„Börzsöny (hegység)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Bercess (vitalap | szerkesztései)
132. sor:
A [[madarak]] közül legértékesebb az uhu (2 pár+2 revír), a vándorsólyom (3 pár), a kígyászölyv (2 pár), a darázsölyv, a fekete gólya, a holló, a keresztcsőrű, a csíz, a kormosfejű cinege, hegyi billegető, a hamvas küllő, a lappantyú és a bajszos sármány költőállománya. Kiemelkedő számban költ a hegység területén a fehérhátú fakopáncs (legnagyobb hazai állománya itt található) és a kis légykapó. A területen megtelepedett az uráli bagoly is, legalább két párban költ{{forrás}}. Egész évben felbukkanhat a szirti sas, késő nyártól-tavaszig a fenyőszajkó, havasi szürkebegy, hajnalmadár. Sajnos a parlagi sas (az utolsó börzsönyi pár átköltözött az Ipoly szlovák oldalára), a kerecsensólyom (gallyfészkes költése már rég nem ismert, egykori sziklai költőhelyein ma a hegységbe a 90' években visszatelepült vándorsólyom fészkel), a törpesas (jelenleg nem ismert bizonyított költése az ország területéről), a barna kánya (az utolsó pár a Szent-Mihály hegyen költött egykor) és a vízirigó már nem költ a Börzsönyben, bár ez utóbbi télen még ritkán fölbukkan.
 
Emlősök közül legértékesebb a területen bizonyítottan egész évben jelen lévő hiúz (1-2 pld.), és a patakok, horgásztavak mellett megtelepedett vidra. Újabban a szegélyterületeken helyenként az [[eurázsiai hód]] vagy közönséges hód ''(Castor fiber)'' is megtelepszik. A bokros cserjés erdőszegélyekben, elhagyott gyümölcsösökben a pelék tanyáznak, mint a [[mogyorós pele]] ''(Muscardinus avellanarius)'' vagy a hazánkban fokozottan védett [[erdei pele]] ''(Dryomys nitedula)''. A denevérek elsősorban az öreg erdők odvaiban a fák elváló kérge alatt tanyáznak, más fajok a felhagyott bányavágatokat kedvelik. Az itt előforduló fajok: [[nagy patkósdenevér]] ''(Rhinolophus ferrumequinum)'', [[közönséges denevér ]] ''(Myotis myotis) '', [[csonkafülű denevér]] vagy vörhenyes egérfülű-denevér ''(Myotis emarginatus)'', [[hegyesorrú denevér]] vagy hegyesorrú egérfülű-denevér ''(Myotis blythii)'', [[nyugati piszedenevér]] ''(Barbastella barbastellus)'', [[nagyfülű denevér]] vagy Bechstein egérfülű-denevére ''(Myotis bechsteinii)'', [[kis patkósdenevér]] ''(Rhinolophus hipposideros, ''.
Emlősök közül legértékesebb a területen bizonyítottan egész évben jelen lévő hiúz (1-2 pld.), és a patakok, horgásztavak mellett megtelepedett vidra.
 
A hüllők közül a [[pannon gyík]] ''(Ablepharus kitaibelii fitzingeri)'' előfordulása érdemel külön figyelmet, természetesen a gyakoribb fajok, mint az [[erdei sikló]] ''(Zamenis longissimus)'' vagy a [[zöld gyík]] ''(Lacerta viridis)'' is előfordulnak. A királyréti Bajdázói-tóba az 1980-as években telepítették a [[mocsári teknős]] ''(Emys orbicularis)'' első példányait, életképes szaporodó populációja él itt.
A [[kétéltűek]] közül a leglátványosabb a [[foltos szalamandra]].
 
A [[kétéltűek]] közül a [[foltos szalamandra]] ''(Salamandra salamandra)'' helyenként igen gyakori, a használtabb erdészeti utakon néhol több elütött állattal is lehet találkozni. A farkatlan kétéltűek közül több faj is előfordul, melyek közül a [[gyepi béka]] ''(Rana temporaria)'' és a [[vöröshasú unka]] ''(Bombina bombina)'' érdemel említést. Érdekesség, hogy a Mátra és a Bükk területén is élő [[sárgahasú unka]] ''(Bombina variegata)'' itt nem fordul elő.
Nem fokozottan védett, de jelentős indikátor faj a [[kövi rák]] ''(Astacus torrentium)''. Ez a faj rendkívül érzékeny az élővíz tisztaságára, ezért a Börzsöny egyes patakjaiból kipusztult.
 
A korábban fokozottan védett [[kövi rák]] ''(Austropotamobius torrentium)'' a Börzsöny több patakjában megtalálható, rendkívül érzékeny a patakok szennyezésére.
 
Az öreg odvasodó fákhoz kötődő bogárfajok közül a [[kék pattanóbogár]] ''(Limoniscus violaceus)'' első hazai példányát a Szent-Mihály hegyen találták. Rendkívül ritka rejtett életmódot folytató bogárfajunk a [[remetebogár]] ''(Osmoderma eremita)'' néhány régebbi előfordulása ismert a területről, újabban a kutatók nem találják. Természetesen a [[nagy szarvasbogár]] ''(Lucanus cervus)'', mely elsősorban középhegységi erdeink tölgyeseire jellemző, helyenként gyakori a területen. A [[nagy hőscincér]] ''(Cerambyx cerdo)'' magányosan álló tölgyeken találkozhatunk. A [[Duna-Ipoly Nemzeti Park]] címerállata a [[havasi cincér]] ''(Rosalia alpina)'' a bükkös zónában gyakori, nyár derekán az erdőben hagyott bükkrakásokon néhol tömeges. Csehországban, Ausztriában, valamit Szlovákiában a havasi cincért ártérben is megfigyelték, úgy tűnik a faj expanzióban ezeken az ártéri élőhelyeken.
 
Az egyenesszárnyúak közül két izgalmas faj is előfordul a területen az egyik a [[fűrészlábú szöcske]] ''(Saga pedo)'', mely fajnak csak nőstény egyedei léteznek, szűznemzéssel szaporodik. A másik az [[álolaszsáska ]] ''(Paracaloptenus caloptenoides)'', mely kifejlett egyedei is szárnyatlanok maradnak, hazánkban rendkívül ritka.
 
== Turizmus ==