„Theaitétosz (dialógus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Removing Link FA template (handled by wikidata) |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Fájl:Head Platon Glyptothek Munich 548.jpg|bélyegkép|jobbra|270px|Platón]]
A '''Theaitétosz''' ([[Ógörög nyelv|ógörögül]]: Θεαίτητος) [[Platón]] egyik időskori dialógusa. A dialógusban a filozófus visszatért korai elenkritikus dialógusainak formájához: újra a régi [[Szókratész]], definícióra irányuló kérdésfeltevését, valamint az ilyen kérdések megválaszolásának látszólagos lehetségességét állítja a középpontba.
Ebben a dialógusban Platón megkísérelte meghatározni a tudás általános formáját.<ref>A görög ''episztemé'' kifejezés, melyet Platón ebben a műben alkalmazott, ismeretet, tudást, tudományt jelent. Innen származik a manapság használatos [[episztemológia]] kifejezésünk.</ref> A Theaitétosz tudásfogalma nem az ideák ismeretére vonatkozik, és nem is matematikai ismeretre, hanem a minket körülvevő világ dolgaira úgy általában. A dialógusban a tudás hármas felosztásáról olvashatunk, azonban végső választ arra, hogy pontosan mi is a tudás nem kapunk.
22. sor:
=== Bevezetés ===
A dialógus kerettörténetét Szókratész két [[Megara (attikai)|megarai]] barátjának – [[megarai Eukleidész|Eukleidésznek]]<ref> Eukleidész a [[megarai iskola]] alapítója</ref> és Terpiszónnak – a találkozása és beszélgetése képezi.<ref>Theaithétosz 142a – 143c</ref> A beszélgetés valamikor i. e. 369-ban történt, nemsokkal azután, hogy Theaithétosz a megarai ütközetben megsérült. Eukleidész egy könyvet ad át Terpiszónnak, mely egy harminc évvel korábban lezajlott beszélgetést tartalmaz. A beszélgetés résztvevői Szókratész, Theaitétosz és Theódorosz. Theaitétosz és Theódorosz a Platón által nagy becsben tartott [[matematika]] tudományát képviselik. Theodórosz személyéről nem tudunk sokat, Theaitétoszt viszont több ókori forrás is említi, valamint azt is tudni róla, hogy Platón Akadémiáján dolgozott. Kettejüket tartják az algebrai
A dialógus bevezetőjében Szókratész és Theodórosz találkozójáról olvashatunk, ahol Szókratész afelől érdeklődik, hogy a mai fiatalok kellő figyelmet szentelnek-e a matematikának. Theodórosz dicséretek közepette beszámolt egy különleges, tehetséges ifjúról Theaitétoszról, ezzel felkeltve Szókratész kíváncsiságát aki meghívta az ifjút egy beszélgetésre. A beszélgetés a tudás meghatározására tett kísérlettel kezdődik: Szókratész felkéri Theaitétoszt, hogy próbálja meg meghatározni, hogy mi a tudás. Theatétosz különböző meghatározásokat ad: ''„Véleményem szerint tudás mindaz, ami Theodórosztól megtanulható, a mértan és amiről az imént szó esett, s emellett a cipészmesterség, s a többi mesterember mestersége is. ez mind összesen és külön-külön nem más mint tudás.”'' <ref>Platón: Theaitétosz 146 d</ref> Szókratész azonban egyik meghatározást sem fogadta el, és egy analógia segítségével cáfolta. Ha az agyag mibenléte érdekelte volna, mondta, nevetséges lett volna az agyag különböző fajtáit felhozni válaszként, hiszen olyasvalakiről, aki nem tudja, úgy általában, hogy mi is az agyag, nem várható el, hogy tudja mi a téglavető anyaga. Ha pedig az asztalosmesterség annak a tudásában áll, hogy hogyan készítsünk dolgokat fából, Szókratésztől nem lehet elvárni, hogy tudja mi az asztalosmesterség, ha egyszer nem tudja a választ arra, hogy mi a tudás. Theaitétosz kiegészíti Szókratész példáját, s ez a magyarázat tulajdonképpen egy metodikai kitérő, melyben a két beszélgető a vizsgálódás módszerét és a definíció típusát mutatta be.
78. sor:
=== Negyedik aporia: az igaz vélemény és a tudás nem lehet azonos ===
Miután a véleményalkotás és a ''[[doxa]]'' természetét Szókratész többször is megvizsgálta, arra következtetésre jutott, hogy van olyan igaz vélemény amely nem tudás. Példaként a bírósági gyakorlatot hozta fel, ahol a bíráknak általában nincs arra lehetőségük, hogy valódi tudásra tegyenek szert, és meg kell elégedniük az igaz vélekedéssel.
Szókratész, hogy bebizonyítsa, hogy az igaz vélemény nem azonos a tudással arra mutatott rá, hogy egy megtörtént esemény kapcsán ismerettel csak az rendelkezhet aki jelen volt a szóban forgó eseménynél: a szemtanú. Tehát az ismereteink előfeltétele a tapasztalás: a bírák esetében pedig nem beszélhetünk saját tapasztalásról, hiszen a bírák a tanúk elmondásaira támaszkodnak az ítélethozatalban. Mindez azt jelenti, hogy a bírák nem rendelkeznek igaz ismerettel, de rendelkezhetnek igaz véleménnyel.
A korábban leírt aporiákban Szókratész bebizonyította, hogy a a tudás nem lehet azonos az érzékeléssel és a tapasztalással. Ennek ellenére ebben az aporiában arról beszélt, hogy igaz ismerettel csak a szemtanú rendelkezhet, aki érzéki tapasztalat révén szerezte a tudását. Így választ ismét nem kapunk, azonban bizonyítást kapunk arról, hogy az eddigi elméletek egyike sem lehet helyes.
| |||