Főmenü megnyitása

Módosítások

a
| örököse = <!-- csak akkor kell kitölteni, ha nem azonos az utódjával -->
| házastárs = 1. [[Aragóniai Eleonóra kasztíliai királyné|Aragóniai Eleonóra]]<br />2. [[I. Beatrix portugál királynő]]
| gyermekei = ''1. feleségétől:''<br>1. [[III. Henrik kasztíliai király|Henrik]]</br />2. [[I. Ferdinánd aragóniai király|Ferdinánd]]</br />3. Eleonóra</br />''2. feleségétől:''<br>4. [[Kasztíliai Mihály portugál trónörökös|Mihály]]
| édesapa = [[II. Henrik kasztíliai király|II. Henrik]]
| édesanya = Johanna Mánuel
 
== Uralkodása ==
I. Jánosnak, szinte rögtön az uralkodása kezdetén, szembe kellett néznie a [[Portugália|portugálok]] támadásával; illetve - szinte egész uralkodása alatt - állandósult a Kasztília és Portugália közötti konfliktus.
 
Az 1373-ban megkötött – és az idők folyamán különböző módosításokkal többször is meghosszabbított – portugál-angol egyezményben bízó, [[I. Ferdinánd portugál király|I. Ferdinánd]] (1345 – 1383) portugál király <ref> I. Ferdinánd édesanyja, Konstancia Mánuel (Constanza Manuel de Villena) (1316 – 1345) I. János nagynénje volt; a féltestvére a kasztíliai király édesanyjának; I. János és I. Ferdinánd így unokatestvérek voltak.</ref> ([[Burgundiai-ház]]) megtámadta [[Kasztília|Kasztíliát]]; ez volt a harmadik háború, amit I. Ferdinánd Kasztília ellen indított. A portugál uralkodó szövetségese, a [[Plantagenêt-ház]]ból származó [[Genti János lancasteri herceg|John of Gaunt]] (1340 – 1399), ''Lancaster'' hercege, [[III. Eduárd angol király|III. Edward]] (1312 - 1377) [[Anglia|angol]] király fia, ugyanis továbbra sem adta fel a kasztíliai trónnal kapcsolatos követelését. A herceg azért támasztott igényt a kasztíliai trónra, mert – 1371. szeptemberben – feleségül vette ''Konstanciát'' (1354 – 1394), [[I. Péter kasztíliai király|I. Péter]] (1334 – 1369) kasztíliai királynak ([[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]) – II. Henrik elődjének – María de Padillától (1334 körül – 1361) született, idősebbik leányát (aki a második felesége lett a hercegnek). 1380-ban a Lancaster hercege, valamint az öccse, [[Yorki Edmund|Edmund of Langley]] (1341 – 1402), ''York'' hercege, vezette csapatok betörtek Kasztíliába; ezzel kirobbantak a harcok. (York hercegének Konstancia húga, Izabella (1355 – 1392) volt a felesége.) Még ebben az évben a Fernando (Fernán) Sánchez de Tovar (? – 1384), kasztíliai admirális vezette flotta a dél-angliai partokat pusztította. 1381. júniusban João Afonso Telo de Meneses (? – 1385) admirális, Barcelos hatodik grófja vezetésével a portugál flotta kihajózott Lisszabonból, Andalúzia felé. (Az admirális I. Ferdinánd feleségének, ''Eleonóra'' [[Teles–Meneses Eleonóra portugál királyné|(Leonor Teles de Meneses)]] (1350 körül – 1386) királynénak a testvére volt. <ref> Van olyan forrás, amelyben – tévesen – nem Eleonóra királyné testvérét, João Afonso Telo de Menesest, Barcelos hatodik grófját, hanem João Afonso Telo de Menesest (? – 1381), Barcelos negyedik – és Ourém első – grófját jelölik meg Portugália admirálisaként. Az ő rokoni kapcsolatuk a következő volt: Eleonóra királynénak és testvérének az apja - az [[I. Péter kasztíliai király|I. Péter]] kasztíliai király által meggyilkoltatott - Martim Afonso Telo de Meneses (? – 1356), valamint Barcelos negyedik (Ourém első) grófja testvérek voltak: Az idősebb João Afonso Telo de Meneses (aki nem volt admirális) a nagybátyja volt a királynénak és testvérének. - [http://repositorio.ul.pt/bitstream/10451/1751/1/21996_ulfl062047_tm.pdf] - 2013. szeptember 14.; [http://purl.pt/12151/1/hg-40110-v/hg-40110-v_item1/P461.html] - 2013. szeptember 14.</ref>) 1381. július 17-én, a Huelva folyó torkolata előtt, Saltés szigete mellett megvívott csatában, Fernando Sánchez de Tovar admirális vezérletével, a kasztíliaiak döntő győzelmet arattak a portugálok felett; és egészen késő őszig blokád alá vették a portugál fővárost, amelynek a védelmét a York hercege vezetésével ide vonult angol csapatoknak kellett biztosítani. 1382. tavasszal azonban Lisszabon - és a portugál partok előtt - újra megjelent a kasztíliai hajóhad. A portugálokat kimerítette az elveszített háború, és 1382. augusztus 10-én, a portugáliai Elvas városában, a két fél békét kötött.
 
