„Nogáll János” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „'''Nogáll János''' (Győr, 1820. június 24. – Nagyvárad, 1899. július 19.) bölcseleti és teológiai doktor, nagyprépost, hittanár fö…” |
|||
5. sor:
Középiskoláit szülővárosában járta és állandóan első volt társai közt, írói képességének pedig már akkor oly jelét adta, hogy az ő dolgozatait nyilvános ünnepélyeken szavalták. Az esztergomi főegyházmegye növendékpapjai közé kerülve, a bölcseleti tudományokat [[Nagyszombat]]ban, a hittaniakat Pesten a központi papnevelőben végezte, időközben a hazai és külföldi irodalmat is tanulmányozta és a pesti növendékpapság magyar iskolájának tagja, utolsó évben elnöke volt. 1843. július 15-én áldozópappá szenteltetett és azonnal a ''[[Religio és Nevelés]]'' szerkesztőségének tagja lett. 1845-ben a pesti papnevelő lelki igazgatójává nevezték ki.
1849-től 1852-ig a pesti egyetem mellett egyházi hitszónok és bölcseletkari hittanár volt; emellett a [[Szent István Társulat]] kezdeményes működésében is buzgó részt vett. Munkásságának főrészét teszi azon buzgósága, mellyel a központi papnevelőben a hazai fiatal papság szellemi és egyházi életének regenerációjára, úgyszintén a fővárosi vallási élet élesztésére közreműködött 1853-ban a bécsi [[Augustineum]] lelki igazgatója és a királyi felség udvari káplánja lett. 1857-ben [[nagyvárad]]i kanonok és ugyanott a papnevelő rektora, 1858-ban egyházmegyei tanfelügyelő, 1863-ban címzetes apát, 1873-ban főesperes és a Lipót-rend lovagja, 1878-ban pápai prelátus lett és 1880-ban püspökké szenteltetett. Több ízben káptalani helynök, 1884-ben a középiskolai hittanárokat képesítő bizottság és 1888-ban a helyi zsinati vizsgáló bizottság elnöke, 1892-ben váradi nagyprépost volt.
Igazi aszkéta életet élt, dús jövedelmeit szétosztotta, sok szegényt segélyezett, sőt sürgős esetekben maga vitte el a segélyt; ezért nagy népszerűsége volt. Ő alapította a Szent Vince Intézetet, melyben többnyire szegény árva leányok és kisebb fiúgyermekek százai nyertek ellátást. A Budapesti Philologiai és a [[Szigligeti Társaság]]nak dísztagja és Nagyvárad díszpolgára volt.
Arcképe: kőnyomat, rajzolta Barabás, 1854-ben nyomtatta Rauch J. Bécsben.
==Írásai==
| |||