„Vörösfenyő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a AWB |
|||
12. sor:
| subdivision_ranks = Fajok
| subdivision =
* [[közönséges vörösfenyő]] ''(Larix decidua'' MW.<
* [[dauriai vörösfenyő]] ''(Larix gmelinii)'',
* Larix griffithii,
* Larix himalaica,
* [[japán vörösfenyő]] ''(Larix kaempferi''<
* [[amerikai vörösfenyő]] ''(Larix laricina)'',
* Larix lyallii,
23. sor:
* Larix potaninii,
* Larix principis-rupprechtii,
* [[szibériai vörösfenyő]] ''(Larix sibirica''<
* Larix speciosa.
41. sor:
Legjellegzetesebb, a többi [[fenyőfélék|fenyőfélétől]] eltérő tulajdonsága, hogy tűleveleit a tél beállta előtt [[lombhullató|lehullatja]]. A fiatal vörösfenyők télen is megtartják tűleveleiket, ami valószínűleg arra utal, hogy őseik [[örökzöld]]ek voltak.
A napenergiát igen jól hasznosítják, így sok szerves anyagot termelnek, aminek eredményeként a fiatal fák 1–1,5 métert is nőnek évente, később azonban a növekedés lelassul. Kedvező feltételek mellett már a száz éves egyedek elérhetik a 30–35 métert. A gyors növekedéshez nagyon sok fényre van szüksége, ezért kedvezőbb éghajlaton más fafajokat könnyen elnyomhat.
Az egyéb lombhullató [[fenyőalakúak]] közül említésre érdemes a [[Kína|Kínában]] őshonos [[páfrányfenyő]] ''(Ginkgo)'', a [[kínai vörösfenyő]] (vagy aranyfenyő, ''Pseudolarix)'', a [[kínai mamutfenyő]] ''(Metasequoia)'', és az USA-ban őshonos [[mocsárciprus]] ''(Taxodium)'' nemzetség, de ezen csoportok egyike sem terjedt el akkora területen, mint a vörösfenyő.
67. sor:
== Felhasználása ==
Gyantajáratokkal átszőtt, vöröses fája nagyon tartós és szilárd; ez a legértékesebb fenyőfa. Nagy gyantatartalmának köszönhetően az időjárás viszontagságait jól tűri, emellett rugalmas, szívós, könnyen hasítható. Fajlagos tömege 650–700 kg/m³. Kiváló épület- és bányafa, szerkezet- és díszítőfa. Régebben főleg vízi építkezéseknél, a bányászatban és tetőszerkezetekhez használták, ma főleg a bútor- és az építőipar keresett alapanyaga. Vasúti talpfának, kerítésoszlopnak, külső nyílászárónak, lépcsőfoknak, padlónak tömegesen használják. Mivel saválló is, a vegyipar számára kádakat, hordókat is készítenek belőle. Szívesen használják a belsőépítészetben és a bútorgyártásban; feldolgozzák [[furnér]]nak és fűrészárunak, de megmunkálását nehezítik a kemény és szívós oldalágak. Jól szárad, közepesen repedezik és vetemedik.
A régészek mát több mint 2500 éves vörösfenyő gerendákat és egyéb tárgyakat is találtak; az [[Altaj]] vidékéről származó, 500 éves sírmaradványok vörösfenyőből készített fája olyan kemény volt, hogy nem lehetett késsel vágni – ezeket a leleteket [[Szentpétervár]]ott, az [[Ermitázs]]ban állították ki.
| |||