Főmenü megnyitása

Módosítások

a
[[1520]]-ban meghalt az agresszív Szelim szultán. Utódjáról, [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmánról]] sokan úgy vélték, hogy talán békés természetű, akárcsak nagyapja, ennek látszatát keltette, hogy mindjárt uralkodásának kezdetén [[Behram csausz]]t Budára küldte a magyar–török béke meghosszabbítására.<ref>Kényszerítő körülményként lépett fel [[Dzsánberdi Gazáli]] [[szíria]]i felkelése.</ref> A tanács a külföldi államok véleményét kívánta kikérni, s szándékukban állt a béke felmondása is, amennyiben a Nyugat melléjük áll.
 
A velenceiek azt tanácsolták, hogy hosszabbítsák meg a békét, de közben készüljenek föl a háborúra, melybe a [[Pápai Államállam]]ot és a [[Német-római Birodalom|Német-római Birodalmat]] is vonják be. Csakhogy [[Velencei Köztársaság|Velence]] katonai dotációt nem biztosított és az addigi nyolcvanezer arany segélypénzt, tízezerre akarta csökkenteni!<ref name="MNT" /> A németek és a pápa is hanyagolta a háború kérdését, aminek igen komoly oka volt: [[1517]]-ben egy szászországi prédikátor, [[Luther Márton]] a [[Lutherstadt Wittenberg|wittenberg]]i vártemplom kapujára 95 pontos tézist akasztott ki, amelyben vallásreformálást követelt. Luther pápai felszólításra sem volt hajlandó elképzeléseit megtagadni, ezért Leó kiátkozta. Luther nem hátrált meg és a császárral szemben álló észak-német fejedelmek pártfogásukba vették.
 
Magyarországon a rendek is ellene voltak a tanács háborús tervének és a lengyel király is óva intette Lajost a háborútól. Lajos ellenben a háború mellett tört lándzsát, mivel a békeidőben történő betörések tönkreteszik az országot. Védekező háború helyethelyett Lajos nyílt összecsapásban kívánta eldönteni a kérdést, amelyben ha sikerült győzelmet aratni, hosszabb időre gátat vetne az oszmán terjeszkedésnek.
 
Szulejmán szunnita birodalmának közben másik nagy ellensége támadt a Közel-Keleten: a [[drúzok]], akikkel később valóságos nyílt háború alakult ki.<br />