Wikipédia

„Bölöni Farkas Sándor” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
apró javítások
27. sor:
Apja Farkas Zsigmond (1746–1809) jómódú székely nemes, anyja Kandal Judit (1750–1830){{jegyzet*|Cs. Bogátsnál az anya neve Kandal Júlia.}} volt, mindketten [[unitárius vallás|unitáriusok]]. Két testvére közül Elek 1811-ben meghalt, Klára túlélte az írót. Az önképzésre nem nagyon volt lehetősége: „szülőjim házánál csak [[Árgírus|Argirus]], Magdaléna s a [[Hármas história|Hármas-Istória]]{{jegyzet*|Hármas história: Erdélyben népszerű könyv, a Gesta Romanorum, Trója-regény és Nagy Sándor életrajza egy kötetben; először Kolozsváron jelent meg 1695-ben, a 18. században további három kiadást ért meg.}} voltak kézi könyveim” – írta 1815-ben Kazinczynak. A [[Biblia|Bibliát]] viszont tizenegy éves koráig végigolvasta.{{refhely|Jakab 1870|: 244. o.; |Szinnyei 1894|; |Jancsó 1942|: 396–397. o.; |Cs. Bogáts 1944|: 175. o.; |Jancsó 1966|: 250. o.; |Mikó 1975|: 331. o.;|Imreh 1996}}
 
1805. szeptember 2-án kezdte tanulmányait a kolozsvári [[Régi unitárius kollégium|unitárius kollégiumban]], majd 1812. szeptember 1-jétől 1815. június 20-áig ugyanitt „tógás diákként” filozófiát és teológiát tanult. Diák korában a színház ejtette bűvöletbe, megismerkedett [[Wándza Mihály|Wándza Mihállyal]], a kolozsvári színház igazgatójával, és maga is játszott kisebb szerepeket. Amikor a kollégiumban emiatt megbüntették, bujdosásnak indult<!--bujdosott ténylegesen vagy csak világgá ment?-->, és színésznek vagy katonának akart állni, végül azonban kijózanodottbelátta, hogy nem jó irányba ment és visszatért a tanuláshoz. 1815 tavaszán megpróbált felvételt nyerni a bécsi testőrséghez; az év folyamán több levelet is írt ez ügyben pártfogókat keresve. Ugyanebben az évben ismerkedett meg [[Döbrentei Gábor]]ral, aki ebben az időben az ''[[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1814–1818)|Erdélyi Múzeum]]''ot szerkesztette. Döbrentei nagy lelkesedéssel fogadta az ifjú írójelöltet,{{jegyzet*|Döbrentei 1815. augusztus 20-án kelt levele szerint például „A két Brutus excellens darab”, lásd Jancsó 1943: 87. o.}} és levélben beajánlotta [[Kazinczy Ferenc]]nek. Kazinczy szintén egy kiváló írói pályafutás kezdeteként értékelte Bölöni addigi munkáit, és verset írt a tiszteletére.{{jegyzet*|Bölöni Farkas Sándorhoz. In: Kazinczy Ferenc eredeti munkái. Buda. 1826. 151. o.}} Döbrentei kéziratokat kért Bölönitől az ''Erdélyi Múzeum'' számára, ám ő még nem tartotta műveit kiadásra érettnek. Döbrentei és Kazinczy ajánlására [[Wesselényi Miklós]] vendégül látta az anyagilag nélkülöző fiatalembert; innen kezdődött Wesselényi és Bölöni barátsága. Bölöni Farkas részt vállalt az ''Erdélyi Múzeum'' szerkesztésében, fordítások elkészítésében, illetve a folyóirat terjesztésében.{{refhely|Jakab 1870|: 244–245. o.; |Szinnyei 1894|; |Jancsó 1942|: 396–405. o.; |Cs. Bogáts 1944|: 176–181. o.; |Jancsó 1966|: 250–251. o.; |Mikó 1975|: 331. o.; |Simon-Szabó 2011|: 188. o.}}
 
