„Makk József (tüzér)” változatai közötti eltérés

[[1848]]-ban a magyar kormány megalakulásakor azonnal felajánlotta szolgálatát; 1848. június 19-én kinevezték hadnagynak és még osztrák katonai egyenruhában lóháton a pesti [[Újépület]]ben tanította és gyakoroltagyakoroltatta a honvéd-tüzéreket. Részt vett 1848. szeptember 28-án a [[pákozdi csata|pákozdi csatában]], ahol tüzérei döntötték el az ütközetet, ezért [[Móga János]] a helyszínen századossá nevezte ki. Legnagyobb dicséretet [[Velence (Magyarország)|Velencénél]] aratta: amikor egy Makk által irányzott ágyúlövéssel Jellecsics adjutánsának jobb lábát ellőtték, [[Josip Jelačić|Jellacsics]] azt mondta tüzéreinkről, hogy ezek francia tüzérek, olyan jól lőnek. [[Schwechat]]nál Makk őrnagy lett.

[[1849]]-ben [[Kossuth Lajos|Kossuth]] a gyenge [[Majthényi István]] báró komáromi várparancsnok helyett [[Török Ignác]]ot nevezte ki várparancsnoknak, mellé adván Makkot mint tüzérfőparancsnokot. 1849. január 1-jén kiadta [[Pest (történelmi település)|Pest]]en rövid proklamációját és álruhában február elején jutott be a várba s megindította a ''Komáromi Értesítő'' című napilapot, amely barátja [[Rózsafy Mátyás]] szerkesztésében orgánuma volt. Itt közölte lelkesítő cikkeit, amelyekkel a honvédség szeretetét csakhamar megnyerte; azonban a felsőbb körökben sok ellensége támadt, áskálódtak ellene, végül a március 31-ei ostrom alkalmával árulással vádolták és [[Puky Miklós]] kormánybiztos elzáratta. Kossuth minden felszólalása ellenére is (aki alezredessé, majd ezredessé nevezte ki), fogva maradt augusztus 23-áig. Makk szabadon engedése után a várban maradt és részt vett a [[Klapka György|Klapka]] elleni összeesküvésben. A kapituláció alkalmával nőül vette a budai származású Peter Alojziát (ez nem követte őt külföldre, de ő volt az első, ki a honvédalapból segélyben részesült 1867-ben). Makk azután [[Erdély]]ben akart összeesküvést szőni s az országot föllázítani (felhívását a székelyekhez Makk eredeti kéziratából közli a Hazánk II. 1884. 206. l.), de elfogták, majd kiszabadulván 1851-ben [[Kütahya (település)|Kiutahiában]] Kossuthtól «Felhatalmazást» nyert, mellyel ismét Erdélybe jött, de csak néhány emberre hozott szerencsétlenséget. (Lásd: [[Makk-féle összeesküvés]]).

AzutánRózsafy kivándoroltMátyással Észak-Amerikábaszomszédos ésvolt barátjaa farmjuk, ott is halt meg Rózsafy Mátyás karjai közt halt meg [[Malária|sárgalázban]] 1868. augusztus 27-én [[Észak-Karolina|Észak-Karolinában.]]