„Báb (vallási vezető)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Barackfa (vitalap | szerkesztései)
Nyiffibot (vitalap | szerkesztései)
a helyesírás AWB
2. sor:
 
[[Fájl:Shrine Bab North West.jpg|250px|thumb|right|Báb sírszentélye [[Haifa|Haifában]] ([[Izrael]]) ]]
'''Szejed Ali Mohamed''', bahái írásmóddal '''Siyyid Ali Moḥammad'''<ref>A baháik [http://en.wikipedia.org/wiki/Bah%C3%A1%27%C3%AD_orthography egységes írásmódot] használnak a latin betűs országokban, ez alapján a magyar hívők és gyakran a szakirodalom is Siyyid Ali Moḥammad alakban hozza ([http://www.bahai.hu/a-bahai-hit/szohasznalat-helyesiras/arab-perzsa-szavak-atirasa-kiejtese/ ejtsd]: szejed ali mohammed)</ref> ([[Perzsa Birodalom|Perzsia]], [[Siráz]], [[1819]]. [[október 20.]] – [[Tebriz]], [[1850]]. [[július 9.]]) a [[bábi vallás]] alapítója. [[1844]]-ben bejelentette, hogy ő a Kapu (arabul: '''Báb''') a rejtőzködő, 12-ik imámra, valamint később, hogy ő az iszlám által várt Megígért.<ref name="ReferenceA">(szunnitáknak: Mehdi / síitáknak: Káem)</ref>. Tanításai a társadalom minden rétegében, gyorsan terjedtek Perzsiában. Társadalmi reformjai különösen a nők helyzetét javították, mivel a fátyol viselését nem írta elő.
 
Perzsia vallási vezetői és a kormány megijedtek a Báb növekvő befolyásától, kegyetlenül felléptek ellene, megölve a Bábot és tízezer követőjét.<ref>{{cite book |first=Effendi |last=Shoghi |authorlink=Shoghi Effendi |year=1970 |title=God Passes By |publisher=Bahá'í Publishing Trust |location=Wilmette, Illinois, USA |isbn=0-87743-020-9 |url=http://www.bahai.org/library/authoritative-texts/shoghi-effendi/god-passes-by/#f=f2-14&hl=86,87 | pages=xiv}}</ref> A Báb erkölcsi és szellemi megújulásra szólított fel, hogy az emberek felismerjék Isten hamarosan küldendő hírnökét. Ez legtöbb követője szerint [[Baháalláh]] volt; az általa alapított [[bahái hit]] előfutárának tartja a Bábot.<ref>[http://www.bahai.hu/a-bahai-hit/a-bab/#bab A Báb élete és tanításai]</ref>
15. sor:
Az 1790-es években, Perzsiában, a síita iszlámon belül, Ahmed sejk <!-- bahá'í írásmóddal Shaykh Ahmad --> (1753-1826) vezetésével elkezdődött egy reform mozgalom. Ez a vallási mozgalom, amely a ''sejki <!-- bahá'í írásmóddal Shaykhis -->'' néven volt ismert, tett olyan kijelentéseket, hogy az iszlám által várt Megígért (szunnitáknak: Mehdi / síitáknak: Káem<!-- bahá'í írásmóddal Qá’im -->) eljövetele küszöbön van. Ahmed sejk halála után a vallási csoport vezetését a [[kerbela]]i Szejed Kázem <!-- bahá'í írásmóddal Siyyid Káẓim --> (1793-1843) vette át.
 
[[1843]]-ban, Szejed Kázem halálakor a híveinek hátrahagyta, hogy szóródjanak szét a világban és családjuk, anyagi javaik, életpályájuk feláldozásával keressék a Megígértet. Legkiválóbb tanítványa, Mollá Hoszein <!-- bahá'í írásmóddal Mullá Ḥusayn --> egy mecsetbe vonult el, ahol negyven napot töltött imával és elmélkedéssel, és ezalatt az idő alatt szívét kitárta Isten sugallatának. A negyven nap lejártával két társával együtt elhagyta Irakot, és elindult megkeresni a Megígértet. Először Busehr városába ment; de ott nem időzött soká, mert valami ellenállhatatlanul vonzotta észak felé. Így hamarosan Sirázba ment. A város kapujához érvén utasította társait, hogy menjenek egyenesen a mecsetbe és maradjanak ott, amíg ő is megérkezik.
 