1382. augusztus 13-án meghalt I. János első felesége, Aragóniai Eleonóra (1358 – 1382) királyné. 1383. április 2-án, a portugáliai Salvaterra de Magos városában, I. János és I. Ferdinánd házassági szerződést kötöttek. Megállapodtak abban, hogy I. János feleségül veszi I. Ferdinánd és Eleonóra leányát, [[I. Beatrix portugál királynő|Beatrixet]] (1373 – 1409 után /1420 körül?/), a portugál trón örökösét, és I. János – Beatrix trónra lépésekor – címzetes portugál király lesz. (Beatrixet eredetileg I. János kisebbik fia, Ferdinánd infáns feleségének szánták, az 1382. évi békekötéskor.) I. Ferdinánd halála esetén pedig – Beatrix tizennegyedik életévének betöltéséig – Eleonóra régensként fog kormányozni. Amennyiben viszont Beatrix gyermektelenül halna meg, akkor a portugál korona I. Jánosra, illetve utódaira fog szállni. Az esküvői ceremóniákra 1383. májusban előbb Elvas városában, majd Badajozban került sor. A megállapodás - gyakorlatilag - az öröklésből kizárta I. Ferdinándnak az [[I. Péter portugál király|I. Péter]] (1320 – 1367) királytól és [[Inês de Castro|Inês de Castrótól]] (1320/1325 – 1355) született féltestvéreit, János (1349 – 1387) és Dénes (1354 – 1397) infánsokat.
 
I. Ferdinánd 1383. október 22-én meghalt. Leánya, Beatrix ekkor portugál királynő lett, aki helyett – régensnőként – az édesanyja, Eleonóra királyné uralkodott. I. János király - apósa halálhírére - a Kasztíliában tartózkodó János és Dénes infánsokat elfogatta, hogy ne léphessenek fel trónkövetelőkként.
 
Azonban, szinte azonnal, a portugál társadalom minden rétege részéről, egyre nagyobb ellenállás bontakozott ki az anyakirályné, illetve a kasztíliaiak ellen, ugyanis egyre kevesebben fogadták el azt, hogy I. János címzetes király legyen, és – esetleg – Portugália kasztíliai uralom alá kerüljön. Ez az elégedetlenség, majd felkelés, Portugáliában két évig, 1383-tól 1385-ig tartó uralmi válsághoz vezetett. Kasztíliai-portugál háború is kirobbant.
 
[[Fájl:JuanI serra.jpg|thumb|balra|200px| I. János apjával II. Henrikkel (Szoptató Mária, serrai szerzetesek festménye, részlet)]]
A fővárosban azonban éppen olyan hírek terjedtek el, hogy meg akarják ölni János nagymestert. Lisszabon népe fellázadt, és bár a nagymesternek sikerült a lázongókat lecsillapítani, a kasztíliaiak pártján álló Martinho Anes lisszaboni püspököt a lázadók megölték.
 
