„Bölöni Farkas Sándor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
I/3-ban fogalmaz és belső hivatkozások
→‎Családja és fiatalkora: Az a hivatkozás a kollégium épületéről szól, nem az iskoláról.
27. sor:
Apja Farkas Zsigmond (1746–1809) jómódú [[Székelyek|székely]] nemes, anyja Kandal Judit (1750–1830){{jegyzet*|Cs. Bogátsnál az anya neve Kandal Júlia.}} volt, mindketten [[unitárius vallás|unitáriusok]]. Két testvére közül Elek 1811-ben meghalt, Klára túlélte az írót. Az önképzésre nem nagyon volt lehetősége: „szülőjim házánál csak [[Árgírus|Argirus]], Magdaléna s a [[Hármas história|Hármas-Istória]]{{jegyzet*|Hármas história: Erdélyben népszerű könyv, a Gesta Romanorum, Trója-regény és Nagy Sándor életrajza egy kötetben; először Kolozsváron jelent meg 1695-ben, a 18. században további három kiadást ért meg.}} voltak kézi könyveim” – írta 1815-ben Kazinczynak. A [[Biblia|Bibliát]] viszont tizenegy éves koráig végigolvasta.{{refhely|Jakab 1870|: 244. o.; |Szinnyei 1894|; |Jancsó 1942|: 396–397. o.; |Cs. Bogáts 1944|: 175. o.; |Jancsó 1966|: 250. o.; |Mikó 1975|: 331. o.;|Imreh 1996}}
 
1805. szeptember 2-án kezdte tanulmányait a kolozsvári [[RégiJános unitáriusZsigmond kollégiumUnitárius Kollégium|unitárius kollégiumban]], majd 1812. szeptember 1-jétől 1815. június 20-áig ugyanitt „tógás diákként” filozófiát és teológiát tanult. Diák korában a színház ejtette bűvöletbe, megismerkedett [[Wándza Mihály|Wándza Mihállyal]], a kolozsvári színház igazgatójával, és maga is játszott kisebb szerepeket. Amikor a kollégiumban emiatt megbüntették, bujdosásnak indult<!--bujdosott ténylegesen vagy csak világgá ment?-->, és színésznek vagy katonának akart állni, végül azonban jobb belátásra tért, és visszatért a tanuláshoz. 1815 tavaszán megpróbált felvételt nyerni a bécsi testőrséghez; az év folyamán több levelet is írt ez ügyben pártfogókat keresve. Ugyanebben az évben ismerkedett meg [[Döbrentei Gábor]]ral, aki ebben az időben az ''[[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1814–1818)|Erdélyi Múzeum]]''ot szerkesztette. Döbrentei nagy lelkesedéssel fogadta az ifjú írójelöltet,{{jegyzet*|Döbrentei 1815. augusztus 20-án kelt levele szerint például „A két Brutus excellens darab”, lásd Jancsó 1943: 87. o.}} és levélben beajánlotta [[Kazinczy Ferenc]]nek. Kazinczy szintén egy kiváló írói pályafutás kezdeteként értékelte Bölöni addigi munkáit, és verset írt a tiszteletére.{{jegyzet*|Bölöni Farkas Sándorhoz. In: Kazinczy Ferenc eredeti munkái. Buda. 1826. 151. o.}} Döbrentei kéziratokat kért Bölönitől az ''Erdélyi Múzeum'' számára, ám ő még nem tartotta műveit kiadásra érettnek. Döbrentei és Kazinczy ajánlására [[Wesselényi Miklós]] vendégül látta az anyagilag nélkülöző fiatalembert; innen kezdődött Wesselényi és Bölöni barátsága. Bölöni Farkas részt vállalt az ''Erdélyi Múzeum'' szerkesztésében, fordítások elkészítésében, illetve a folyóirat terjesztésében.{{refhely|Jakab 1870|: 244–245. o.; |Szinnyei 1894|; |Jancsó 1942|: 396–405. o.; |Cs. Bogáts 1944|: 176–181. o.; |Jancsó 1966|: 250–251. o.; |Mikó 1975|: 331. o.; |Simon-Szabó 2011|: 188. o.}}
 
1815. október 1. és 1816. július 20. között jogot tanult a kolozsvári [[Báthory István Elméleti Líceum|királyi líceumban]]. 1816 nyarán Kazinczy két hónapos erdélyi utazása során személyesen is megismerkedett Bölönivel, akire a találkozás nyomasztóan hatott, mert saját magát méltatlannak látta az irodalmi munkásságra. 1816. november 25. és 1817. március 17. között Wesselényi Miklóssal együtt a [[marosvásárhely]]i ítélőtáblán folytatott joggyakorlatot. Mivel közben 1816. január 25-én a [[gubernium|főkormányszék]] értesítette a háromszéki tisztséget, hogy a királyi testőrségnél nincs üresedés, Bölöni Farkas 1817. április 17-én a kolozsvári főkancellárián tiszteletbeli jegyzőséget vállalt. 1817-ben lefordította [[Friedrich Schiller|Schiller]] ''Don Carlos'' című drámáját, 1818-ban pedig [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]]: ''[[Az ifjú Werther szenvedései|Az ifjú Werther gyötrelmei]]'' című [[levélregény]]ét.{{refhely|Jakab 1870|: 244–245. és 264–266. o.; |Szinnyei 1894|; |Gál 1932|: 54. o.|Jancsó 1942|: 396–405. o.; |Cs. Bogáts 1944|: 176. o.; |Mikó 1975|: 331. o.; |Simon-Szabó 2011|: 168. o.}}