<!-- következő két bekezdést átrakni javaslom a következő fejezetbe -->
25. sor:
Mollá Hoszein először kétkedve fogadta a Báb bejelentését, de egy korábbi dolgozatához adott magyarázata és a ''Kajjúm al-aszmá''<!-- bahá'í írásmóddal Qayyúmu'l-Asmá' -->, a Korán József-szúrájának (fejezetének) magyarázatának papírra vetése meggyőzte a Báb kijelentésének igazáról.
 
Mollá Hoszein a Báb első híve és követője volt. Az elkövetkező öt hónapban, egymástól függetlenül, Szejed Kázem tizenhét más hívője csatlakozott hozzájuk, akik imák vagy elmélkedés pillanataiban vezetve felismerték, hogy Báb az iszlámban megjövendölt Megígért.<ref>The Time of the Báb. BBC. Retrieved on 2006-07-02.</ref> Egyikük a Táhere <!-- bahá'í írásmóddal Táhirih --> (arabul: tiszta) néven ismertéismertté vált költőnő, a női egyenjogúság egyik korai képviselője volt. Táhere egy álmában ismerte fel a Bábot.
 
Mikor Bábot a tizennyolcadik tanítvány, egy 22 éves fiatal, Kudusz <!-- bahá'í írásmóddal Quddús --> is felismerte, a Báb engedélyt adott, hogy felismerésüket megosszák másokkal, így a perzsa tartományokban ők lettek az új hit apostolai.<ref>Nabíl-i-Zarandí, The Dawn-breakers. London, Bahá'í Publishing Trust, 1953 p. 55.</ref> A Báb ezt a 18 első hívőt az <!-- ''Hurúf al-hajjnak'', Letters of the Living --> „Az Élő [Isten] Betűinek" nevezte el.
 
Báb mindegyiküknek egy különleges megbízatást adott. A hozzájuk intézett búcsú szavaiban felszólította őket, hogy tegyenek félre minden evilági vágyat, és széledjenek szét az Ő Ügyének hirdesére. „Ó szeretett barátaim!“ – szólította meg őket – „Ezen a Napon ti vagytok Isten nevének hordozói ... Illendő mindegyikőtöknek, hogy Isten tulajdonságait mutassátok fel, és tetteitekben és szavaitokban az Ő igazságosságának, hatalmának és dicsőségének jeleit példázzátok.“ „Ne figyelmezzetek gyengeségtekre és törékenységtekre; hanem szegezzétek pillantásotokat az Úr, Istenetek, a Mindenható legyőzhetetlen erejére. ... Álljatok ki az Ő nevében, helyezzétek bizalmatokat teljességgel Őbelé, és legyetek biztosak a végső győzelemben.”
33. sor:
=== Utazásai és bebörtönzése ===
 
1844 októberében a Báb Kudusz társaságában elindult zarándokútjára [[Mekka|Mekkába]] és [[Medina_Medina (Szaúd-Arábia)|Medinába]]. Mekkai tartózkodása alatt a Báb levelet írt a város kormányzójának. Ebben a levélben nyíltan feltárta küldetését, és felszólította a kormányzót, hogy fogadja el a Báb ügyét. De a kormányzó, aki a saját ügyeivel volt elfoglalva, elmulasztott válaszolni. Majd Medinába mentek, ahol imádkoztak Mohamed próféta földi maradványainak szentélyénél. A szent város meglátogatása után, útjuk visszavezetett Perzsiába.
 