Eleonóra, a történtek miatt, 1384. januárban elhagyta Lisszabont. Előtte körlevélben azt ígérte, azt fogja írni I. Jánosnak, hogy ne jöjjön Portugáliába. A régensnő a valóságban pont ezzel ellentétesen cselekedett: Azt kérte a vejétől, jöjjön Portugáliába. 1384. januárban I. János valóban hadseregével már Portugália ellen indult, Santarémnél találkozott Eleonórával. I. János, azzal az ürüggyel, hogy a régensnő népszerűtlen hazájában, és emiatt neki, valamint feleségének, Beatrixnek kell az uralmat átvenni, Eleonórát tisztes őrizetbe vette. I. János később, Kasztíliában, fogságba vetette a régensnőt, mert a megsértett régensnő konspirált ellene; Eleonóra fogságban is halt meg. <ref>Eleonóra I. János unokatestvéreivel, Alonso Enríquezzel (1354 – 1429), és féltestvérével, Pedro Enríquezzel (1355 körül – 1400) szervezkedett a kasztíliai király ellen. Ők mind a ketten II. Henrik ikertestvérének, az 1358-ban meggyilkolt Fadríque Alfonsónak (1334 /1333?/ - 1358) a fiai. A fivérek el is menekültek Franciaországba, de még I. János életében visszajöhettek Kasztíliába. Alonso Enríquez 1405-ben Kasztília admirálisa, Pedro Enríquez 1393-ban „Condestable de Castilla”, azaz Kasztília fő-hadparancsnoka lett.</ref>
 
Portugáliában azonban széleskörű ellenállás bontakozott ki a kasztíliaiak ellen. 1384. április 6-án, az Atoleiros mellett vívott csatában, a Nuno Álvares Pereira vezette portugál sereg legyőzött egy kasztíliai sereget, amelyet Fernándo Sánchez de Tovar, valamint Pedro Álvares Pereira (? – 1385), a kasztíliaiak pártján álló portugál nemes (Nuno Álvares Pereira testvére <ref>Van olyan forrás, amely szerint féltestvérek voltak.</ref>) vezettek. A népharagnak Lançarote Pessanha, korábbi portugál admirális esett áldozatul. 1384. május 29-én Fernándo Sánchez de Tovar admirális vezérletével a kasztíliai flotta körülzárta, és ostromzár alá vette Lisszabont. Előtte János nagymester a portugál flotta egy részét, Gonçalo Rodrigues de Souza (1345-1350 között – 1412 után), Mafra ura vezetésével, visszavonta Porto kikötőjébe; de intézkedett a főváros megerősítése iránt. A portugál hajóhad azonban Eleonóra régensnő másik fivérének, Gonçalo Telles de Menesesnek (? – 1403), Neiva grófjának - és Rui Pereirának - a vezérletével, Portóból visszatért, és 1384. július 18-án, súlyos veszteségek mellett, de áttörte az ostromzárat, élelmiszert és hadianyagot juttatva a fővárosba. A harcokban Rui Pereira elesett. A főváros védői augusztusban sikerrel vertek vissza egy kasztíliai támadást. 1384 őszén betegség, pestis, ütötte fel a fejét a kasztíliaiak között, maga az admirális is ennek esett áldozatul, és a kasztíliai hajóhad, felhagyva az ostromzárral, 1384. októberben, majdnem öt hónap után, hazavitorlázott. I. János már 1384. szeptember elején visszaindult Kasztíliába, csak kisebb helyőrségekben hagyott hátra csapatokat.
 
1385. április 6-án, Coimbrában, a Cortes (a rendi gyűlés) János nagymestert I. János néven Portugália királyává kiáltotta ki, ő az első uralkodó az [[Avis-ház|Avis-házból]]ból. Ez gyakorlatilag Beatrix királynő trónfosztását jelentette. Ebben a hónapban az angol segélycsapatok megérkeztek Portugáliába. A történtek miatt I. János Kasztíliából, hadsereggel, ismét Portugáliába vonult.
 
