|
ide{{Kollégium infobox
|kollégium neve = ELTE Bibó István Szakkollégium
|címere = Bibocimer.png
A '''Bibó István Szakkollégium''' az [[ELTE]] Állam- és Jogtudományi Kara nappali tagozatos hallgatóinak szakmai, baráti és lakóközössége. Az intézmény Budapest XI. kerületében, a Ménesi út 12. szám alatti épületben található. A hatvan bentlakó mellett a közösséget mintegy húsz külsős szakkollégista alkotja.
== A szakkollégium története ==
'''„Folyosó Szakkollégium” korszak 1977-1983'''
Az ELTE Bibó István szakkollégium létrejöttének gyökerei térben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kőröcsi Csoma Sándor Kollégiumáig, időben az 1977/78-as tanévre nyúlnak vissza.
Abban a tanévben Kéri László vezetésével a Budaörsi úti kollégiumban létrejött egy olyan szervezett közösség, amit a mai
Bibó elődjének tekinthetünk, és amit még akkor „folyosó szakkollégiumnak” neveztek. Az alapítók mintegy 20-30 joghallgató a szakkollégiumi formát találták az egyetemi szabályzatban az egyetlen lehetőségnek arra, hogy viszonylagos autonómiájával egyfajta új kollégiumi létformát, másként gondolkodást, szabadabb kommunikációt és a társadalomtudományokban való nagyobb elmélyülést tegyen lehetővé az érdeklődő és tehetséges joghallgatók számára. A kezdeti szakkollégium egy olyan rendszeres együttlétre építő alternatív kollégiumi életforma volt, amelynek létrehozását a fennálló oktatási rendszerrel szembeni elégedetlenség és a társadalomtudományi kulturáltságban meglévő hiányosságok pótlásának igénye motiválta. Az első néhány év sikeres volt, a kollégisták számtalan programot, vitát, kiscsoportos foglalkozást szerveztek, amelynek keretében kirajzolódottak az önkormányzatiság, és így a szakkollégium későbbi sarokpontjai. A Bibó ebben az időszakban került szorosabb kapcsolatba a Közgázon akkor már tíz éve működő, a fiatal értelmiség körében már fogalommá vált Rajk László Szakkollégiummal. Külön épületben működött, az egyetem irányításától teljesen függetlenül, önálló képzési rendszere volt, visszajáró oktatókkal, és – ez rendkívül fontos – saját felvételi eljárásban választották ki a bekerülőket. A Rajk a haldokló pártállamban egyike lett azoknak a kis szigeteknek, ahol szabadon lehetett gondolkodni, beszélni, írni. Gyakran megfordultak itt a formálódó ellenzék legjelesebb képviselői, és gondolataik ebben a közösségben termékeny talajra találtak. Teljesen egyértelmű volt, hogy a Rajk mintául kell, hogy szolgáljon a budaörsi szakkollégistáknak, ha tovább akarnak lépni az intézményesülés felé, és komolyabb szerepet akarnak vállalni egy új értelmiség utánpótlásának képzésében.
'''„Hőskorszak” 1983-1988'''
A szakkollégisták sikertelen összeköltözési kísérlete után végül hosszas erőfeszítéseknek köszönhetően a Szakkollégium 1983 szeptemberében megkapta az engedélyt arra, hogy beköltözhessen az akkor még félkész állapotú Ménesi úti épületbe, amely mind a mai napig otthonul szolgál a bentlakásos szakkollégistáknak. Ezzel a hivatalos szakkollégiumi státusz elnyerésének utolsó komoly akadálya is megszűnt és ennek köszönhetően Stumpf István igazgató vezetésével megalakulhatott a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium, hogy 1895-ben aztán felvegye Bibó István nevet. Az akkor még mindenféle válogatás, felvételi nélkül a kollégiumba került heterogén társaság hosszú viták után végül az SzMSz elfogadásával létrehozta azt a szervezeti struktúrát, amelynek legfőbb megoldásai a részletszabályok módosulásával ugyan, de máig megmaradtak. Az alapvető jellemzők az autonómia, az igazgató jogkörének szűkítése, az önkormányzati szervek meghatározó jelentősége az ügyek intézésében, a szakmai munkában való részvétel kötelező jellege, nyilvános felvételi eljárás, és a közösségi élet fontosságának hangsúlyozása.
