„Világosi fegyverletétel” változatai közötti eltérés

 

Görgey Artúr már július 21-én fegyverszüneti ajánlatot kapott [[Sztyepan Alekszandrovics Hruljov|Hruljov]] (németesen: Chrurloff) tábornoktól. Az ajánlatot Kotljarovszkij (németesen: Katlaroff) huszárkapitány és gróf Rüdiger tüzér hadnagy adta át Görgeynek, aki [[Rimaszombat]]nál táborozott. Az ajánlat a tiszteknek és a legénységnek teljes szabadságot biztosított. Görgey válaszát gróf [[Batthyány László]] főhadnagy és báró Mednyánszky Ede százados vitte meg Hruljovnak. Görgey tudatta, hogy egyezség esetén nemcsak a hadsereget, hanem a lakosságot is biztosítani kívánja. Július 24-én [[Alsózsolca|Alsózsolcán]], özvegy Bory Miklósné Hellenbach Karolina bárónő útján [[Fjodor Vasziljevics Rüdiger|Rüdigertől]] is udvarias hangú felszólítást kapott a fegyverletételre. Ezt az ajánlatot is elutasította Görgey a magyar politikai álláspontra hivatkozva, egyúttal tárgyalást javasolt a magyar kormány és az orosz cári udvar között, az orosz hadsereg közvetítésével.

Mivel a orosz-magyar hadikövet-váltás incidens nélkül, kölcsönös ajándékozással, a diplomáciai szokások betartásával zajlott le, a magyar kormány, elsősorban pedig [[Kossuth Lajos]] komolyan reménykedni kezdett egy orosz-magyar különbékében. Július 30-án [[Szemere Bertalan]] és gróf Batthyány Kázmér vezetésével szabadságharcunk jogosságát kifejtő államiratot fogalmaztak meg és küldték el augusztus 5-én Görgeytől, Miloradovics orosz hadnaggyal az orosz táborba. Augusztus 6-án indult el [[Poeltenberg Ernő]] vezérőrnagy és [[Beniczky Lajos (ezredes)|Beniczky Lajos]] alezredes a második magyar államirattal, melyben a kormány megüzente, hogy a magyar nemzet az események akkori állása szerint szívesen látná, ha Szent István koronáját valamelyik orosz nagyherceg viselné. (A harmadik, a koronát legnyíltabban felajánló államiratot augusztus 10-én fogalmazta meg Kossuth, de már nem tudták elküldeni.) [[Ivan Fjodorovics Paszkevics|Paszkevics]], az orosz fővezér azonban nem fogadta a követeket. Az ő nevében tábornoka, [[Fjodor Vasziljevics Rüdiger|Rüdiger]] rövid levélben azt válaszolta Görgeynek, hogy hadserege csak katonai kérdésekről tárgyal és csak a hadsereggel, politikai kérdésekkel a magyar félnek az osztrákokhoz kell fordulnia. Az elutasító üzenettel augusztus 10-én, a [[temesvári csata]] utáni napon érkezett meg Poeltenberg az [[Arad|Aradon]] tartózkodó Görgeyhez, így a kormány már hiába hatalmazta fel Görgeyt az oroszokkal való béketárgyalásra.