„Polgári Radikális Párt” változatai közötti eltérés

==Története==

A párt ideológiai alapját [[Jászi Oszkár]] fektette le a ''[[Huszadik Század (folyóirat)|Huszadik Század]]'' című folyóirat [[1907]]. [[január]]i számának élére írt, ''Az új Magyarország felé'' című cikkében. Ebben egy olyan radikális függetlenségi politikát körvonalazott, amely megteremti a (Monarchiával szembeni) gazdasági önállóságot, az önkormányzatokat, a közoktatási reformot, az egyházi birtokok [[szekularizáció]]ját, a teljes gondolat-, sajtó-, gyülekezési és sztrájkszabadságot, továbbá szakít a kisebbségek magyarosításával és azon lesz, hogy lehetetlenné tegyen minden [[nacionalizmus|nacionalista]] izgatást. Ezt a radikálisan [[liberalizmus|liberális]] irányvonalat, mivel Jászi emellett a polgárság megszervezésének szükségessége mellett is sokszor érvelt, rövid idő alatt ''polgári radikalizmusnak'' keresztelték el.

 

1913-ra a különböző irányzatú [[Szabadkőművesség|szabadkőműves]] páholyok közötti egyik vitatémája lett, hogy alapíthatnak-e szabadkőművesek pártot. Jászi, okulva az elmúlt évek adta tanulságokból, elkülönítette a párt ügyét az egész szabadkőművességtől. A Martinovics páholybeli műhelymegbeszélések alapján alapították meg [[1914]]. [[június 6.|június 6-án]] az Országos Polgári Radikális Pártot [[Nagyvárad]]on, amely programjában a kikövetelendő szabadságjogok közül első helyre az általános és titkos választójogot tette. Mivel a pártot jórészt radikális politikusok - sok közülük szabadkőműves - alapították, sok párt és a közvélemény egy része is erős ellenszenvvel fogadta őket. Hívei főként az ún. "szociológusok", a ''[[Huszadik Század (folyóirat)|Huszadik Század]]'' körül csoportosuló haladó értelmiségiek és közönségük volt.