A kasztíliaiak számára nem kezdődtek jól a harcok: 1385. május 29-én, Trancoso mellett, a Gonçalo Vasques Coutinho (1358 körül – 1421) – továbbá Martim Vasques da Cunha (1357 körül – 1417) és João Fernandes Pacheco (1351? /1340?/ - 1420?) – vezérelte portugálok legyőztek egy kasztíliai egységet, amelyet Juan Rodríguez de Castañeda vezetett, aki elesett a csatában.
A háború legfontosabb ütközetére 1385. augusztus 14-én, ''Aljubarrota'' mellett került sor. A csatában a portugálok – Nuno Álvares Pereira és I. (Avisi) János király vezérletével – döntő győzelmet arattak az I. János vezette kasztíliai had felett. Pedro González de Mendoza (1340 körül – 1385), I. János főudvarnagya (a korszak egyik kasztíliai költője), a királynak – az uralkodó leszúrt lova helyett – a sajátjáét ajánlotta fel; így tudott elmenekülni a kasztíliai király a csatatérről. A főudvarmester az életével fizetett hősiességért; az utókor el is nevezte „Aljubarrota mártírjának”. A kasztíliaiak vesztesége egyébként is nagyon jelentős volt. A csatában – mások mellett – elesett Kasztíliai Ferdinánd, [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófja, Kasztíliai János, Aguilar de Campoo ura <ref>Kasztíliai Ferdinánd (1373 – 1385) és Kasztíliai János (1355 – 1385) I. János király unokatestvérei voltak: Kasztíliai Ferdinánd apja, Kasztíliai Sancho (1342 - 1374), [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófja, és Kasztíliai János apja, Kasztíliai Tello (1337 – 1370), Aguilar de Campoo, valamint Lara és Vizcaya ura, mind a ketten [[II. Henrik kasztíliai király|II. Henrik]] királynak – I. János apjának – az öccsei voltak.</ref>, Aragóniai Péter (Ribagorzai Péter) [[Villena urainak, őrgrófjainak és hercegeinek listája|Villena]] őrgrófja, Juan Fernández de Tovar, Kasztília admirálisa (Fernando Sánchez de Tovarnak, az előző admirálisnak a fia), és a portugál szövetségesek: Eleonóra régensnő testvére, João Afonso Telo de Meneses, valamint Pedro Álvares Pereira. I. János, még 1385-ben, visszatért Kasztíliába. 1385. október 15-én - már Kasztíliában - Valverde de Leganés mellett, Nuno Álvares Pereira <ref>Nuno Álvares Pereira később belépett a kármelita rendbe, ő a "Szent Főkapitány"; 2009-ben szentté is avatták. Egyébként ő volt a "2º Condestável de Portugal"; azaz a Portugál Királyság összes haderejének a második főparancsnoka; e tisztségnek a létrehozása óta.</ref> még legyőzte a Pedro Muñiz de Godoy, a Santiago (Szent Jakab) Lovagrend nagymestere vezette kasztíliai hadat, a nagymester is elesett az ütközetben. 1386. nyáron már Portugália teljesen területén I. (Avisi) János király uralkodott, a portugálok megőrizték függetlenségüket, teljes győzelmet arattak Kasztíliával szemben.
 
A portugál király 1386-ban, Windsorban, megújította az angolokkal a korábbi, még 1373-ban, I. Ferdinánd kötötte szerződést, és 1387-ben feleségül vette ''Filippát'' (1359 – 1415), John of Gauntnak, Lancaster hercegének, az első házasságából származó leányát. Lancaster hercege még nem mondott le a kasztíliai koronáról. A herceg 1387-ben – portugál segítséggel – betört León területére, azonban a hadjárata sikertelen volt. A herceg a franciaországi Bayonne városában, 1388-ban, I. Jánossal megkötött szerződésben, lemondott a kasztíliai trónigényéről, de ennek fejében I. János elsőszülött fia, a még kiskorú ''Henrik'' infáns, a trónörökös, házasságot kötött a hercegnek és második feleségének, Konstanciának a leányával, [[Lancasteri Katalin kasztíliai királyné|Katalinnal]] (1372 – 1418). (A házassági szertartást 1393-ban – formálisan – megismételték.) I. János király ezzel a megállapodással maga és örökösei részére meg tudta őrizni a kasztíliai (és a leóni) trónt, véget értek a dinasztikus viszályok. A kasztíliai-portugál harcoknak 1389. novemberben, Monçao városban megkötött fegyverszünet (majd – kölcsönös határvillongások után – az 1411-ben, Ayllón városában megkötött békeszerződés) vetett véget.
 
== Házasságai és gyermekei ==
Első felesége [[Aragóniai Eleonóra kasztíliai királyné|Aragóniai Eleonóra]] (1358–1382) volt, a [[Barcelonai-ház]]ból származó [[IV. Péter aragóniai király|IV. Péter]] (1319–1387) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai]] királynak és harmadik feleségének, [[Szicíliai Eleonóra aragóniai királyné|Szicíliai Eleonórának]] (1325–1375) a leánya.
 
Gyermekeik:
 
{{DEFAULTSORT:Janos 1}}
 
[[Kategória:Kasztíliai uralkodók]]
[[Kategória:Uralkodónők férjei]]
258 583

szerkesztés