'''Dunavecse'''nevét az [[1332]]-–[[1334]]. évi [[pápai tizedjegyzék]] említette először, ekkor egyházilag a váci egyházmegye szigetfői főesperességéhez tartozott, majd [[1404]]-–[[1405]]-ben [[Fejér vármegye]] solti járásához csatolták.
A [[15. század]] elején a Tetétleni család birtoka, a [[16. század]] közepén, a [[Mohácsi csata|mohácsi vész]] utáni korszakban Laski Jeromos († 1541) birtokába került, majd a [[17. század]] közepén a Földváry család lett a település birtokosa.
[[1610]]-ben a reformátusok itt zsinatot tartottak. A református egyháza [[1626]]-–[[1629]] közötti években már fennállt. Református templom [[1640]]-ben épült. A település a [[török hódoltság]] alatt sem pusztult el. [[1691]]-ben egy egész porta után 50 forint katonaélelmezési költséget és [[1695]]-ben 4 portát vetettek ki rá. Ekkor egyike volt a vármegye legnépesebb községeinek. Az [[1720]] évi összeíráskor 122 jobbágyháztartást találtak itt, és ekkor tisztán magyar lakosai voltak. Az [[1754]] évi vármegyei nemesi összeírás szerint még mindig a Földváry család birtokaként szerepelt Tetétlen (Dunatetétlen), Ölle (Szülleölle) és Szölle nevű, Hartához tartozó pusztákkal együtt. E családon kívül ekkor még Jelenffy Lénárt János is birtokosa volt. [[1761]] július 7-én országos-, [[1832]] április 26-án pedig hetivásárok tartására is kiváltságot nyert. [[1866]]-ig a Földváry család osztatlanul bírta itteni birtokait. [[1866]]-ban a család megosztozott az ősi javakon, ezek egy része idegen kézre jutott.
[[1838]]-ban és [[1876]]-ban nagy árvíz pusztított a településen, [[1848]]-ban pedig egy nagy tűzvészben a község fele leégett.
