Főmenü megnyitása

Módosítások

 
Felvetődik a kérdés, hogy az 1646-os ungvári unió idején vajon Marinics János miért nem foglaltatta bele az unió szövegébe, hogy magyar nyelven is lehessen misézni. Hajdúdorogi parókusként kiválóan ismerte a bizánci rítust követő magyarokat, tiszántúli főesperesként pedig valószínűleg elegendő befolyással is rendelkezett hozzá. A magyar nyelvű liturgia kérdése feltehetőleg a 17. század derekán fel sem vetődött az uniót aláíró papság körében. Egész egyszerűen azért nem, mert a nemzetiség, a nacionalizmus eszméje még nem alakult ki, vagyis a magyar nyelv nem váltott ki hazafiasabb érzelmeket, mint a már jól megszokott ószláv nyelv. Ráadásul a bizánci rítus sértetlen átvétele, az ortodoxok támadásai, az unió elterjesztése sokkal nehezebb feladat volt. A liturgikus nyelv ezek mellett nem volt fontos tényező. A hívek számára is megszokott volt, hogy a templom nyelvét nem értették. Akkoriban a római katolikus misék is latin nyelven szólaltak meg, így senkinek nem volt meglepő, hogy a papok idegen nyelvet használtak.{{refhely|Farkas, 1896|7-8. o.}}{{refhely|B. Papp, 1996|15. o.}} Az uniót követően a hivatalos levelezésekben ismét nincs nyoma magyar ajkú görögkatolikusoknak. A szövegek rendre rác, rutén és román hívekről tudósítanak, bár ezek a nemzetiségnevek gyakran vonatkoztak foglalkozásra vagy magára a vallásra, hiszen a magyarok akkoriban inkább római katolikusok, és egyre nagyobb számban reformátusok voltak.{{refhely|Grigássy, 1913|11-16. o.}}{{refhely|Györffy, 1926|177-210. o.}}
 
A magyar nyelvű szertartások gondolata a 17. század végén - 18. század elején merült fel először. Ebben Hajdúdorognak újra vezető szerep jutott. A döntően protestáns [[Hajdú kerület]]ben szinte mindenhol magyarul miséztek. A reformáció erdélyi terjesztése érdekében ráadásul az [[Erdélyi fejedelmek listája|erdélyi fejedelmek]] 1643-tól kezdve a román ortodoxok számára is előírták a nemzeti nyelvű liturgiát. 1697-ben a gyulafehérvári unióval így már egy román nyelvű görögkatolikus közösség jöhetett létre.{{refhely|Farkas, 1896|7. o.}}{{refhely|B. Papp, 1996|14-15. o.}}{{refhely|Ivánka, 1942|32. o.}}{{refhely|Véghseő, 2012|67. o.}} Az ortodox egyház szintén a magyar nyelvű misézéshez nyúlt, hogy azzal aláássa az uniót, és visszaszerezzék híveiket. Keleti papok azt terjesztették, hogy a bizánci szertartásban mindenkinek joga van saját nyelvén hallgatni a liturgiát. A híveket arra buzdították, hogy tagadják meg az uniót, és az ortodoxiában anyanyelvükön hallgathatják a misét.{{refhely|Grigássy, 1913|36-37. o.}} Emellett a gyér magyar nyelvű görögkatolikus elit, illetve néhány pap is úgy érezte, hogy a népnek fontos lenne érteni a misék szövegét, különben erkölcsileg és hitügyileg sem fognak fejlődni.{{refhely|Farkas, 1896|10. o.}} Ezek együttes hatására néhány görögkatolikus pap, részben az ortodoxok támadására válaszképpen, részben a nagyobb hatalmú hívők támogatására, lefordított pár éneket illetve imát, amelyeket eleinte csak templomon kívül énekeltek el. A fordításoknak viszont nagy sikere lett, emiatt a papok is egyre jobban felbátorodtak. Hajdúdorog szabad városként minden más magyar településnél jobban tudta támogatni a magyar fordítások elterjedését. Az 1748-as egyházlátogatási jegyzőkönyv megemlíti, hogy Dorognak két parókiája is van: egy rutén és egy román. Viszont ez az elnevezés becsapós, mert mindkét parókus magyarul beszél, prédikál és az egyházi könyveket is magyarul vezetik.{{refhely|Grigássy, 1913|23-24. o.}} A magyar nyelvű fordítások csak lassan terjedtek, viszont idővel beszivárogtak a szertartások szövegei közé.
 
== Jegyzetek ==