„Emberi agy” változatai közötti eltérés

'''Neuronoknak''' nevezzük a [[Idegrendszer|központi idegrendszernek]], tehát mind az [[agy]], mind a [[gerincvelő]] , valamint az [[Emberi idegrendszer|érző]] és [[Autonóm idegrendszer|autonóm idegdúcok]] idegsejtjeit. Ezek speciális sejtek, amelyek képesek információ felvételére, feldolgozásra és azok továbbítására elektrokémiai jelzés formájában. A neuron funkciója az agyműködés alapját képezi. A neuron nem szaporodik [[mitózis]]os osztódással, bár bizonyos vélemények szerint egyes [[Idegsejt|pluripotens asztrociták]] neuronná változhatnak.

Egy közeli '''[[szinapszis]]ból''', vagyis csatlakozási pontból egy neurotranszmitter érkezik. Ennek befogadására a sejt speciális nyúlványai, a '''[[Idegsejt|dendritek]]''' szolgálnak. A neurotranszmitterek képessége az, hogy a '''sejtfal''' egyes részeivel reagálva annak egy részén ([[Ligand (biokémia)|ligandum]]) nyílásokat létesítenek, amelyek bizonyos [[Kémia|ion]]ok, áthaladására adnak alkalmat a sejtfalban ún. '''ioncsatornákon''' keresztül. A K⁺, Na⁺, Ca²⁺, vagy Cl^– ionáramlás feszültségváltozást eredményez, ami az eredetileg nyugalmi feszültségi állapotban <ref>Ez a feszültség nem zéro, hanem átlagban –70mV</ref> levő neuronban a feszültséget megemeli, amíg az egy kisülési ún. [[Emberi idegrendszer|akciós potenciál]] értéket el nem ér. Az akciós potenciál egy határfeszültség, ami elérése kisülést eredményez.