„Ojinagai csata” változatai közötti eltérés

Villa először [[Pánfilo Natera]] seregét küldte Ojinaga elfoglalására. Ők 1913. december 31-én érkeztek meg a település közelébe, amelyet [[Salvador Mercado]] 4500 embere védett, köztük nem kevesebb mint 12 tábornok ([[Pascual Orozco]], Castro, Mancilla, Landa, Aduna, Romero, López, [[José Inés Salazar]], Caraveo, Terrazas, Rojas és Orpinel). Natera Villa tanácsa alapján három napon keresztül is éjszakai támadásokkal próbálkozott, majd január 4-én hajnalban ismét támadott, de Salazar lovasainak ellencsapása miatt vissza kellett vonulniuk, sőt, 130 forradalmárt foglyul is ejtettek és azonnal agyonlőttek a huertisták. Natera táborát ezután belső viták is gyengítették.{{refhely|Taibo 2006|265.}}

A vereséget szenvedett csapatok délután értesítették Pancho Villát a helyzetről, aki ezekben a napokban nem csak a katonai kérdésekkel, hanem egy szokatlan témával is el volt foglalva: emberei tárgyalásokat folytattak amerikai filmes társaságokkal, és felajánlották nekik, hogy bevételük egy részéért cserébe követhetik és filmezhetik Villa hadműveleteit, ráadásul ez idő alatt lovat és élelmet is kapnak. Mindössze egyetlen társaság mutatott érdeklődést az ajánlat iránt: a ''Harry Aitken'' vezette [[Mutual Film Corporation]]: velük január 5-én írták alá a szerződést, amelyben rögzítették, hogy a forradalmárok 25 000 dollár előleget kapnak, valamint a későbbi bevételek ötödrészét. A szerződést [[El Paso (Texas)|El Pasóban]], Villa távollétében [[Eugenio Aguirre Benavides]] írta alá, a másik fél részéről pedig Thayer nevében ''Gunther Lessing'' ügyvéd. A huertista ''El País'' című lap azt írta az esetről, hogy Villa „a mexikóiak vérével spekulál”.{{refhely|Taibo 2006|265–266.}}

Amikor Villa Ciudad Juárezben 4-én éjjel értesült Nateráék vereségéről, azonnal újabb támadásra kezdett felkészülni. Amíg [[Rosalío Hernández]] készenlétbe helyezte a ''Leales de Camargo'' nevű brigádot, addig Villa táviratban visszarendelte a délnek tartó [[Maclovio Herrera|Maclovio Herrerát]], majd 5-én 14 óra táján vonattal Chihuahua felé indult [[Raúl Madero]] és [[Luis Aguirre Benavides]] társaságában. Onnan egy, még nem teljesen elkészült vasútvonalon, majd lovon folytatták útjukat a rendkívüli hidegben. Összesen 1500-an voltak, három napig élelem nélkül haladtak, a környékről beszerzett marhák húsát ették só nélkül. Amikor Villa megjelent a ''San Juan'' haciendában, ahol a hadosztály táborozott, azonnal megnőtt a lelkesedés.{{refhely|Taibo 2006|266.}}

Január 10-én reggel 6-kor megszólalt a trombita, és szemle kezdődött. Szétosztották a lőszert, fejenként kb. 200 darabot, majd az összeülő haditanács elrendelte, hogy lőtávolon kívül közelítsék meg a várost. Hernández, [[Toribio Ortega]] és Herrera brigádjainak feladata az volt, hogy zárják félkörbe Ojinagát, csak az Amerikai Egyesült Államok felé eső oldalt hagyják szabadon. Eltervezték, hogy a támadást kalap nélkül hajtják végre, a jelszó az egyes szám lesz, és aki megfutamodik közülük, lelövik.{{refhely|Taibo 2006|267.}}

Estére a támadók felvették pozícióikat, a tüzérség 2500 méterre helyezkedett el a településtől. A következő nap feszült várakozással telt, éjszakai támadásra készültek. Natera mintegy 700 emberét, a ''Morelos'' és a ''Contreras'' brigádokat tartaléknak hagyták. A harc este 6 körül kezdődött meg, a két fél ágyúkkal és puskákkal kezdte lőni egymást. Herrera és Hernández emberei a temetőn át, az őrtorony irányában hatoltak be a városba, hogy a védőket a [[Rio Grande|Río Bravo]] határfolyó felé szorítsák, míg északon [[Trinidad Rodríguez]] a ''San Francisco'' nevű rancho felől közelített. A támadásakor néhány villista beszivárgott a városba, és a templom tornyába felmászva félreverték a harangokat. A forradalmárok néhány óra alatt elsöpörték a város védelmét, a szövetségiek puskáikat eldobva menekültek, a folyóba vetették magukat, és igyekeztek átúszni a túlpartra, a [[texas]]i [[Presidio (település)|Presidióba]].{{refhely|Taibo 2006|267.}}

A szövetségiekhez társult [[Pascual Orozco]] [[Shafter (Texas)|Shafteren]] át [[San Antonio (Texas)|San Antonióba]] menekült, ahol felesége várta, de a menekülők közül nagyon sokakat letartóztattak az Egyesült Államokban. 3352 katonát (köztük 8 tábornokot) és a semlegességi törvény megsértésével vádolt 1607 nőt elfogtak, és először [[Marfa (Amerikai Egyesült Államok)|Marfába]], majd [[Fort Bliss]]be szállították őket.{{refhely|Taibo 2006|267–268.}}

A forradalmárok seregéből mindössze 35-en vesztették életüket, a zsákmány pedig óriási volt: megszereztek 14 ágyút, 100 000 lőszert és 2000 [[Mauser]] puskát is.{{refhely|Taibo 2006|268.}} Elképzelhető, de egyáltalán nem biztos, hogy az ojinagai csatában vesztette életét a forradalmárokkal tartó [[Ambrose Pierce]] amerikai író is.{{refhely|Taibo 2006|272–274.}}

A napokban készült filmfelvételeket hamarosan bemutatták [[New York]]ban, de csalódást keltettek: a csatából semmi sem látszott. A bemutatón részt vett a Madero testvérek apja is, aki nem is tudta, hogy [[Raúl Madero|Raúl]] fia részt vesz a harcokban, de a filmben felfedezte őt. A felfedezés kellemetlenül érintette, másik fiának, ''Alfonsónak'' kellett megnyugtatnia.{{refhely|Taibo 2006|269.}}