„Első bécsi döntés” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
20. sor:
Az '''első bécsi döntés''' a szlovák és magyar felek által felkért két döntőbíró, [[Joachim von Ribbentrop|Ribbentrop]] német és [[Galeazzo Ciano|Ciano gróf]] olasz külügyminiszter 1938. november 2-án meghozott döntése volt. A döntést Bécsben, a [[Belvedere kastély|Felső-Belvedere kastélyban]] hirdették ki. Az etnikai revíziót megvalósítva {{szám|11927|km²}} (az utólagos kiigazításokkal {{szám|12012|km²}})<ref>{{cite web |url=http://www.mult-kor.hu/20081102_hetven_eve_szuletett_az_elso_becsi_dontes |title=Döntőbíróság húzta meg az első bécsi döntés határait |publisher=Múlt-kor |date=2008-11-02 |accessdate=2012-08-01}}</ref> [[trianoni békeszerződés|Trianonban]] elcsatolt területet juttatott vissza Magyarországnak, 869 ezer fős lakossággal, akik közül 752 ezer fő (86,5%) volt magyar és 117 ezer más nemzetiségű. A döntésnek köszönhetően újra magyar lett [[Kassa]], [[Rozsnyó]], [[Ungvár]], [[Munkács]], [[Beregszász]], [[Rimaszombat]], [[Érsekújvár]], [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]], [[Léva]] és [[Losonc]] városa. A honvédség november 5. és 10. között vonult be a csehszlovák hadsereg által kiürített területre, ahol mindenütt örömmel fogadták őket. Az új határokon túl {{szám|67000}} magyar maradt.<ref name="szentkorona">{{cite web |url=http://szentkoronaradio.com/belfold/2010_11_02_72-eve-irtak-ala-az-i-becsi-dontest |title=72 éve írták alá az I. Bécsi döntést |publisher=Szent Korona Rádió |date=2010-11-02 |accessdate=2012-08-01}}</ref> November 13-án hirdették ki az 1938. évi XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről.<ref>{{cite web |url=http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/kulpol/imredykorm.html |title=Az Imrédy-kormány külpolitikája |accessdate=2012-08-01}}</ref>
 
Az első bécsi döntés közvetlen előzménye az [[Anschluss]]ot követő német politika volt, aminek célja [[Csehszlovákia]] felbomlasztása volt. [[Adolf Hitler|Hitler]] 1938 augusztusában felajánlotta a teljes északi revíziót [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthynak]] abban az esetben, ha Magyarország háborút provokál a csehszlovákokkal, ám ő ezt elutasította. [[Franciaország]] és [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] azzal kívánta elkerülni Csehszlovákia teljes feldarabolását, hogy elfogadták a nemzeti alapú határrevíziókat. Szeptember 29-én a négy nagyhatalom aláírta a [[müncheni egyezmény]]t, amely a [[Szudétavidék]] német lakta területeit a [[Harmadik Birodalom]]nak juttatta, Ciano javaslatára az a kitétel is bekerült, hogy Csehszlovákia a területi viták békés rendezése érdekében kezdjen tárgyalásokat a magyarokkal és lengyelekkel is. A [[Kánya Kálmán]] és [[Jozef Tiso]] közötti tárgyalások azonban eredménytelenek maradtak. A felek végül október végén kértek nemzetközi döntőbíráskodást, amiben Nagy-Britannia és Franciaország nem kívántak részt venni, így a döntést végül Németország és Olaszország hozta meg.<ref>{{cite web |url=http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1938_november_2_az_elso_becsi_dontes/ |title=1938. november 2. | Az első bécsi döntés |author=Tarján Tamás |publisher=Rubicon |accessdate=2012-08-01}}</ref><ref>{{cite web |url=http://adatbank.transindex.ro/regio/kisebbsegkutatas/pdf/II_fej_12_Szarka.pdf |title=A magyar revíziós politika eredményei és dilemmái |author=Szarka László |publisher=Kisebbségkutatás |accessdate=2014-05-20}}</ref>
 
