„Pázmándi Horváth Endre” változatai közötti eltérés

==Élete==
 
Szülei egyszerű szőlőművelők voltak, akik [[Pannonhalma|Pannonhalmára]], a bencésekhez adták fiukat iskolába. Amikor ezt a rendet 1789. december 4-én feloszlatták, a szentmártoni és pázmándi elemi iskolákban folytatta tanulmányait. A gimnázium négy nyelvtani osztályát 1791-94-ben [[Győr]]ött járta, ahol lelkes tanára [[Fabchich József]], a görög költők fordítója, akitől először nyert útmutatást és buzdítást a költészetre, nagy hatással volt reá. A humaniórákat (V. és VI. osztályt) [[Komárom]]ban, a bölcseletet [[Pozsony]]ban végezte, majd 1797-ben [[Heinrichau]]ban, Felső-Sziléziában, a ciszterci-rendbe lépett, de környezetétől idegenkedve, 1798-ban visszatért hazájába és a győri püspökmegye papnevelő intézetébe vétette föl magát, ahol Fabchichot ismét tanárai közt találta.
 
1801-ben miséspappá szentelték föl, majd [[Fertőszéplak|Széplakon]] (Sopron megye) káplán, 1802-ben [[Szergény]]ben adminisztrátor és 1803-1806-ban Győrött a belvárosban káplán volt. Itt sokat társalkodott Rajnissal és tanult tőle; kevésen múlt, hogy az 1805-1806-ös hadilázban papi hivatásának áldozata nem lett. 1806-ban [[tét]]i plébánosnak nevezték ki. Itt Kisfaludy Mihálynak, a költők apjának, és téti [[Takáts József]]nek, a költőnek lett barátja.
1879. június 22-én, születése százados évfordulójára emlékünnepet rendeztek tiszteletére [[Pázmánd]]on; ekkor újonnan készült sirkeresztjét fölszentelték és a lakóháza falába helyezett emléktáblát leleplezték; [[Szász Károly (író)|Szász Károly]] ekkor a [[Magyar Tudományos Akadémia]] részéről emlékbeszédet mondott Horváth fölött (felolvasták a Magyar Tudományos Akadémia június 30-ai ülésében is) és [[Nogáll Károly]] címzetes püspök egyházi beszédet tartott.
 
Nevét 1821-ig Horvát Andrásnak írta.
 
==Költészete==