Busehr városába érkezvén a Báb [[Siráz]]ba küldte Kuduszt, ahol nagy lelkesedéssel kezdte hirdetni az új üzenetet, az iszlám által várt Megígért eljöveteléről. Hamarosan azonban a mohamedán papság, és a tartományi kormányzó ellenkezésébe ütközött. A kormányzó megparancsolta Kudusz és egy társa szakállának leégetését, valamint orrukon átfűzött zsinórral a városon való átvezetésüket. Kitiltották őket a városból, halállal fenyegetve, ha megpróbálnának visszatérni. A Báb tanítványai közül ők voltak az elsők, akiket Perzsiában eretnekség vádjával üldöztek.
 
Majd a kormányzó haragja a Bábra irányult. Láncra verve parancsolta behozni a Bábot. A keresésére küldött lovas gárda parancsnoka menekülést ajánlott a Bábnak, de ő ragaszkodott "elfogásához". Szabadon és láncok nélkül őrei előtt haladt, akik tisztelettel követték Őt. Sirázba érkezvén a kormányzó nyilvánosan szidalmazta a Bábot és átadta a nagybátyja házi őrizetébe 1845 júniusában. Annak ellenére, hogy a kormányzó és a papság igyekezett véget vetni a Báb befolyásának, a következő hónapokban követőinek száma gyorsan gyarapodott.
43. sor:
1846 őszén a Báb elindult [[Iszfahán]]ba és levelet írt e tartomány kormányzójának, egy hely kijelölését kérve, ahol élhet. Levelének modora és udvariassága miatt a kormányzó arra utasította a tartomány legmagasabb rendű vallási vezetőjét, hogy saját otthonában fogadja a Bábot. Népszerűsége tovább nőtt, különösen miután a helyi vallási vezetőkkel való találkozó során előttük nyilatkoztatott ki szent szövegeket, azaz szavait gyorsírással kellett leírni. A hatalmukat féltő papok cselszövései miatt a kormányzó a Bábot a saját házába hívta meg és fokozatosan követőjévé vált.
 
A kormányzó halála után, 1847 januárjában utódja üzenetet küldött a [[Mohamed perzsa sah]]nak <!-- Kádzsár-dinasztia --> Teheránba, kérdezvén, hogy mit tegyen a Bábbal. A sah találkozni kívánt a Bábbal és [[Teherán]]ba rendelte. A nagyvezír<!-- a forrásokban más megnevezéssel: első miniszter -->, Hádzsi Mirza Ágászi azonban féltve saját posztját meggyőzte a sahot, hogy változtassa meg a parancsát, és küldje a Bábot [[Nyugat-Azerbajdzsán_tartományAzerbajdzsán tartomány|Azerbajdzsán]] tartományba, az ország legtávolabbi csücskébe.
 
[[File:Mahku2008.jpg|thumb|right|250px|Máku erődje, ahol a Báb 9 hónapig raboskodott. A hegy az erőd fölé magasodik, így délben nem süt be a nap]]
A Báb 40 napot töltött a tartomány fővárosában, [[Tebriz]]ben, majd tovább vitték [[Máku]] erődjébe. A vár parancsnoka az első két hétben ellenségesen viselkedett és senkit sem engedett a Báb közelébe. Egy misztikus élménye után a szigorú őrizete fokozatosan meglazult, és az erőd kapui kinyíltak követői előtt, akik egyre nagyobb számban érkeztek Perzsia minden tájáról. A Máku börtönében töltött időben nyilatkoztatta ki a Báb legjelentősebb művét, a Perzsa Bayánt. Ebben a könyvben fektette le törvényeit, jelentette ki világosan és egyértelműen egy az övénél nagyobb, másik kinyilatkoztatás eljövetelét, és sürgette követőit, hogy keressék és találják meg azt, „Akit Isten ki fog nyilvánítani”.
 