A szervezeti keretek megteremtése után pedig megkezdődhetett a színvonalas szakmai munka, amelyet a különféle konferenciák megszervezése, a kiscsoportos, gyakorlatorientált képzések beindulása és az elkészült OTDK-dolgozatok sokasága jelzett. A Bibó bekapcsolódott a szakkollégiumi mozgalomba, rendszeresen részt vett az országos szakkollégiumi találkozókon és hozzájárult a mozgalom arculatának fenntartásához. Emellett a kollégium aktív résztvevőjévé vált a közéletnek. Olyan előadások és viták jellemzik a korszakot, amelyben lehetőség volt a tabuk áttörésére, a kritikát megfogalmazására, voltaképpen: a szabad kommunikációra. Mindezekkel együtt a nyolcvanas évek derekától a Bibó is a demokratikus nyilvánosság egyik gyakorlóterepévé vált.
Ismert tény, hogy a Szakkollégiumban alapították meg 1988. március 30-án az 1989-90-es rendszerváltozásban meghatározó szerepet betöltő ifjúsági szervezetet, a Fiatal Demokraták Szövetségét. A közhiedelemmel ellentétben azonban a harminchét alapítóból mindössze tízen voltak a kollégium tagjai, a többiek a közgazdászok (elsősorban
a Rajk László Szakkollégium tagjai) markáns csoportján kívül bölcsészek és tanárképző főiskolások közül kerültek ki.
'''Az identitászavar és az átmenet korszaka 1988-1996'''
A politizálás új kereteit megadó pártok létrejöttével, a demokratikus intézmények kiépülésével a szakkollégiumok tehát elvesztették tevékenységük egyik – addig talán legfontosabb – értelmét, és identitászavarral küszködtek. A kilencvenes évek eleje a helykeresés Bibó számára is. Az igazgatói székből 1988 őszén távozó Stumpf István helyét Gyekiczki András vette át, majd két év múlva Csapody Tamás lett az igazgató, aki ezt a tisztséget 1992 elejéig töltötte be. Őt követően Szemerei Péter lett a Bibó igazgatója, egészen 1996-ig. Hamarosan világossá vált, hogy az új helyzetben a kollégiumnak nem más a feladata, mint hogy magas fokon képzett, tájékozott, társadalmilag érzékeny, kreatív jogászokat képezzen. A Szakkollégium pedig, ahogy Kéri László egy interjúban elmondta: “…egy soha vissza nem térõ, páratlan szellemi felkészülési folyamat.”
'''Jelenlegi keretek kiépülésének korszaka 1996-'''
Az új korszak kezdete a lendületes és koncepciózus új igazgatóhoz köthető. Papp Imre igazgatósága alatt 1996-tól sor került a Tanulmányi Szabályzat reformjára, valamint a Ménesi úti épületben számos fontos infrastrukturális fejlesztés is lezajlott, így gyakorlatilag az összes intézményi és tárgyi feltétel adottá vált a valóban színvonalas
munkához. A szakmai munka új lendülete eredményeként a Szakkollégium számos eredményes OTDK-szereplést, kiadványt, konferenciát és más sikeres programot mondhat magáénak. Őt követte az igazgatói poszton 2002-tõl Schenk Borbála, akinek kétéves igazgatósága alatt számos jelentős reform született meg. Ebben az időszakban nyerte el ugyanis végleges formáját a Választmány valamint a szakmai munkát az újonnan létrehozott műhelyrendszer köré szervezték. Ekkor még csak négy műhely működött: Büntető Tudományok Műhelye, Civilisztika Műhely, Közjogi Műhely valamint a Nemzetközi és Európai Jogi Műhely. Sántha Ágnes 2004-től kezdődő igazgatósága alatt jött létre a Szakkollégium Politikatudományi Műhelye, amellyel intézményesült a politológus hallgatók képzése is. Ezenkívül átalakították a felvételi eljárást (háromfordulós felvételi rendszer), a műhelyrendszer keretei között történő oktatás szabályait is finomították, valamint újra bevezetésre került a kötelező úgynevezett tutori dolgozatok megírására is. Ugyanettől az évtől vált hagyománnyá, hogy azok a végzett bibós hallgatók, akik teljesítették a Tanulmányi Szabályzatban megfogalmazott követelményeket tavasszal ünnepélyes keretek között átvehették bibós diplomájukat. Az ELTE Alkotmányjog tanszékén tanító oktató korábbi szakkollégista Pozsár-Szentmiklósy Zoltán 2008-tól 2012-ig volt a Bibó igazgatója. Kollégiumunkat jelenleg kilencedik igazgatója, a 2012-ben megválasztott Tarr Adrienn vezeti.
