„Margarethe hadművelet” változatai közötti eltérés

a
|védekező=[[Fájl:Flag of Hungary 1940.svg|25px]] [[Magyarország]]
|parancsnok1=[[Fájl:Flag of Germany 1933.svg|25px]] [[Adolf Hitler]]
|parancsnok2=[[Fájl:Flag of Hungary 1940.svg|25px]] [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzó<br />[[Szombathelyi Ferenc]] vezérezredes, honvéd vezérkari főnök (HVKF)
|haderő1=
|haderő2=
 
=== Belpolitikai előzmények ===
Magyarország kormányzója, [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] [[1942]]. [[március 9.|március 9-én]] a nyíltan angolbarát [[Kállay Miklós]]t nevezte ki miniszterelnökké, [[Bárdossy László]]t követve a poszton. Az új kormányfőnek [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] gróf javaslatára meghagyta, hogy a Német Birodalom felé ne vállaljon be újabb kötelezettségeket ''(„a 2. hadsereg volt az utolsó”)''<ref>Ez a mondat Horthytól származik. Lásd ''Háború'' 3. oldal. A pontos forrás egyelőre nem ismert.</ref> és keresse a háborúból való fokozatos kiválás lehetőségeit. A magyar vezetés – a britekkel együtt – komolyan hitt abban 1942–43-ban, hogy a brit [[balkán]]i partraszállás sikert érhet el és a kiugrási kísérlet a lehető legkedvezőbb politikai légkörben fog megtörténni a térség országai számára (megmarad a politikai berendezkedés és a [[bécsi döntések]]kel visszacsatolt területek is).
 
Ettől függetlenül az első „tapogatózásokra”, az ellenséges erőkkel való kapcsolatfelvétételre 1942 nyarán került sor (a 2. magyar hadsereg bevetéseinek idején). Közvetítő országoknak [[Svédország]]ot ([[Stockholm]]), [[Svájc]]ot ([[Bern]]) és [[Törökország]]ot ([[Isztambul]] és [[Ankara]]) szemelték ki. Kapcsolatfelvételi célból akkreditálták Stockholmba [[Gellért Andor]]t, aki [[Ullein-Reviczky Antal]] külügyminisztériumi sajtófőnökkel tartotta az összeköttetést, kétirányú kapcsolatot teremtve a londoni külügyminisztériummal. A stockholmi brit nagykövetség sajtófigyelő irodájának magyar referense az a [[Böhm Vilmos]], aki a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] idején hadügyi népbiztos volt, 1 hónapig.
[[Szombathelyi Ferenc]] honvéd vezérkari főnök (HVKF) már [[november 21.|november 21-én]] javaslatot tett a német vezérkarban arra, hogy a ''Dél Hadseregcsoport'' kötelékéből kivonja a magyar csapatokat és a [[Keleti-Kárpátok]] védelmi vonalaira rendelje, ahol megfelelő védelmi állásokat tudnának létesíteni az Árpád-vonal körül.<ref>Következtetései az 1944. [[január 10.|január 10-én]] kelt vezérkari jelentésében is olvasható. Lásd: Szabó–Számvéber (2003), 54. oldal.</ref> A német vezérkar ezt határozottan elutasította. Januárban Szombathelyi utasítására megkezdték a Kárpátok térségébe vezényelni a magyarországi műszaki és légvédelmi alakulatok egy részét, [[február 13.|február 13-án]] pedig elrendelte a kárpátaljai erődítési munkálatokhoz rendelt csapatok hadi létszámra emelését (behívóparancsok). További műszaki alakulatoknál is mozgósítási parancsot rendeltek el az [[1. magyar hadsereg]] néhány seregtestével (16. és 24. gyaloghadosztály és a 2. hegyidandár) együtt (utóbbiak részleges mozgósítást kaptak). Felvonulásuk a műveleti térségben március elején kezdődött. [[március 11.|Március 11-én]] az ''1. hegyidandár'' és a ''2. páncéloshadosztály'' alakulatainak teljes hadiállományra emelését rendelték el.<ref>A ''16. gyaloghadosztály'' [[Kőrösmező]] és [[Ökörmező]] között, a ''24. gyaloghadosztály'' ettől északnyugatra az [[Uzsoki-hágó]] előteréig látta el a határvédelmet, a ''2. hegyidandár'' alakulatait pedig [[Szolyva]] körzetében vonták össze. Lásd: Szabó–Számvéber (2003), 54. oldal.</ref> Március hónap végére a HVKF az általános mozgósítási szint elérését rendelte el az országban a Keleti-Kárpátok előtt bekövetkező hadi helyzetek miatt.
 
[[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]], bár [[1944]] februárjában Hitlernek írt levelében leszögezte, ''„el vagyok szánva arra, hogy a magyar határokat egy esetleges orosz invázió ellen minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel megvédem”'', a németek már nem bíztak a Kállay-kormányban, a titkosszolgálat folyamatosan jelentette a magyar külkapcsolati eredményeket (mindezek mellett [[január 10.|január 10-én]] ifj. Horthy Miklós „kiugrási irodája” is megkezdte a működését), illetve a Kárpátok önálló magyar védelemre tett intézkedései is csak tetézték a németek gyanúját. [[február 26.|Február 26–27-e]] között<ref>A befejezés dátuma bizonytalan, 28-a is szerepel.</ref> Hitler találkozott [[Ion Antonescu|Antonescu]] marsallal, aki biztosította őt lojalitása felől, illetve a román csapatok magyarországi részvételéről is beszéltek. Hitler megnyugodott, hogy Románia kitart, a ''Margarethe II''-t nem kell végrehajtani, így kevesebb csapat kell a terv végrehajtásához.<ref>Ezt a számítást húzta keresztül a román ellenzék és a király, aki augusztusban megbuktatta Antonescu-t, mikor a szovjet csapatok felzárkóztak az északkeleti román határra.</ref> Hitler tudott arról is, hogy a honvédség vezérkari főnöke március végére általános mozgósítást rendelt el. [[Wilhelm Höttl]] budapesti SS képviselő jelentette a március közepére tervezett angol-amerikai katonai missziót is.<ref>[http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/d679.html Az RSHA 1944 márciusi memorandum-tervezete.]</ref> Azonban a szövetségesek álhírét, miszerint [[Trieszt]]ben hamarosan partra szállnak, majd légi szállítású egységek érkeznek az országba, a magyar kormány is elhitte. Hitler [[március 12.|március 12-én]] kiadott hadműveleti parancsa szerint a németek is komoly intézkedéseket tettek a balkáni térség biztosítására.
 
=== 1944 márciusa ===
295 817

szerkesztés