1815. október 1. és 1816. július 20. között jogot tanult a kolozsvári [[Báthory István Elméleti Líceum|királyi líceumban]]. 1816 nyarán Kazinczy két hónapos erdélyi utazása során személyesen is megismerkedett Bölönivel, akire a találkozás nyomasztóan hatott, mert saját magát méltatlannak látta az irodalmi munkásságra. 1816. november 25. és 1817. március 17. között Wesselényi Miklóssal együtt a [[marosvásárhely]]i ítélőtáblán folytatott joggyakorlatot. Mivel közben 1816. január 25-én a [[gubernium|főkormányszék]] értesítette a háromszéki tisztséget, hogy a királyi testőrségnél nincs üresedés, Bölöni Farkas 1817. április 17-én a kolozsvári főkancellárián tiszteletbeli jegyzőséget vállalt. 1817-ben lefordította [[Friedrich Schiller|Schiller]] ''Don Carlos'' című drámáját, 1818-ban pedig [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]]: ''[[Az ifjú Werther szenvedései|Az ifjú Werther gyötrelmei]]'' című [[levélregény]]ét.{{refhely|Jakab 1870|: 244–245. és 264–266. o.; |Szinnyei 1894|; |Gál 1932|: 54. o.|Jancsó 1942|: 396–405. o.; |Cs. Bogáts 1944|: 176. o.; |Mikó 1975|: 331. o.; |Simon-Szabó 2011|: 168. o.}}
34. sor:
1819 márciusában Döbrentei javasolta, hogy dolgozza át [[jambus]]okba a ''Don Carlos''-fordítást, melyet több más fordítással együtt szándékozott megjelentetni.{{jegyzet*|[[Jakab Elek (történész)|Jakab Elek]] 1870-es monográfiája, illetve [[Szinnyei József (bibliográfus)|Szinnyei]] alapján elterjedt, hogy a fordítás Döbrentei kérésére készült, de ezt cáfolja Bölöninek 1817. április 22-én Kazinczyhoz írott levele, ahol már elkészültnek jelzi.}} Ezt az ajánlatát decemberben, [[Trattner János Tamás|Trattnerrel]] való egyeztetését követően megismételte azzal, hogy helyette a ''Stuart Mária'' című drámát is választhatja, és a kiadótól 100 aranyat fog kapni tíz ívért. Végül sem ezek a fordítások, sem [[Madame de Staël]] 1821-ben lefordított ''Corinne''-ja nem jelentek meg nyomtatásban; Trattner 1825. február 25-án Döbrentei közvetítésével értesítette Bölönit erről.{{jegyzet*|Trattner közben 1823-ban kiadta Bölöni tanítványának, [[Kissolymosi Simó Károly]]nak a Werther-fordítását.}}{{refhely|Jakab 1870|: 266. o.; |Simon-Szabó 2011|: 216. és 235. o.}}
 
1821-ben ismét megpróbálkozott Bécsben, ezúttal a katonai bíróságra próbált gyakornokként bejutni, ennek érdekében [[Pest (történelmi település)|Pesten]] jogi vizsgát tett [[Vuchetich Mátyás]]nál, de nem járt sikerrel. Megpróbálkozott azzal is, hogy Pesten szerezzen nevelői állást, de ez a terve sem vált be, így kénytelen volt hazatérni.{{refhely|Jancsó 1966|: 258. o}} 1821. július 24-én Bölönit az erdélyi kormányszéknél napidíjas írnokká nevezték ki; ezzel szerény, de biztos megélhetéshez jutott. 1822-ben javaslatot tett egy kolozsvári „dolgozó-ház” megalapítására. 1825. június 1-jén ötödik fizetési osztályú írnokká nevezték ki, ami évi 250 forintos jövedelmet jelentett. 1825. július 1-jén hét hivatalnoktársával megalapította a [[Gondoskodó Társaság]] nevű önsegélyező egyletet, vagyis a legelső{{refhely|Operding 1934|: 81. o.}} magyar takarékpénztárat. 1828-ban hozzáfogott Erdély történetének megírásához, de ebből csak 63 oldallal készült el. Ugyanebben az évben egy barátjával közösen átvenni szándékoztak a ''[[Közhasznú Jegyzések]]'' kiadását [[Pethe Ferenc]]től, de erre nem került sor. Azt is tervezte, hogy utazást tesz az Orosz Birodalomba, a magyarral rokon népek felkutatására. 1829. január 28-án levélben javasolta gróf [[Lázár László (kancellár)|Lázár László]]nak, [[Erdélyi Udvari Kancellária|Erdély kancellárjának]] egy erdélyi múzeum létrehozását, de pártfogók híján az elgondolás visszhang nélkül halt el. 1829 tavaszán Bánffy József meghívására [[Bonchida|Bonchidára]] utazott gyógyulni; itt ismerkedett meg élete nagy szerelmével, az általa „havas violá”-nak nevezett Polz Jozefinával,{{jegyzet*|Neve az egyes forrásokban különböző alakokban szerepel: Polz / Polc / Polcz, illetve Jozefa / Jozefina.}} aki német nevelőnőként dolgozott. 1830. február 2-án negyedik fizetési osztályba sorolták át, évi 300 forint fizetéssel, és ebben a státusban maradt nyolc éven át. A hivatali mellőztetés és közművelődési törekvéseinek kudarca gyakran felhősítették el kedélyállapotát.{{refhely|Jakab 1870|: 245–246. és 289–290. o.;|Szinnyei 1894|; |Jancsó 1942|: 407. és 416–418. o.;|Nyárády 1995|: 632. o.;|Imreh 1996|}}
 
