„Herbert Kappler” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor:
}}
'''Herbert Kappler''' ([[Stuttgart]], [[1907]]. [[szeptember 23.]] - [[Soltau]], [[1978]]. [[február 9.]]) német rendőrtiszt, aki a második világháború idején a [[Róma|Rómában]] székelő német biztonsági szervezetek ([[Sicherheitspolizei|SiPo]] és [[Sicherheitsdienst|SD]]) vezetője volt, majd [[1944]] - [[1945]] között a város rendőrfőkapitányának tisztségét is betöltötte. Olaszországi szolgálata alatt vezető szerepet töltött be az olaszországi zsidóság deportálásában, illetve a 335 halálos áldozatot követelő [[
== Élete ==
Kappler Stuttgartban született egy középosztálybeli családban. Iskoláit szülővárosában végezte, [[1925]]-ben érettségizett. Ezt követően elektromérnöki tanulmányokat kezdett, melyet [[1929]]-ben végzett el, majd szakmájában elhelyezkedve folytatta életét szülővárosában.
[[1931]]. augusztus 1-én belépett az - egyre népszerűbb - [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|náci pártba]], majd jelentkezett az [[Sturmabteilung|SA]]-ba, melynek kötelékében [[1932]] decemberéig szolgált, „közkatonaként”. [[1933]]. május 8-án felvették az [[Schutzstaffel|SS]]-be. Kappler egy év múlva megnősült, feleségül véve a vele egyidős Leonor Jannst. [[1935]]-ben, a német újrafegyverkezési program részeként besorozták a [[Wehrmacht]]ba, ahol katonai kiképzésben részesült.
[[1936]]-ban a [[Sicherheitspolizei]] alkalmazottja lett, egyúttal előléptették ''SS-Scharführerré'', majd egy év múlva ''SS-Oberscharführerré''. [[1937]]-ben vezetői tanfolyamra küldték [[Berlin]]be, melynek elvégzése után a biztonsági rendőrség ''Kriminalkomissar''jává nevezték ki.
A második világháború kitörése után, [[1939]] szeptemberében Lengyelországba vezényelték, ahol az [[Einsatzgruppe|Einsatzgruppék]] tevékenységének koordinálásában vett részt, majd [[1940]] nyarán a megszállt Belgiumba küldték, ahol az ellenállók elleni fellépést koordinálta. [[1941]]-ben [[Reinhard Heydrich]] Olaszországba küldte, ahol a fasiszta olasz rendőrség tanácsadójaként tevékenykedett (kinevezése nagyrészt annak volt köszönhető, hogy folyékonyan beszélte az olasz nyelvet).
[[1943]]. szeptember 8-án - [[Benito Mussolini]] letartóztatását és a kiugrási kísérletet követően - a német hadsereg megszállta Rómát, majd Kapplert a helyi német biztonsági rendőrség és biztonsági szolgálatok parancsnokává nevezték ki. Később Róma rendőrfőparancsnokának tisztségét is megkapta.
Kinevezése után ő szervezte meg a Róma környéki, 1023 főt kitevő zsidóság deportálását, majd később 993 római zsidót is [[Auschwitz-Birkenau]]ba deportáltatott. Emellett - a biztonsági szolgálatok főnökeként - koordinálta az olasz partizánmozgalom elleni harcot is. Ennek során, egy 28 halálos áldozatot követelő partizántámadásra válaszul, Kappler elrendelte 335 olasz civil kivégzését ([[ardeatinei mészárlás]]).
Miután [[Róma]] a szövetségesek kezére került, Kappler megkísérelt a [[Vatikán]]ba menekülni, de nem járt sikerrel és brit fogságba esett. [[1947]]-ben kiadták az olasz hatóságoknak, majd egy katonai bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte háborús bűnösség vádjával.
Kappler büntetését a [[Gaeta|gaetai]] katonai börtönben töltötte. [[1975]]-ben rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála és a rabkórházba utalták. A betegségére való hivatkozással felesége és a nyugat-német hatóságok is kérték szabadon bocsátását, melyet azonban az olasz kormány visszautasított. [[1977]]-ben felesége egy nagy bőröndben megszöktette a börtönből (Kappler ekkor már - betegsége miatt - csak 47 kilót nyomott), majd Nyugat-Németországba szöktette. Habár az olasz hatóságok követelték visszaszállítását az országba, a nyugat-német kormány ezt megtagadta, egészségügyi állapotára való tekintettel.
Herbert Kappler hat hónappal szökése után, [[Soltau]]ban hunyt el, 70 évesen.
== Források ==
| |||