„Étienne Nicolas Méhul” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nyiffibot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Élete: helyesírás AWB
25. sor:
Méhul az [[Ardennek]] vidék egy kis falujában született, zenei tehetsége hamar megmutatkozott. 10 éves korában már olyan ügyesen játszott [[orgona (hangszer)|orgonán]], hogy a szülőhelyéhez közeli Lavaldieu-ben működő [[Premontrei rend|premontrei]] apátság [[prior]]ja minden ellenszolgáltatás nélkül felvette iskolájába. A premontreiek zeneiskolájában [[Wilhelm Guillaume]] lett a mestere, aki korának elismert zenésze volt. Méhul meghálálta a [[kolostor]] segítségét és 2 éven át minden fizetség nélkül orgonált a [[mise|miséken]] és az ünnepi [[liturgia|liturgiákon]].
 
1778-ban a francia fővárosba tette át székhelyét, ahol zongoraleckékkel tartotta fenn magát. Eközben [[zongora]]tudását [[Johann Friedrich Edelmann]] növendékeként tökéletesítette. Mestere biztatására kezdett el komponálni: [[szonáta|szonáták]], kisoperák kerültek ki kezei alól, valamint számos, népszerű korabeli zongorakíséretes [[dal]]t hangszerelt meg. Neve szép lassan kezdett ismertéismertté válni, sikerült befolyásos barátokra szert tennie a [[mecénás]]ok és a művészek köreiben. Egy [[Christoph Willibald Gluck|Gluck]]-opera ([[Iphigénia Tauriszban]]) hatására fordult zeneszerzőként véglegesen az operaszínpad felé. Barátságot kötött [[Luigi Cherubini]]vel, a korszak neves operaszerzőjével, valamint François Benoît Hofmannal, aki [[librettó]]szerzőként egy évtizeden át a munkatársa is lett.
 
Miután első három kisoperája a fiókban porosodott és előadatlan maradt, Hoffmannal írt első közös darabja ''Euphrosina, avagy a zsarnok megzabolázása'' címen hatalmas sikert aratott az 1790-os ősbemutatón. Ezután népszerűsége töretlen volt, annak ellenére, hogy két évvel később az Királyi Zeneakadémia elutasította ''[[Hadrianus]], Róma császára'' című operájának bemutatását. Ez ma már feledésbe merült politikai okokból történt, aztán mikor enyhült a korszak zavaros politikai helyzete, 1799-ben mégis színpadra vitték a művet. Elismertsége, akárcsak [[André Grétry|Grétry]] esetében, a [[forradalom]], a [[Francia direktórium|Direktórium]] és a [[Konzulátus]] évei alatt is töretlen maradt. A forradalom alatt, mint hazafias dalok szerzője is hírnevet szerzett magának.