„Szegedi Kisvasút” változatai közötti eltérés

{{BS4T||exBHF|||[[Kunhalom]]|13||}}

{{BS4T|exBHF||exBHF||[[Ruzsajárás]]|39|36|[[Ásotthalom|Várostanya]]<ref>1950-től [[Ásotthalom]].</ref>}}

[[Szeged]] területe a múlt század elején még a többszöröse volt a mainak. Északi irányban egészen [[Kistelek]]ig, nyugati irányban pedig (amerre a kisvasút haladt) pedig gyakorlatilag a mai megyehatárig terjedt a város határa. Akkoriban még nem voltak itt települések, csak elszórt tanyák, és egy közigazgatási központ Szeged-Alsóközpont néven a mai [[Mórahalom]] területén. Az itt lakó embereknek aemberek tömegközlekedését viszont meg kellett oldani valahogy.

A vasút építését közel negyven évnyi vita előzte meg. Bírálták a vonalvezetést, és állandó vita tárgya volt, hogy keskeny- vagy normál nyomtávú vasútvonalat építsenek-e?. Több alternatíva is felmerült, például kis híján megszavazták a [[Szeged trolibuszvonal-hálózata|trolibuszhálózat]] kiépítését Alsóközpontig (1923-ban!!). Végül 1926 márciusában végre -valahára elindult az építkezés, melyet [[karácsony]]ra már be is akartak fejezni. Sajnos az aktuális belpolitikai események és egyéb hátráltató körülmények miatt ezt a határidőt nem sikerült tartani. Kis csúszással január végén adták át a vonalat, melyen 1927. február elsején indult el az első menetrend szerinti személyvonat. (Hasonló úton járt Kecskemét városa, mely 1928-ban építette meg a város [[bugac]]i tanyavilágba vezető [[Kecskeméti Kisvasút|Kecskemét–Kiskunmajsa vonalat]].)

A vonal kezdőpontja a [[Belvárosi híd (Szeged)|Belvárosi híd]] lábánál, a mai Roosevelt téren volt, ahol akkoriban a napi élelmiszerpiac (akkori nevén Makai-piacz) működött. A kisvasút innen kikanyarodott a Tisza-partra, végighaladt a Klinikák előtt, majd a mai Árvízi emlékmű magasságában áthaladt az akkori vasúti híd egyik pillérje alatt, és a Tisza-pályaudvar melletti Közraktárak mellett (amelyekhez természetesen iparvágányok is vezettek), érte el az Átrakó-pályaudvart, ahol fűtőház, igazgatósági épület, javítóműhely stb. is volt. Innen a Boszorkány-sziget, majd Szentmihálytelek érintésével jutott Kunhalomra, ahol a vonal kettéágazott.

Az Északi-vonal [[Domaszék]] (akkoriban Sárkányhögy), [[Zákányszék]] (akkoriban Lengyelkápolna), [[Ruzsa]] (akkoriban Pálffy-tanya, majd Csorvás[[Csorva]]) érintésével [[Pusztamérges]]ig haladt. Pusztamérgest az eredeti tervek szerint nem érintette volna a vasút, mivel nem volt [[Szeged]] része, de a környék lakói adományt gyűjtöttek, és tulajdonképpen kifizették a vasútvonal 5&nbsp;km-es meghosszabbítását a településig.

A Déli-vonal Feketeszél, Széksós, [[Mórahalom]] (akkoriban Alsóközpont), Kissoron át [[Ásotthalom]]ig (akkoriban Várostanya) ért. Később 1947-ben bővítették ki a déli vonalat a Halasteleki Iskoláig. A vonal hosszúsága 78 kilométer volt.

Ma már nagyon kevesen élnek a kisvasút egykoregykori utasai és dolgozói közül. A fiatalok többsége pedig nem is hallott még róla, hogy működött itt egy helytörténeti szempontból is rendkívüli jelentőségű kisvasút.

[[1972]]-ben ''A Szegedi Madzagvasút'' címmel (rendezõ: [[Winkler György]], szerkesztõ: [[Rockenbauer Pál]]) filmet készíttekkészítettek a kisvasútról, ami a [[Magyarország kisvasútaikisvasútjai (filmsorozat)|Magyarország kisvasútaikisvasútjai]] című dokumentumfilm-sorozat részerészeként.