„Kápolnai csata” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
|veszteségek2=
}}
A '''kápolnai csatában''' 1849. február 26-27-én a [[1848–1849-es honvédsereg|magyar honvédsereg]] nem szenvedett vereséget, bár a csatatér az osztrákok[[A császári és királyi hadsereg 1848-ban|császári és királyi csapatok]] kezén maradt, akik nem aknázták ki a helyzetet, és visszavonultak Budára. [[Császári és királyi hadsereg 1848-ban|császári és királyi csapatoktól]]. Ténylegesen a GörgeyGörgei-hadtest nem tudott beavatkozni, miután Görgey[[Görgei Artúr|Görgei]] - "nem találván meg a főhadiszállást" késedelmesen vette volna fel a harcérintkezést. [[Klapka György|Klapka]] elfelejtette biztosítani a Siroki-völgyet, így a visszavonulás elkerülhetetlen volt. A szabadságharc egyetlen kétnapos ütközetének mérlege valójában a "döntetlen" felé hajlott, hiszen egyik fél sem érte el stratégiai célját, bár Windisch-Grätz, a Császári és Királyi hadsereg vezetője túlértékelte a csatát, és azt jelentette, hogy „a lázadó hordákat iszonyú mennyiségben pusztította el”. Ennek hatására adta ki [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]], aki a hadvezéri jelentést komolyan vette, 1849. március 4-én az [[olmützi alkotmány]]t. A későbbiek – tavaszi hadjárat – igazolták, hogy a magyar hadtestek megőrizték ütőképességüket, harckészségüket, [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Graetz]] jelentése tehát mindenképpen túlzás volt.
 
== A lengyel fővezér ==
10 720

szerkesztés