„Zipernowsky Károly” változatai közötti eltérés

[[Bécs]]ben született, édesapja Zipernowsky József könyvelő<ref>Arnold Dreyblatt: Who’s who in Central & Eastern Europe 1933 [http://www.dreyblatt.de/whoswho/BioFileZ.HTML]</ref>, édesanyja Fischer Franciska. A [[Piarista Gimnázium (Budapest)|piarista gimnáziumban]] érettségizett [[Pest (történelmi település)|Pesten]], majd 3 évig gyógyszerészként dolgozott [[Kecskemét]]en. Ezután iratkozott be a [[Királyi József Műegyetem]]re [[1872]]-ben. Negyedévesen már az akkor fiatal tudománynak számító elektrotechnikáról tartott előadásokat a ''Mérnök- és Építész-Egylet'' felolvasó ülésein. Egyik ilyen előadásán figyelt fel rá [[Mechwart András]] a [[Ganz vállalatok|Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár]] vezérigazgatója.

Mechwart az akkor 25 éves Zipernowskyra bízta a [[Ganz vállalatok|Ganz gyárban]] [[1878]]-ban létesített új villamos osztály vezetését. Itt néhány hónap alatt Zipernowsky tervei alapján készítették el az öntőműhely világításához szükséges első egyenáramú [[dinamó]]t, amely 56&nbsp;V [[Elektromos feszültség|feszültségű]] 12&nbsp;A [[áramerősség]]ű [[egyenáram]]ot termelve szénrudas ívlámpát táplálttápláltak.

[[Déri Miksa]] [[1882]]-től léplépett a gyár szolgálatába, és Zipernowskyval együtt még ugyanebben az évben [http://hu.wikipedia.org/wiki/Jedlik_%C3%81nyos#Az_öngerjesztés_elve öngerjesztésű] [[váltakozó áram]]ú [[generátor]]t szabadalmaztatnakszabadalmaztattak a [[Nemzeti Színház]] 1000 [[izzólámpa|izzólámpáizzólámpából]]ból álló világításának táplálására.

Figyelme a váltakozó áram felé fordulfordult, mert abban látjalátta a jövőt, míg [[Edison]] is, [[Siemens]] is úgy ítélte, hogy a [[váltakozó áram]]nak nincs jövője, mert megoldhatatlan a termelt energia elosztása.

[[1883]]-ban a bécsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon egy 150 &nbsp;lóerős gőzgéphez közvetlenül kapcsolt egyfázisú váltakozóáramú generátort mutattak be, amely a váltakozó áramú rendszer fejlődésében úttörő lépés volt, és méreténél fogva is általános feltűnést keltett. A gép később évekig a [[Keleti pályaudvar]] világítását táplálta.

[[1885]]-ben Déry és Zipernowsky szabadalmaztatta a párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű váltakozóáramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszert. Ezt néhány hónap múlva követte legnagyobb jelentőségű munkájának, a zárt vasmagos [[transzformátor]]nak szabadalmi bejelentése, amelynek [[Bláthy Ottó]] is részese volt.

Ezzel a váltakozóáramú Ganz-rendszer diadalútja kezdődött, melyet [[1893]]-ig Zipernowsky személyesen vezényelt. Legnagyobb sikere a [[Róma]] városát ellátó [[Tivoli]] Erőmű és távvezeték létesítése volt [[1892]]-ben.

[[1893]]-tól a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja volt. Ugyanebben az évben [[június 11.|június 11-én]] kinevezték a Műegyetemen[[Műegyetem]]en újonnan alakított Elektrotechnika tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának. Ezzel Zipernowsky megvált a Ganz gyártól, és a továbbiakban tevékenységét az oktatásban és a tudományos közéletben folytatta.

A Műegyetem [[1906]]/[[1907]]-es tanévben átadott FE (fizikai-elektrotechnikai) épületében (ma F épület) a tanszék saját előadótermet és laboratóriumot kapott, amelyet Zipernowsky korszerű gépekkel szerelt fel. A nagyfeszültségű technika terén a tanszék [[Európa]] más egyetemeit és próbatermeit is megelőzte. A terem egykori felszereléséből egy gépcsoport ma is az eredeti helyén található.

Zipernowskyt az [[1900]]-ban megalakult Magyarországi Elektrotechnikusok Egyesülete (ma ''Magyar Elektrotechnikai Egyesület'') [[1903]]-ban Dérivel és Bláthyval együtt tiszteletbeli tagjává nyilvánította, majd [[1905]]-ben Zipernowskyt választották elnöknek.

[[1912]]-ben Zipernowsky 5000 &nbsp;koronát adományozott az egyesületnek, hogy annak kamatát minden évben díj gyanánt ítéljék oda. Az egyesületi választmány ezüst Zipernowsky-plakettel egészítette ki a díjat.

Az egyesület [[1937]]-es közgyűlésén már nem vett részt, búcsúlevelét felolvasták, utódja [[Verebélÿ László (villamosmérnök)|Verebélÿ László]] lett.