„Horkay István” változatai közötti eltérés

Nem egyszerű idézések, nem igazolásai annak, hogy tud és akar választani a képi kultúra nagy tradíciójából, hanem valamit valamiért választ. Az újabb képelméleti kísérletekben mind nagyobb hangsúlyt fektetnek a kép-antropológia (Hans Belting) mentén történő értelmezésre. Horkay művei ebből a szempontból is újdonságot mutatnak, az idézetben rejlő antropológiai elem – gesztus, pillantás, testtartás stb. – kifejező értéke válik fontossá, nem egyszerűen destruál egy jelentős képet, mint ahogy ezt korábban tette, hanem a képeket mint készletet alkalmazza a kifejezéshez. Az antropológusok, és persze az azzal kortárs [[Dadaizmus|Dada]] nem riadt vissza attól a felismeréstől, hogy a be-állítás, a testtartás jelentéshordozó minőségét felismerje és használja a képalkotásban. Így van ez Horkaynál is, a jelenetező, képbe rendező elv a test, a nézés, a gesztus, a mozdulat jelentésképző erejének használata által történik. Wölfflin már 1921-ben azt állította, hogy a látásnak értelmező és magyarázó jellege van, tehát nem egyszerűen látunk, hanem valamit valamiként látunk – ami által a kép úgy képes önmagára utalni, hogy folyton vonatkozásba kerül azzal, ami nem ő, ami túl van rajta, hiszen sohasem csak a képet látjuk. A kép kép által is születik.