„Tusnádfürdő” változatai közötti eltérés

Tusnádfürdő a [[19. század]] közepétől kezdett szélesebb körben is ismertéismertté válni. A korábban mocsaras, bozótos, csak a helyiek által használt helyre egy pásztorfiú csodálatos gyógyulása hívta fel a figyelmet. A történet hatására egyre több környékbeli kereste fel [[Tusnád]] Alvégi részén található “Beszédmező” forrásait, gyógyúlást keresve. A nagy érdeklődést látva [[1845]]-ben a tusnádi Élthes Lajos hat birtokos társával együtt részvénytársaságot alapított. A részvényesek 99 évre kibérelték a négy tulajdonos községtől ([[Tusnád]], [[Csíkverebes|Verebes]], [[Csíkkozmás|Kozmás]], [[Lázárfalva]]) a területet és elkezdték a ma ismert Tusnádfürdő kiépítését. Pár év alatt jelentősen megnövekedett a csíki és a háromszéki részvényesek száma, befektetésük eredményeképpen a telepen számos villa és fogadóház épült a fürdővendégek fogadására. A fejlesztéshez hozzájárult Erdély akkori püspöke, a tusnádi születésű [[Kovács Miklós (püspök)|Kovács Miklós]] is, aki a szegény sorsú betegek számára fogadóházat (Püspökház) építetett a fürdőtelepen.

A szájhagyomány szerint [[1852]]-ben [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] császár országjáró körútja során megpihent a fürdőn és mivel megtetszett neki a fenyvesekkel körülvett, borvízekben bővelkedő tusnádi táj, elrendelte a fürdő felújítását. Báró Szentkereszti Zsigmond és gróf Mikes Benedek kezdeményezésére a részvényesek még abban az évben elkezdték a fürdő fejlesztését, újáépítését. Svájci stílusú villákat építettek az Alvégi-szikla alatt található területen, melyet azután Svájcnak hívtak a helybeliek.