1830 tavaszán útlevelet kért báró [[Jósika József]]től, a gubernium elnökétől, hogy egészsége helyreállítására [[Béldi Ferenc]] kíséretében Itáliába, Franciaországba és Angliába utazhasson;{{jegyzet*|Tervezett amerikai utazását nem említette a kérvényben; lásd Tardy 1986: 525–526. o.}} kérelméhez csatolta a Kolozsvár város főorvosa, [[Barra Imre]] által kiállított igazolást. Jósika pártfogásával sikerült megkapnia az utazáshoz az engedélyt, illetve másfél évi szabadságot, így 1830. november 3-án útnak indulhatott. [[Pest (történelmi település)|Pest]], [[Pozsony]], [[Bécs]], [[München]], [[Augsburg]], [[Stuttgart]], [[Karlsruhe]], [[StrassburgStrasburg]] után 1830. december 2-án érkezett [[Párizs]]ba, ahol egészen 1831. március 23-áig időzött, és a város nevezetességeinek felkeresése mellett élénk figyelmet szentelt a politikai megmozdulásoknak is. [[Liège|Lüttich]] és [[Brüsszel]] után [[London]]ban, illetve Angliában és Skóciában több mint három hónapot töltött, majd július 27-én hajóra szállt Amerika felé, ahova szeptember 3-án érkezett meg. A [[liberalizmus|liberális eszmék]] iránt rajongó Bölöni az új világ jogintézményeit lelkesedéssel tanulmányozta, csupán a [[rabszolgaság]] gyakorlatán ütközött meg. Európába 1831. december 14-én ért vissza, Bécsbe 1832. január 15-én, és valamikor ezután Kolozsvárra is megérkezett. Amíg úton volt, Polz Jozefina – akivel utazása előtt összekaptak – eljegyezte magát az amerikai Joseph Swainnel, és 1832 májusában jegyesével Amerikába utazott.{{refhely|Jakab 1870|: 291–295. és 324. o.; |Jancsó 1942|: 421–434. o.; |Sőtér 1964|: III. 576. o.;|Mikó 1970|: 332. o.; |Tardy 1986|: 524–527. o.}} Röviddel hazaérkezése után, 1833. április 6-án báró [[Miske József]], erdélyi kancellár [[Ferenc magyar király]] megbízásából tájékoztatást kért a zavarkeltéssel és zendülési hajlandósággal vádolt utazóról Jósika Jánostól, ő azonban elhárította róla a gyanút „szorgalmas és rendes egyénként” jellemezve Bölöni Farkast, aki „mindenkor nyugodtan és kifogástalanul viselkedik.”{{refhely|Tardos 1986|: 527–528. o.}}
 
=== 1833–1842 ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Bölöni_Farkas_Sándor”