Ma a Szakkollégium célja tehát magasan kvalifikált, a szakma és a munkaerőpiac elvárásainak és kihívásainak megfelelni képes jogászok és politológusok képzése. A közösség – a Szakkollégium alapelvei által vezérelve – minden rendelkezésre álló eszközzel segíti tagjai tudásának bővítését, továbbá arra törekszik, hogy a diákjaiból művelt, tájékozott, széles látókörű és szociálisan érzékeny emberek legyenek.
== A szakkollégium célja ==
A Szakkollégium célja még a fentiek mellett, hogy a felnövekvő generációkat olyan alapvető állampolgári ismeretekkel vértezze fel, amelyekkel könnyebben boldogulnak felnőtt életük során, s felelős, tájékozott polgárrá válhatnak. Ennek érdekében minden tavasszal megrendezésre kerül az Állampolgári Nevelés Tábor, ahol 13-14 éves diákokat okítanak szakkollégisták állampolgári ismeretekre. E programnak többéves hagyománya van, s a résztvevőkben közös, hogy mindannyian Bibó Istvánról elnevezett intézményben tanulnak. ''(bővebben: bibo.elte.hu - Állampolgári nevelés program)''
== A szakkollégium igazgatói ==
{| class="wikitable"
!
!
!
!
!
!
!
!
!
!
|-
|Dátum
|1983-1988
|1988-1990
|1988-1990
|1992-1996
|1996-2002
|2002-2004
|2004-2008
|2008-2012
|2012-
|-
|Igazgató
|Stumpf István
|Gyekiczki András
|Csapody András
|Szemerei Péter
|Papp Imre
|Shcenk Borbála
|Sántha Ágnes
|Pozsár-Szentmiklósy Zoltán
|Tarr Adrienn
|}
== Felvételi eljárás ==
A Bibó István Szakkollégium főszabály szerint minden szemeszterben, így ősszel és tavasszal is hirdet felvételt.[1] A felvételi eljárása három fordulóból áll, amely csak a felvételizők és a jelenlegi tagok számára nyilvános.[2] A felvételire az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának azon nappali tagozatos, jogász vagy politológus szakos hallgatója jelentkezhet, aki legfeljebb három lezárt egyetemi szemeszterrel rendelkezik. [3]
A Felvételi eljárás kezdetét a Felvételi Bizottság megválasztása előzi meg, amely valamennyi tagsággal rendelkező szakkollégista jogosultsága.[4] A Felvételi Bizottság tagjai a mindenkori igazgató, valamint a Közgyűlés által választott nyolc szakkollégista, akik legalább két aktív szemesztert eltöltöttek a Szakkollégiumban.[5] A Felvételi Bizottság megválasztásától kezdve felel: a felvételivel eljárás hirdetéséért és népszerűsítéséért az első és másodéves hallgatók körében, az ezzel kapcsolatos promóciós rendezvények megszervezéséért, a felvételi eljárás lebonyolításáért, végül pedig az eljárás során felvételt nyert szakkollégisták integrálásáért.[6] A Felvételi Bizottság a Választmánytól független testületként gyakorolja hatásköreit, így a Felvételi Bizottság alakuló ülésén a tagjai által választott elnök hívja össze későbbi üléseit.[7]
A Szakkollégium sajátos három fordulós felvételi rendszere lehetővé teszi, hogy az intézménnyel hivatalos kapcsolatban lévő valamennyi személy befolyásolhassa a felvételi eljárást kimenetelét. Így az első fordulóban a nevelő tanárok
szerepe számottevő, a második fordulóban az oktatók értékelnek, míg az utolsó forduló, ahol megszületik a végső döntés a felvételről, a mindenkori szakkollégisták kezében van. A felvételire jelentkezni egy, a legfontosabb életrajzi adatokat tartalmazó önéletrajzzal és egy bemutatkozó esszével (motivációs levéllel) lehet.[8]
