Az [[1774]] szeptemberében összehívott [[Első Kontinentális Kongresszus]]on a gyarmatok képviselői a brit áruk [[bojkott]]ja mellett döntöttek és [[petíció]]ban követelték a királytól a törvények visszavonását – sikertelenül.
[[1775|1773]]. [[április 10.|április 10-banén]] kitört az [[amerikai függetlenségi háború]]. Az 1775 májusában, [[Philadelphia|Philadelphiában]] összeült [[Második Kontinentális Kongresszus]] egyes küldöttei számára a függetlenné válás már reális célnak tűnt, ám egyelőre senki sem sürgette.<ref>Middlekauff, ''Glorious Cause'', 318.</ref> Bár sokan úgy gondolták, a brit parlamentnek nincs törvényes fennhatósága az amerikai gyarmatok felett, azt remélték, hogy [[III. György brit király|III. György király]] az ő oldalukon foglal állást, mivel a hozzá és a brit alkotmányhoz való hűségüket továbbra is hangsúlyozták. 1775. [[július 5.|július 5-én]] a kongresszus újabb petíciót fogalmazott meg, amelyet (hat hét múlva, amikor az [[London]]ba ért) az uralkodó nem vett át. [[augusztus 23.|Augusztus 23-án]], a [[Bunker Hill-i csata]] ([[június 17.]]) hírére reagálva György proklamációban jelentette ki, hogy az amerikai gyarmatok „nyílt lázadásba” kezdtek, [[október 26.|október 26-án]], a parlament nyitó ülésén tartott beszédében pedig színleltnek nevezte az amerikaiak iránta való hűségét, mivel valódi céljuk szerinte egy független birodalom megalapítása volt. György kijelentette, hogy szándékában áll a lázadás fegyverrel való elfojtása, és ehhez akár idegen csapatok segítségét is igénybe veszi.
A király válasza után a függetlenséget sürgető hangok felerősödtek; köztük az egyik leghatásosabb [[Thomas Paine]]-é volt, aki ''[[Józan ész (pamflet)|Józan ész]]'' című, hamar népszerűvé váló írásában (megj. [[1776]]. [[január 10.]]) a teljes függetlenség és a [[köztársaság]] kikiáltása mellett érvelt.<ref>Christie and Labaree, ''Empire or Independence'', 270.</ref>
