„Burgundi Hercegség” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
65. sor:
== Burgundia és az ibériai ''reconquista'' ==
 
A legelső burgundi hercegek igen fontos szerepet játszottak a Mâcon mellett 910-ben alapított Cluny bencés apátság létrehozásában és gyarapításában, és a család számos adományt tett az apátság javára. A 11. század közepére a Clunyből kiindult bencések egyre nagyobb szerepet játszottak a Pireneusi-félsziget visszahódításában, működésüket [[VI. Alfonz kasztíliai király]] birtokadományokkal és éves fizetséggel is támogatta.<ref>Reilly: ''The Kingdom of León-Castilla under King Alfonso VI 1065-1109'', [http://libro.uca.edu/ alfonso6/alfonso.htm online változat], Chapter 5, p. 95.</ref> A szerzetesek után a burgundi hercegek is egyre inkább részt vettek a mórok elleni küzdelmekben, valamint dinasztikus házasságokat kötöttek a kasztíliai királyokkal. [[I. Róbert burgundi herceg|Robert herceg]] leánya, [[Burgundiai Konstancia|Konstancia]], [[VI. Alfonz kasztíliai király|VI. Alfonz király]] felesége lett, leányuk, [[Urraca kasztíliai királynő]] lett minden későbbi spanyol király őse. Henrik, [[I. Hugó burgundi herceg]] öccse, Alfonz király egyik törvénytelen leányát vette feleségül, hálából apósa megtette Portugália grófjának, és az általa alapított dinasztia uralkodott Portugáliában a 20. sz. elejéig. I.&nbsp;Robert burgundi herceg egyik fia, az ifjabb Robert herceg, miután kivette részét a spanyolországi harcokból, Szicíliába utazott, ahol a csecsemő [[II. Roger szicíliai király|II. &nbsp;Roger herceg]] gyámjává és régensévé nevezték ki. II.&nbsp;Roger nővérét, [[I.&nbsp;Roger szicíliai gróf]] egyik leányát, Jolántát vette feleségül, de a burgundi befolyásnak hirtelen véget vetett, hogy anyósa, [[Adelheid jeruzsálemi királyné|Adelaide del Vasto]] megmérgezte őt.
 
A 11. századi fejlődés után a 12-13. század során stagnált a Burgundi Hercegség fejlődése. Bár a legtöbb történész ezt az egymást követő hercegek gyengeségeinek, jellemhibáinak tulajdonítja, de feltehetően a földrajzi adottságok is szerepet játszottak: a hercegség beszorult két nagyhatalom, keleten a [[Német-római Birodalom]], nyugaton a [[Francia Királyság]] közé. Délen [[Aquitania|Aquitánia]] hercegsége határolta Burgundiát, ami viszont a 12. századra az angol királyok kezére került. Dinasztikus házassággal sem sikerült területeket szerezni: a 12-13. sz. során a burgundi hercegi család a helyi nemesség köreiből, vagy a szomszédos [[Champagne]] és [[Lotaringia]] grófságokból választott házastársakat. Az egyetlen kivétel [[II. Odó burgundi herceg|II. &nbsp;Odó herceg]] nővérének, Burgundi Szibillának házassága [[II. Roger szicíliai király|II. &nbsp;Roger szicíliai királlyal]] 1149-ben, de ez a menyasszony korai halálával véget ért.
 
1361-ben [[I. Fülöp burgundi herceg|I. Fülöp herceg]] fiúutód nélkül halt meg és a hercegség a legközelebbi rokonra, [[II. János francia király]]ra szállt. 1363-ban János saját fiát nevezte ki a burgundi hercegi trónra [[II. Fülöp burgundi herceg|II. Fülöp]] néven, aki az első Valois-herceg volt. Fülöp kinevezésével a hercegség befolyása és tekintélye villámgyors fejlődésnek indult, amit az északi irányú területi terjeszkedés, valamint a [[Flamand grófság]] örökösnőjével kötött házasság is segített. A dinasztikus házasság révén Fülöp lett Flandria, [[Artois-i Grófság|Artois]], [[Nevers Grófság|Nevers]] és Burgundia grófságok ura, illetve halála után pár héttel özvegye megörökölte [[Brabanti Hercegség|Brabant]] és [[Limburgi Hercegség|Limburg]] hercegségeket is. 1433-ban a hercegnek sikerült megszerezni [[Hainaut-i Grófság|Hainaut]], [[Holland]], [[Friesland]] és [[Zeeland]] grófságokat, és 1472-ben [[Geldern]] hercegségét is. Az utolsó [[Valois-ház]]beli burgundi herceg, [[Károly burgundi herceg|Merész Károly]] viszont fiúörökös nélkül halt meg 1477-ben, és a hercegi címet veje, a későbbi [[I. Miksa német-római császár]] és leszármazottai, a [[Habsburg-ház]] örökölte. A francia királyok ezt nem fogadták el, csak időlegesnek szánt békemegállapodásokban kötöttek átmeneti kompromisszumokat, így pl. [[a cambrai-i liga háborúi]] után az [[1516]]-ös [[noyon-i békeszerződés]]ben [[I. Ferenc francia király]] csak úgy ismerte el Burgundiát spanyolnak, hogy cserébe [[V. Károly német-római császár|I.&nbsp;Károly spanyol király]], Burgundia hercege, Miksa császár unokája a [[Milánói Hercegség]]et franciának ismerte el. Az [[itáliai háborúk]] során 1521–1559 között több Habsburg–Valois háborút is vívtak Burgundia birtokáért, és a 16. sz. közepére a volt burgundi területek nagy részét a francia koronához csatolták.