Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Szulejmán mintegy ötven-hatvanezer fős seregével [[április 23.|április 23-án]] indult el. A folyók áradásai miatt lassan haladt, de Magyarországon nem vele, hanem az [[április 24.|április 24-ére]] összehívott országgyűléssel voltak elfoglalva a nemesek. A horvát rendek már [[január 26.|január 26-án]] kijelentették az elmúlt években történt török benyomulások miatt, hogy a [[Habsburg Birodalom]]hoz kívánnak csatlakozni. Ezen az országgyűlésen sem felejtettek el fegyveresekkel megjelenni, amit nem a török, hanem egymás ellen vetettek volna be. Az országgyűlés pedig másról sem szólt, mint a korábbi problémákról, a kormányzati tisztségek betöltéséről és a sikkasztásokról. Az utolsó napra hagyták a hadsereg felállítás kérdését. A végeredmény totális káosz lett: összecsaptak egy sor védelmi törvényt és rengeteg megvalósíthatatlan határozat született. A királynak már annyira nem volt pénze, hogy saját ezüst étkészletét kellett elzálogosítania.<ref>Markó L. 51. old.</ref> Az ország javait elkótyavetyélték, képzett katonaság alig akadt, a bandériumok ellátása siralmas, valamennyi vár katasztrofális állapotban volt. Segítséget kértek Lengyelországtól, a német császártól és más európai uralkodóktól. A lengyelek nem volt hajlandóak a fegyverszünet felmondására, Németországban pedig az [[1523]]-ban kitört [[német parasztháború]] az ország középső és déli felét lángbaborította, amely miatt nem tudott segítséget adni a császár a magyaroknak.
 
[[Fájl:Jean Clouet 001.jpg|thumb|left|260px|[[I. Ferenc francia király|I. Ferenc]], a ''„legkeresztényibb király,”'' aki az oszmán-törököket a Habsburgok és egyben hazánk megtámadására biztatta.]]
A többi államtól is csupán ígéreteket kaptak, semmi mást. Lajos hatalma már nem ért semmitlehanyatlott, noha ugyan a török szultán korábban felajánlotta, hogy hódoljon meg és engedje a török sereget nyugatra vonulni, a király mégis az ellenállást választotta, az erőviszonyok reális felmérése nélkül!
 
[[június 2.|Június 2-án]] közadakozást próbáltak szervezni, s a pápa engedélyt adott arra, hogy az egyházi arany és ezüst tárgyakból pénzt veressenek. A lengyel király körülbelül 3000 katonát küldött segítségül korábban, amelyek a lengyel-török béke után is harcoltak s egyrészük küzdött is a mohácsi csatában.<ref>[[1522]]-ben a híres [[Jan Tarnowski]] vezetésével harcoltak, akit az orosz háborúból rendeltek vissza.</ref>