„Marcus Apicius Gavius” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
||
3. sor:
Ínyencségéről és tékozlásáról híres ember volt [[Augustus római császár|Augustus]] és [[Tiberius római császár]] uralkodása alatt, akinek nevét dőzsölései és öncélú pazarlásai
emblematikus figurává tették.
== Élete == Neve gyakran előfordul az [[ókor]]i szerzők munkáiban. {{idézet 2| ''…az isteni Augustus unokáját kísérgette (ti. Tiberius), miközben azt is beszélték, hogy Apiciusszal, a gazdag tékozlóval, pénzért fajtalankodott''…|Tacitus: ''Annales''}}
A hagyomány szerint, miután vagyonát teljesen eltékozolta, öngyilkosságot követett el. Egy bizonyos Caelius Apicius nevéhez köthető egy szakácskönyv a [[3. század]]ból, ám azt, hogy a későbbi szerző Apicius Gavius munkájára mennyiben támaszkodott, nem tudjuk. A mű címe: ''De opsoniis et condimentis sive de arte coquinaria II.'' A mű minden szakaszának [[görög nyelv|görög]] címet is hagyományoztak, s ez alapján a legkülönfélébb találgatások vannak forgalomban arról, hogy a híres szakácskönyv kétnyelvűnek készült volna, netán egy korábbi mű átdolgozása, fordításon alapszik-e stb. Az is elképzelhető, hogy a szerzője csupán Caelius, Apicius pedig a címet jelenti. [[Lucius Annaeus Seneca]] arról számolt be, hogy Apicius tékozlásának, mulatozásának köszönhetően eladósodott, majd szégyenében, öngyilkosságot követett el. <ref>[http://www.ookor.hu/archive/cikk/2005_3_gradvohl.pdf Gradvohl Edina: A tékozló szakács], ookor.hu</ref>
{{idézet2|''…az evéshez még épp csak hozzákészülődő vendégeknek új tálat hoztak, egy kosárral egyetemben, melyen fából faragott kotlóstyúk ült körben szétterített szárnyakkal, ahogy a tojásaikat költő kotlók szokták. Aztán nyomban megjelent két szolga; a termet betöltő fertelmes kornyikálás közben turkálni kezdték a pelyvát, majd az előkotort pávatojásokat szétosztották a vendégek között. Erre a jelenetre Trimalchio is felénk fordította tekintetét:''<br>
''- Barátaim - mondta -, pávatojásokat tétettem a kotlóstyúk alá. És Herculesre, attól félek, most már ki is kelnek. De azért próbáljuk meg, hátha még kiszürcsölhetjük tartalmukat.''<br>
''Megkapjuk erre a szükséges kiskanalakat, melyek mindegyike legalább fél librát nyom[26], és feltörjük a zsíros süteménytésztából gyúrt tojáshéjat. Én már csaknem földhöz vágtam a magamét, mert szinte látszott rajta, ahogy csibévé válik. Aztán mégis, meghallva egy régi vendég figyelmeztetését: "Ebben valami finomságnak kell lennie!" -, kezemmel kivájtam a belét, s egy pompássá hízott fügészrigóra leltem, mely borsos tojássárgájával volt körülvéve.''|Titus Petronius Arbiter: ''Satyricon''}}
{{idézet2|''Szarvasgomba másképpen. Főzd meg vízben a gombát, sózd meg, majd tűzd egy nyársra, s kissé süsd meg. Önts egy fazékba garumot, friss olajat, caroenumot és egy kevés bort. Tégy hozzá törött borsot és egy kevés mézet, majd főzd fel. Mikor fő, sűrítsd be keményítőliszttel. Szurkáld meg a gombát, hogy a mártást jól beszívja; ezután vedd le a nyársról. Ha a mártást jól beitta, tálald. Ha akarod, süsd a gombát hurkabélbe tekerve, s így tálald.'' |Apicius: De re coquinaria}}
| |||