Mikor a nagyvezír megtudta, hogy a Báb kivívta Máh-Kú népének csodálatát, és hogy hite továbbra is terjed az egész országban, újabb rendeletet adott ki, hogy vigyék a Bábot Cserik <!-- bahá'í írásmóddal Chihríq --> erődjébe. A Báb itt is hamarosan elnyerte mind az erődben szolgáló tisztek, mind a környék lakóinak tiszteletét és csodálatát. A környék legkiválóbb vallási vezetői közül is néhányan elfogadták az új hitet, és elhagyva kiváltságos tisztségüket csatlakoztak a Báb követőihez. A hatóságok türelme akkor fogyott el, amikor a nagyvezír személyes barátjának a fia, Dajján<ref>Születési nevén Mirzá Aszadulláh, akit a Báb később Dajjánnak nevezett el.</ref> is bábivá lett és megjelent egy lelki tanító<ref>Navváb</ref> [[India|Indiából]], aki gyalogosan érkezett álma által vezérelve a Megígértet keresve.<ref>[http://bahai.hu/konyvtar/letoltes/bahai_irasok/Nabil_elbeszelese.pdf Zena Soarbjee: Nabíl elbeszélése.] Budapest, Magyarországi Bahá'í Közösség, 2008. ISBN 978-963-87806-0-7 85-86. oldal</ref>
60. sor:
1850-ben a [[tebriz]]i kormányzó a nagyvezír utasítására Cserikből Tebrizbe vezettette a Bábot. Amikor megtudta, hogy szabadon engedés helyett kivégzés vár rá, megtagadta a parancs teljesítését. Ezért a nagyvezír testvérének parancsára [[július 9.|július 9-én]] hajnalban a Bábot cellájából Tebriz legfelsőbb vallási vezetőihez vitték, akik nem mertek szemtől-szembe találkozni vele, hanem azon nyomban aláírták halálos ítéletét. Az okiratot átadták Szám Kán kezébe, azzal az utasítással, hogy azonnal hajtsa végre az ítéletet. Az örmény ezredparancsnokra azonban mély benyomást tett rá a Báb viselkedése, elmondta a Bábnak, hogy a keresztény hitet vallja és kérte, hogy ne kelljen vérét ontani. A Báb biztosította, hogy ha szándéka őszinte, akkor a Mindenható meg fogja szabadítani feladatától.
 
Délben a Bábot a börtön udvarára vezették, ahol mintegy tízezer fős tömeg tolongott, hogy láthassa a kivégzést. Szám Kán megparancsolta embereinek, hogy egy vastag vasszöget verjenek a falba, és ahhoz erősítsenek két kötelet. Ezekkel kötözték fel a Bábot és egy társát, Ániszt. Amikor a 750 puska füstje felszállt, a megdöbbent tömeg alig hitt a szemének. Ánisz sértetlenül állt előttük, a Báb pedig eltűnt. A golyók csak a köteleket vágták el, melyekre kikötözték őket.<ref>Több nyugati diplomata is leírja az eseményt, például Sir Justin Shiel, Viktória királynő különleges küldöttének és teljhatalmú megbízottjának 1850. július 22-i levele Lord Palmerston-hoz, a brit külügyminiszterhez. A levél eredetijét F.O. 60/152/88 számon Londonban, a Foreign Office at the Public Records Office arhívumában őrzik.</ref><ref> Az összes beszámoló, még a muszlimok is megegyeznek abban, hogy a Báb túlélte az első sortüzet. Pl.: Mírzá Mihdí Khán Zaímu'd-Dawlih, kivonat a ''Miftah-i-Babu'l-Abvab ya Tarikh-i-Bab va Baha'' műből, idézi: Firuz and Kazem Kazemzadeh, "The Báb: Accounts of His Martyrdom," World Order, vol. 8, no. 1 (1973 ősz), 23-26.</ref>
 
A Bábot ugyanabban a szobában találták meg, ahol a kivégzés előtt nem engedték befejezni beszélgetését titkárával. Szám Kán megtagadta, hogy katonái újra tüzeljenek. Másik, muszlimokból álló ezredet kellett kivezényelni a folytatásra. A Bábot és Ániszt újra felkötözték, és a katonák tüzet nyitottak. Ez alkalommal a golyók célba találtak. A Bábot és társát darabokra szaggatták, de az arcuk szinte érintetlen maradt.
 
