„A magyarországi vidéki zsidóság gettósítása és deportálása” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Csonksablon pontosítása
20. sor:
Jaross a német megszállás után közvetlenül létrejött [[Sztójay-kormány]] hivatalba lépésével lett belügyminiszter. Baky, aki a nácik elkötelezett híve volt, német nyomásra lett politkai államtitkár, és ebben a hatáskörében ő irányította a csendőrséget és a rendőrséget. A közigazgatási államtitkári tisztre Jaross választotta ki Endre Lászlót, [[Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye]] alispánját. Endre közismert volt radikális antiszemitizmusáról, ami többek közt abban nyilvánult meg, hogy alispáni hatáskörében számos, a megyéjében élő zsidók életét megnehezítő rendeletet hozott (például kitiltotta a zsidókat a piacokról, a vásárokból, a fürdőkből és kizárta őket a zsírellátásból). Endre már államtitkári kinevezése előtt megkezdte a zsidók jogfosztását, vagyoni kifosztását és fizikai megsemmisítését lehetővé tevő rendeletek előkészítését. Hamar szoros viszony alakult ki közte és Eichmann között, akinek elmondta, célja az, hogy az országot megszabadítsa a „zsidó pestistől”. A deportálások lebonyolításában fontos szerepe volt még [[Ferenczy László]] csendőr alezredesnek, aki Baky mebízásából a Eichmann csendőrségi összekötője volt.
 
A Sztójay-kormány megalakulásakor [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzó szabad kezet adott a kormánynak, hogy a zsidókkal kapcsolatos kérdéseket saját hatáskörben rendeletileg szabályozza. A gyakorlatban a zsidókkal kapcsolatos ügyek intézését Sztójay Jarossra, Jaross pedig Bakyra és Endrére bízta. Így a háromnegyedmilliós zsidóság gettósítását és deportálását magyar részről Baky László, Endre László és Ferenczy László („a három Laci”) irányította.<ref name="3laci"/>
 
== Végrehajtási terv ==