„Pázmándi Horváth Endre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Külső hivatkozások: clean up AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
28. sor:
==Élete==
Szülei egyszerű szőlőművelők voltak, akik Pannonhalmára, a benzésekhez adták fiukat iskolában. Amikor ezt a rendet 1789. december 4-én feloszlatták, a szentmártoni és pázmándi elemi iskolákban folytatta tanulmányait. A gimnázium négy nyelvtani osztályát 1791-94-ben [[Győr]]ött járta, ahol lelkes tanára [[Fabchich József]], a görög költők fordítója, akitől először nyert útmutatást és buzdítást a költészetre, nagy hatással volt reá. A humaniórákat (V. és VI. osztályt) [[Komárom]]ban, a bölcseletet [[Pozsony]]ban végezte, majd 1797-ben [[Heinrichau]]ban, Felső-Sziléziában, a ciszterci-rendbe lépett, de környezetétől idegenkedve, 1798-ban visszatért hazájába és a győri püspökmegye papnevelő intézetébe vétette föl magát, ahol Fabchichot ismét tanárai közt találta.<!-- 1797-ben lett a [[A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma|Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma]] diákja. -->
1801-ben miséspappá szentelték föl, majd [[Fertőszéplak|Széplakon]] (Sopron megye) káplán, 1802-ben [[Szergény]]ben adminisztrátor és 1803-1806-ban Győrött a belvárosban káplán volt. Itt sokat társalkodott Rajnissal és tanult tőle; kevésen múlt, hogy az 1805-1806-ös hadilázban papi hivatásának áldozata nem lett. 1806-ban [[tét]]i plébánosnak nevezték ki. Itt Kisfaludy Mihálynak, a költők apjának, és téti [[Takáts József]]nek, a költőnek lett barátja.
Papi buzgólkodása mellett az irodalomnak is élt; gyakran megfordult Pannonhalmán és [[Zirc]]en; hetekre, hónapokra el-elvonult pázmándi magányába. ''Zirc emlékezete'' című hosszabb költeménye által, mely a magyar hexaméteres epika megnyitó darabja, 1814-ben egyszerre a legjobb írókkal jutott ismeretségbe. [[Kazinczy Ferenc]] meglátogatta, Horváth István a lelkes tudós folyton ösztönözte a honfoglalás eposzának megírására. Kazinczyval a nyelvújítás kérdésében levélharcot folytatott, s noha epikai stíljében maga is újító volt, Kazinczy túlzásai ellen a dunántúli irodalmi ellenzékkel tartott. [[Batsányi János|Batsányihoz]], Verseghyhez szítván, részt vett ama támadásokban (áljegy alatt), melyeket az 1818-as [[Tudományos Gyűjtemény]]ben Kazinczy ellen intéztek. Végül sok történelmi tanulmány és töprengés után 1821-ben hozzáfogott a honalapítás nagy eposzának megírásához. Tíz évig dolgozott e művön.
[[Fájl:Pfalu pazmandi Horvat Endre lakohaza.JPG|thumbs|bélyegkép|jobbbra|200px|Háza Pázmándfaluban]]▼
Az 1820-as évek voltak általában költői pályájának fénykora, amikor [[Kisfaludy Károly]] buzdítására számos epikus művet és heroidát írt az ''Aurorá''ba. Irodalmi nagy érdemei és a főpapság irányában hódolatra mindig kész lantja oly kevéssé méltányoltattak, hogy hosszas lelkészi pályája után is, azon csekély kedvezésen túl, hogy 1829-ben Pázmándra tették, másban nem részesült.
A magyar akadémia rendszabályait végleg meghatározó nádori küldöttségnek tagja volt és amikor az intézet 1830. november 17-én megalakult, a nyelvtudományi osztályban vidéki rendes tagnakl megválaszották, de költői koszorújára, mielőtt azt elnyerte, a mellette feltűnt ifjabb versenytárs, [[Vörösmarty Mihály]] már homályt vetett. Kedélyét elégületlenség szállta meg és nyers jellemének élessége, ezeknél fogva és irodalmi polemiái miatt is, mindinkább komorrá vált.
Ez időben, 1831 áprilisában látta őt Kazinczy Ferenc utoljára Pannonhalmán és pázmándi magányában és «Útjá»-ban ezt írja róla: ''«Lelke elevensége egészen elhagyta; ritkán lobban dévajságra, vagy csak erővel».'' E sor, [[Döbrentei Gábor|Döbrentei]] sugallatára, balul értelmezve, idézte elő Horváth azon leveleit, melyeket amaz Pátfalvi Márk álnév alá rejtőzve, a magáéival e cím alatt: ''Felvilágosítás Kazinczy Útjának 25.-d. lapjára'' a Sas X. kötetében 1832. júniusában és így Kazinczy halála után közzétett,<ref>Kézirata megvan a [[Magyar Nemzeti Múzeum]]ban</ref> melyek sértették Kazinczy emlékezetét; és valóban többen elidegenedtek Horváthtól, aki azután ritkábban is járt az akadémiai gyűlésekre.
1835-ben alesperes lett és 1838-ban a [[Kölcsey Ferenc]] halálával megürült akadémiai fizetésbe lépett. Horváth halála után pázmándi magányát (szőlőbeli ház, melyben inkább mint plébániai lakában élt és melyet pázmándi magányának nevezett), úgy 677 darabból álló könyvtárát és némely apróbb követeléseit a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. A birtokot eladták, s míg anyja élt, ő húzta a kamatot az akadémiától.
1879. június 22-én, születése százados évfordulójára emlékünnepet rendeztek tiszteletére [[Pázmánd]]on; ekkor újonnan készült sirkeresztjét fölszentelték és a lakóháza falába helyezett emléktáblát leleplezték; [[Szász Károly]] ekkor a Magyar Tudományos Akadémia]] részéről emlékbeszédet mondott Horváth fölött (felolvasták a Magyar Tudományos Akadémia június 30-ai ülésében is) és [[Nogáll Károly]] címzetes püspök egyházi beszédet tartott.
▲[[Fájl:Pfalu pazmandi Horvat Endre lakohaza.JPG
==Költészete==
| |||