Másnap reggel a tebrizi orosz konzul egy rajzolót küldött a szigorúan őrzött árokhoz, melybe a Báb és Ánisz testét dobták ki, hogy készítsen egy vázlatot holttestükről. Az éj leple alatt két bábi elvitte a Báb maradványait, mely több városon keresztül rejtve, 1909-ben [[Haifa|Haifában]] lett végső nyugalomra helyezve, a Világörökség részének választott Bahái Világközpontban.<ref>[http://bahai.hu/konyvtar/letoltes/bahai_irasok/Nabil_elbeszelese.pdf Zena Soarbjee: Nabíl elbeszélése.] Budapest, Magyarországi Bahá'í Közösség, 2008. ISBN 978-963-87806-0-7 117-123. oldal</ref>
 
== Tanításai ==
A Báb legfontosabb tanítása, az, hogy ő a [[kereszténység]]ben és az [[iszlám]]ban<ref>(szunnitáknak: Mehdi / síitáknak: Káem)<name="ReferenceA"/ref> megjövendölt Megígért, aki egyben előkészíti az utat egy hamarosan megjelenő újabb isteni hírnök eljövetelére. Követői szerepét így [[Keresztelő János]]hoz hasonlítják, akinek tanítása [[Jézus]] eljövetelével nyerte el beteljesülését.
 
Felvett neve, a ''Báb'' (magyarul: kapu) arra utal, hogy ő a kapu a 12-ik, rejtőzködő imámhoz. Később, amikor, követői be tudták fogadni, bejelentette, hogy ő a 12-ik imám és Isten megnyilvánulása.<ref>Bahái terminológiában Isten megnyilvánulásai azok a személyek, akiken keresztül Isten akaratát közli az emberekkel. Istent a naphoz hasonlítva, a nap sugarai Isten megnyilvánulásai; a nap nem ereszkedik le a földre, de sugarai közvetítik a lényegét. Ők a nagy világvallások alapítói: Krisna, Ábrahám, Zoroaszter, Mózes, Buddha, Jézus, Mohamed, Báb és Baháalláh [http://www.bahai.hu/a-bahai-hit/a-bahai-alapelvek/a-vallasok-egysege/ A vallások egysége bahái alapelv].</ref>
 
A Báb fokozatosan vezetett be változásokat az iszlám törvényeiben. A házasságokat szabályozó törvényei helytelenítették a többnejűséget, megtiltották az ágyasságot és egy éves várakozási év után válást engedélyeztek. A nők helyzete azáltal is javult, hogy a fátyol viselését nem írta elő.
 
A bábi vallás az iszlámtól függetlenné az [[1848]]. [[július]]i badasti gyűlésen vált. A Báb 81 híve találkozott 21 napon keresztül a [[Baháalláh]] által kibérelt kertben. Táhere egyik nap fátyol nélkül jelent meg és felszólította társait, hogy szakítsanak a múlttal, annak vallási téziseivel, hagyományaival és szertartásaival. A fátyol hiánya még a Báb legfőbb tanítványát, Kuduszt is ingerültté tette. Az ellentéteket Baháalláh simította el, Táhere bátor tettét az új korszak hajnalaként dicsérve.
85. sor:
 
== Művei ==
A Báb több mint 2000<ref>{{hiv-web |url= http://bahai-library.com/uhj_numbers_sacred_writings |cím= Texts, Sacred, Numbers and Classifications of by / on behalf of Universal House of Justice |elérés=20150211 | |kiadó= Bahá'í Library Online |nyelv=angol }}</ref> önálló művet írt: imákat, ódákat, Korán magyarázatokat, leveleket hívőkhöz, illetve törvényeket vagy rendeléseket Ügyének védelmében és irányítására. Nemcsak anyanyelvén, perzsául, hanem arabul is írt.
 
A Báb gyakran igen gyorsan kántálta titkárának vagy írta le az Istentől kapott szövegeket. Néhány ember úgy lett bábi, hogy szemtanúja volt a csak gyorsírással leírható szövegek kinyilatkoztatásának.<ref>Nabíl-i-A’zam: [http://reference.bahai.org/en/t/nz/DB/ The Dawn Breakers]. Bahá’í Publishing Trust of England, Oakham, 1975.</ref>