Mivel a két nagyhatalom döntését nem előzte meg írásbeli kompromisszum az érintettek között, gyakran nem választottbíráskodásnak, hanem politikai arbitrázsnak tekintik azt, hiszen a felek között még a jogvita terjedelmében sem volt egyetértés. Míg Szlovákia területe egészére, addig Magyarország csak arra a területre értette, amelyet a szlovákok nem ismertek el jogos követelésként a komáromi tárgyalásokon. Sajátosság még, hogy a döntéshez nem kapcsolódik indokolás, erre az eljárásra (''ex aequo et bono'') azonban hiányzott a kifejezett felhatalmazás a két vitában lévő államtól. A [[második világháború]] után megkötött [[párizsi békeszerződések|párizsi béke]] a [[második bécsi döntés]]sel együtt érvénytelennek nyilvánította, a visszacsatolt területek pedig újra Csehszlovákiához kerültek.<ref name="Kovács505">Kovács Péter: ''Nemzetközi közjog'', Osiris Kiadó, Budapest, 2011, ISBN 9789632762104; 505. o.</ref>
79. sor:
[[Fájl:Streda_nad_Bodrogom_8th_november_1938.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Magyar katonák vonulnak [[Bodrogszerdahely]] egyik utcáján [[1938]]. [[november 8]]-án]]
[[Fájl:Nové_Zámky_-_8th_november_1938.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A magyar katonák fogadtatása [[Érsekújvár]] főterén 1938. november 8-án]]
A felvidéki bevonulás volt a [[Magyar Királyi Honvédség|honvédség]] első jelentős hadmozdulata [[1919]] óta. A bevonulásban négy megerősített vegyesdandár vett részt, habár október 13-án az egész honvédséget mozgósították. Az „Ipoly” rendelet alapján november 3-án délután 1 órától kellett a dandároknak felzárkózniuk a határra és 5–10. között kellett a döntés értelmében átadott területeket megszállni. A [[Csallóköz]]t a 2., az [[Ipoly]] vidékét az 1., [[Rozsnyó]]t és [[Kassa|Kassát]] a 7., [[Ungvár]]t és [[Munkács]]ot a 6. vegyesdandárnak kellett elfoglalnia. Az ünnepélyes fogadtatást a rendező tisztek és az adott település elöljárósága közösen készítették elő, mindenütt előre meghatározott módon. Az első település, ahová a magyar csapatok 5-én bevonultak, [[Medve (település)|Medve]] volt,<ref>[http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=3043 Magyar Világhíradó (1938): Magyar csapatok bevonulása Felvidékre]</ref> míg a nagyobb településeket 10-én érték el.<ref name="Babucs">Babucs Zoltán: ''„Megértük a feltámadás napját!” – A Magyar Királyi Honvédség bevonulása a Felvidékre'', 34–41. o.</ref> [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzó 6-án [[Komárom (Szlovákia)|Komáromba]], 11-én Kassára vonult be fehér lovon.<ref>{{Opcit|n=Janek István|o=20}}</ref> A kassai bevonuláson részt vett a revíziót régebb óta támogató angol nemes, [[Harold Harmsworth]], Rothermere lordja, aki [[London]]ból utazott ide, hogy szemtanúja legyen az eseménynek. A bevonulás alkalmából beszédet mondott többek között [[Esterházy János]] gróf is. Ezt követően Horthy megkoszorúzta [[II. Rákóczi Ferenc]] sírját.<ref>Horthy Miklós: ''Emlékirataim'', Európa Könyvkiadó, 2011, ISSN 0209-5165, 229. o.</ref>
 
A Felvidék déli részének visszatérését a magyar törvényhozás november 13-án, az 1938. évi XXXIV. törvénycikkel szentesítette. 1939. április 21-én újabb rendelkezés született, ami alapján a [[Magyarország himnusza|Himnusz]] lejátszása után a [[Rákóczi-induló]] első részét is le kellett játszani ünnepélyes alkalmakkor. Az év végén emlékérmét adtak ki, amit a bevonulásban részt vett katonák kaptak meg.<ref name="Babucs" /> A visszatért területek betagolására 1938. november 15-én létrehozták a Felvidéki Minisztériumot [[Jaross Andor]] tárca nélküli miniszter vezetése alatt és 1940. április 1-jéig működött konzultatív szervként. December 5-én a Képviselőházba 17 felvidéki képviselőt hívtak be.<ref>{{Opcit|n=Ravasz István|c=A Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban 1914–1945|o=55}}</ref>