„Irak repüléstilalmi zónái” változatai közötti eltérés

1996 nyarán – amerikai figyelmeztetések ellenére – Irak egy körülbelül 40&nbsp;000 fős csapatösszevonást hajtott végre Észak-Irak területén, a ''Provide Comfort''-tól délre, fenyegetve ezzel a kurdok lakta településeket és a légtér felett járőröző amerikai–brit koalíciós repülőket. Ebben a hónapban fegyveres összecsapás alakult ki a ''[[Kurdisztáni Hazafias Unió]] (Patriotic Union of Kurdistan, PUK)'' és a ''[[Kurdisztáni Demokrata Párt]] (KDP)'' között a régió irányításáért. A kitört [[kurd polgárháború]] során több százezer kurd hagyta el otthonát és távozott [[Törökország]]ba. [[augusztus 31.|Augusztus 31-én]] az összevont erő seregtestei támadást intéztek a ''PUK'' által ellenőrzött [[Irbil]] városa ellen. A [[Iraki Köztársasági Gárda|Köztársasági Gárda]] vezette, gyalogság által támogatott agresszió riasztotta a szövetségi védelmi koalíciós erőket. Bagdad megfenyegette az [[Öböl Menti Együttműködési Tanács]] (GCC) tagjait arra az esetre, ha továbbra is segítik az USA és szövetségeseinek őrjáratait az északi zónában. Ezt nyomatékosítva, [[légvédelmi rakéta|légvédelmi rakétákkal]] támadta az északi zónában járőröző repülőgépeket. Mindezen eseményekre a USCENTCOM<ref>''United States Central Command'', magyarul az USA Központi Parancsnoksága</ref> utasítást kapott az elrettentő válaszcsapás mielőbbi megkezdésére. Az 1991-ben kelt 688. és az 1995-ös 986. ENSZ BT határozatokat semmibe véve az iraki erők tovább folytatták katonai tevékenységeiket. A CENTCOM közben konzultált partnereivel a válaszcsapás módjáról, majd [[1996]]. [[szeptember 3.|szeptember 3-án]] [[Bill Clinton|Clinton elnök]] elrendelte a ''„Sivatagi Csapás”'' nevű hadművelet megkezdését. A művelet célja az iraki erők meggyengítése volt, elejét véve egy újabb összecsapásnak, a támadót céljától eltéríteni. Összehangolt [[robotrepülőgép]]-támadássorozatot hajtottak végre az iraki légvédelmi komplexumok és a déli légvédelmi vezetési pontok ellen. A következő nap hajnalától 14&nbsp;000 mérföldet repülő [[B–52]]-esek intéztek folyamatosan csapásmérést robotrepülőgépeikkel, melyeket [[F–14]]-esek oltalmaztak a térségben. Az emberi hadtörténelem leghosszabb repülési idejű (34 órás) bombázóbevetéseit teljesítették, melyek közben a robotrepülőgépek céladatait az inítás előtt és után is rendre többször módosították, a legfrissebb hírszerzői jelentések alapján. A hadászati bombázógépek pedig több alkalommal vettek fel üzemanyagot a célkörzet közeli járőrözéseik során, később ezt az eljárást [[Afganisztáni háború|Afganisztánban]] is alkalmazták. Ötödikén két romboló és egy atom-tengeralattjáró is robotrepülőgép-támadást indított kijelölt céljaik ellen. Az alkalmazott precíziós fegyverek minimálisra csökkentették a járulékos károkat. Hetedikén egy újabb repülőgép-hordozó, a [[USS Enterprise (CVN 65)]] is a térségbe érkezett az [[Adriai-tenger]]ről a [[Szuezi-csatorna|Szuezi-csatornán]] át. A diplomáciai kapcsolatok erősítése jegyében több [[F–16|F–16CJ]] és [[F–117]] század települt török, szaudi és kuvaiti repterekre, illetve egy nehézharckocsikkal megerősítet dandárt is telepítettek a térségbe, hogy elejét vegyék a későbbi iraki katonai fenyegetéseknek. A következő hetekben az összevont iraki erők elhagyták megindulási körzeteiket.