami 1981-ben sikerre vitte a pártot. 1977-ben a főváros XVIII. kerületének képviselőjeként bekerült Párizs városi tanácsába. 1981-ben, amikor a Szocialista Párt kongresszusán Mitterrand-t jelölték az elnökválasztáson való részvételre, Jospin került a párt főtitkári posztjára.
 
1988-ban Mitterrand elnök újraválasztása után [[Michel Rocard]] miniszterelnök az Oktatási Minisztérium élére hívta Jospint. 1989. július 10-én megszavaztatta az ún. ''Loi Jospint'', amely a francia oktatási rendszer reformját, valamint a tanárképzés jelentős mértékű átalakítását tűzte ki célul. A ''Plan Universités 2000'' a felsőoktatás modernizálásával foglalkozott. A gimnazisták tiltakozó sztrájkja azonban meggyengítette poziciójátpozícióját 1990-ben.
 
Jospin és [[Laurent Fabius]] mindig vetélytársak voltak, a rivalizálás 1990-ben a [[rennes]]-i kongresszuson érte el csúcspontját, és megbontotta a Szocialista Párt egységét. Jospin eltávolodott Mitterrand-tól. 1992-ben a helyhatósági választásokon vereséget szenvedtek a szocialisták, [[Édith Cressons]] kormánya megbukott, és ezzel Jospin miniszteri karrierje befejeződött. Lemondott a pártban betöltött funkcióiról is. Nagyköveti posztra pályázott, amit [[Alain Juppé]] külügyminiszter nem támogatott.
1995-ben a Szocialista Párt jelöltjeként indult a francia elnökválasztáson. Nagy meglepetésre megelőzte [[Jacques Chirac]]ot az első fordulóban, a másodikban már alulmaradt Chiraccal szemben, a szavazatok 47,36%-át sikerült csak megszereznie.
 
1995. október 14-én ismét a SzocialistSzocialista Párt első titkára lett és az ellenzék vezetője. Létrehozta a kommunistákat, a zöldeket, a radikális szocialistákat, a Polgárok Mozgalmát tömörítő ún. baloldali szövetséget, amely győzelmet aratott az 1997 júniusi előrehozott parlamenti választásokon. Chirac június 2-án Jospint nevezte ki miniszterelnökké. A baloldali szövetségre támaszkodó kormány magját pártjának aktivistái alkották, mint pl. [[Dominique Strauss-Kahn]], [[Martine Aubry]], [[Hubert Védrin]], [[Claude Allègre]], [[Élisabeth Guigou]], a [[kommunizmus|kommunista]] [[Marie-George Buffet]]-t nevezte ki ifjúsági és sportminiszterré. Martine Aubry a 35 órás munkahét bevezetésével teljesítette a szocialisták egyik választási ígéretét.
 
1999-ben a gazdasági-, ipari- és pénzügyminiszter Strauss-Kahn lemondott, mert az a gyanú merült fel, hogy fiktív munkáért állított ki hamis számlákat. Claude Allègre oktatási miniszter szintén lemondott a pedagógus szakszervezetek nyomására. 2000-ben nagy kormányátalakítást hajtott végre Jospin. A Szocialista Párt ún. ’elefántjait’ hívta meg a kormányba, [[Jack Lang]] az oktatásügyet kapta, Jospin riválisa, Fabius lépett Strauss-Kahn helyére.
 
2002. április 21-én Jospin indult az elnökválasztáson, de már az első fordulóban is csak a harmadik helyen végzett Chirac és [[Jean-Marie Le Pen]] mögött. Esti nyilatkozatában mélységes csalódásának adott hangot. Rendkívül nyugtalanítónak találta a szélsőjobb előretörését. Az ország érdekében végzett öt év kormányzati munka után a választási eredmény nagy csalódást okozott számára és végleg visszavonult a politikai életből.<ref >{{cite web|url=http://tempsreel.nouvelobs.com/politique/20060629.OBS3443/la-declaration-de-lionel-jospin-le-21-avril-2002.html|title= La déclaration de Lionel Jospin le 21 Avril 2002|year=author=|publisher=nouvelobs.fr|format=|accessdate=2014-12-30|language=francia}}</ref> Május 6-án [[Jean-Pierre Raffarin]] vette át helyét a kormányban.
==Kitüntetései==
*A [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia Köztársaság Becsületrendjének]] főtisztje
*A [[Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje|Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének]] nagykeresztje
*A [[Québec Nemzeti Rend]] tisztje
 
==Írásai==
* L’Invention du possible, 1991.
* Le Temps de répondre, beszélgetések [[Alain Duhamel]]lel, 2002.
* Le monde comme je le vois, 2005.
* L'Impasse, 2007.
* Lionel raconte Jospin, 2010.
* Le mal napoléonien, 2014.
 
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
==Források==
*[http://archives.gouvernement.fr/jospin_version3/fr/ie4/contenu/411.htm Archives Premier Ministre]
*[http://www.assemblee-nationale.fr/11/tribun/fiches_id/1734.asp#P22_671 Assemblée Nationale ]
{{commonscat|Lionel Jospin}}
 
==Kacsolódó szócikk==
*[[Franciaország miniszterelnökeinek listája]]