Az első forduló egy száz pontos komplex írásbeli feladatsorból áll, amelyet a nevelőtanárok állítanak össze és a Felvételi Bizottság feladata, hogy legalább két időpontot biztosítson a felvételizők számára annak megírására.[9] Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a nevelőtanárok általános műveltséget, logikai és érvelési technikát felmérő összetett feladatsort állítanak össze. Az részrehajlás nélkül történő értékelés érdekében a felvételizőknek jeligével kell ellátniuk az általuk írt feladatsort.[10] A második fordulóban írásbeli pontjai alapján a feladatsort szabályosan leadó jelentkezők háromnegyede, de legfeljebb 45 fő vehet részt.[11]
A második forduló előtt a Felvételi Bizottság felkér egy három főből álló Oktatói Bizottságot, amelynek minden tagja kijelöl legalább egy, összességében legfeljebb 100000 leütés terjedelmű tanulmányt.[12] A felvételiző az Oktatói Bizottság előtt beszámol valamelyik, általa választott tanulmány témájához kapcsolódó ismereteiről és meglátásairól.[13] A szóbeli fordulónak nem célja az, hogy a felvételiző pontos lexikális tudásáról adjon számot, a tanárok sokkal inkább az egyéni véleményt és annak megalapozottságát vizsgálják. Az Oktatói Bizottság a felvételiző teljesítményét 0-tól 10-ig terjedő pontszámmal értékeli. [14] Az így kialakult pontszám tízszeresének – szükség esetén egész számokra kerekített értéke – a felvételiző második fordulóban elért pontszáma.[15]
A harmadik fordulóban az első két fordulóban szerzett pontjai összege alapján a második forduló résztvevőinek kétharmada vehet részt.[16] Azon felvételizők, akik továbbjutottak a harmadik fordulóba lehetőséget kapnak arra, hogy részt vegyenek a Felvételi Bizottság által megrendezett Felvételi táborban, amely ugyan nem minősül hivatalos fordulónak, mégis a szakkollégisták itt ismerik meg közelebbről a felvételizőket és a tapasztalatok szerint a táborban nyújtott teljesítményük jelentősen befolyásolja a Felvételi Bizottság tagjait végső döntésük meghozatalában. A korábbi évek gyakorlatát tekintve a felvételi tábor egy kétnapos egyéjszakás program, amelyben a felvételizők csapatépítő programok és közéleti témákról szóló viták keretében ismerkednek meg egymással, és a szakkollégium tagjaival. A harmadik forduló, amelyet a szakkollégisták tízperceseknek is hívnak, a jelenlegi hatályos felvételi rendszer legrégebbi eleme, hiszen az alapítástól kezdve jelen van a Kollégium életében. A tízpercesek során a Felvételi Bizottság tagjai, valamint igény szerint a szakkollégisták valamennyi a harmadik fordulóba továbbjutott felvételizőtől tíz percen keresztül különböző a felvételiző személyéhez is kötődő logikai, közéleti, általános műveltség körébe tartozó kérdést tesznek fel. A felvételiző teljesítményét a Bizottság tagjai egyenként 0-tól–10-ig terjedő pontszámmal értékelik.[17] A harmadik fordulóban szerzett pontszám a Felvételi Bizottság tagjai által adott pontszámok összegének és a tagok számának a hányadosa, tízzel megszorozva, egész számra kerekítve.[18] A harmadik forduló után a Választmány elnöke a felvételizők által szerzett pontszámokat haladéktalanul összesíti. [19] A felvehető felvételizők számát a felszabaduló kollégiumi férőhelyek számára tekintettel a Felvételi Bizottság határozza meg. [20] A felvételizők közül a Szakkollégium tagjának kell tekinteni azokat, akik összesített pontszámaik rangsora alapján a Felvételi Bizottság által meghatározott keretszámot feltöltik.[21] A keretszám meghatározására az utolsó tízpercesek után kerül sor a Felvételi Bizottság által, az elmúlt évek tapasztalatai szerint egész éjszakás diskurzust követően. A felvett személyeket a Felvételi Bizottság személyesen értesíti az eredményről.
[1]
9. § [1]
2-3. §[1]
11. §[1]
4. §[1]
4. § [1]
5. [1]
6-7. § [1]
12[1]
13. [1]
14.[1]
14.[1]
15.[1]
15. [1]
16.[1]
16. [1]
17.[1]
21.[1]
21.[1]
22 [1]
22. [1]
22
== A szakkollégium felépítése ==
|
