„Petru Groza” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Emlékezete: forrás: román wikipédia |
a Horthy Miklós → Horthy Miklós (kormányzó), egyéb apróság AWB |
||
43. sor:
==Hatalomra jutása==
Noha 1928-ban rövid időre visszavonult a közélettől, 1933-ban Groza ismét megjelent a politika színpadán megalapítva az [[Ekésfront]] nevű politikai szervezetet.<ref name="Cioroianu1"/> A szervezet eredetileg a román parasztságot sújtó növekvő adósságterhek ellen alakult (mivel a gazdasági válság alatt a [[Nemzeti Parasztpárt]] képtelen volt segítséget nyújtani a leszakadó paraszti rétegeknek), 1944-ben azonban már gyakorlatilag a kommunisták irányítása alá került.<ref name="Cioroianu1"/><ref name="Saiu">Liliana Saiu, ''The Great Powers and Rumania, 1944-1946'', [[Columbia University Press]], New York City, 1992, p.39</ref> A Román Kommunista Pártnak a hivatalos taglétszáma 1944-ben alig haladta meg az ezer főt, ezért a kommunista vezetők arra kényszerültek, hogy minél szélesebb körben kössenek koalíciót.
A koalíciót négy fő szervezet alkotta: A [[Román-Szovjet Barátság Társasága]], a [[Román Hazafiak SZövetsége]], a ''Hazafias Védelem'' (az RKP paramilitáris szárnya), és, ami leginkább támogatott volt a lakosság körében, Groza Ekésfrontja. Ebben a pozícióban Groza képes volt jelentős befolyásra szert tenni a román politikai szférában, amikor az Ekésfront 1944 októberében csatlakozott a Román Kommunista Párthoz megalakítva a ''Nemzeti Demokratikus Front''-ot,<ref name="Cioroianu3">Cioroianu, 6.1.3 (p.152-159)</ref><ref name="Crampton">R. J. Crampton, ''Eastern Europe in the Twentieth Century - And After'', [[Routledge]], New York City, 1997, p.229, 231</ref> (amelyben benne volt a [[Mihai Ralea]] vezette [[Szocialista Parasztpárt]] és a [[Magyar Népi Szövetség]], illetve rövid ideig a [[Román Szociáldemokrata Párt]], és több kisebb csoport). Lehetséges miniszterelnökként először 1944 októberében került szóba, a kommunista [[Lucrețiu Pătrășcanu]] javaslatára.<ref name="Cioroianu3"/>
Groza kiemelkedő helyzete a Nemzeti Demokratikus Frontban lehetővé tette számára a miniszterelnökség megszerzését 1945 elején, amikor Nicolae Rădescu tábornok kormánya kemény ellenzőkre talált a két jelentős román kommunista, [[Ana Pauker]] és [[Gheorghe Gheorghiu-Dej]] személyében, akik szerint Rădescu képtelen volt megfelelően kezelni a „fasiszta szimpatizánsokat”.<ref name="Cioroianu3"/> A szovjet hatóságok segítségével a kommunisták mozgósították a munkásokat,<ref name="Cioroianu3"/> akik több tüntetést tartottak Rădescu ellen. A tüntetők több ízben is összetűzésbe kerültek a hatóságokkal. Míg a kommunisták azt állították, hogy az ártatlan civilek haláláért a Román Hadsereg a felelős,<ref name="Cioroianu3"/> Rădescu "Isten és haza nélküli idegenek"-nek nevezte a kommunistákat.<ref name="Crampton"/> Ezt követően [[Andrej Visinszkij]] külügyminiszter vezetésével egy szovjet küldöttség érkezett Bukarestbe, amely lemondatta Rădescut és 1945. március 6-án Grozát nevezte ki miniszterelnöknek.<ref name="Cioroianu3"/><ref name="Crampton"/>
59. sor:
Groza nyilatkozataiban a román–magyar történelmi megbékélés elkötelezettjeként tüntette fel önmagát. A Magyar Népi Szövetség kolozsvári kongresszusán azt ígérte a magyar kisebbségnek, hogy egyenrangú állampolgárai lesznek Romániának, ugyanakkor a határok „légiesítésével” szabadon fenntarthatják magyarországi kapcsolataikat; ennek a beszédnek a napján viszont [[Teohari Georgescu]] belügyminiszter elrendelte a határok fokozottabb őrizetét.<ref>{{cite journal | last = Tófalvi | first = Zoltán | title = 1956 erdélyi mártírjai | journal = Kortárs | volume = 2001 | issue = 12 | url = http://www.epa.oszk.hu/00300/00381/00053/tofalvi.htm | accessdate = 2008-10-26 }}</ref>
Groza reformjaival tovább erősítette a kormányáról alkotott jó képet, miközben erősítette kapcsolatait a kommunista párttal. A kormányzati bürokrácia egyszerűsítésére törekedett, és az erdélyi részen három városban elmozdította a prefektust, köztük a régió nem hivatalos fővárosában, [[Kolozsvár]]on. Az elmozdított prefektusok helyére Groza nevezett ki újakat, hogy erősítse a kormányhű elemeket a helyi közigazgatásban. Groza ezenkívül több földreform-programot hirdetett, amely a katonáknak kedvezett, akik kisajátíthatták és újraoszthatták az ötven hektár feletti birtokrészeket, valamint az árulók és távollevők földjét, illetve azokét, akik együttműködtek a háború alatti román kormánnyal, a [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy-]] és [[Szálasi Ferenc|Szálasi-rendszerrel]] vagy a nemzetiszocialista Németországgal.<ref>"Sweeping Reform Begins in Rumania", in ''The New York Times'', March 12, 1945; ProQuest Historical Newspapers, ''The New York Times (1851-2002)'', p.5</ref>
Noha igyekezett [[liberalizmus|liberálisként]] feltüntetni önmagát, Groza több olyan reformot hajtott cégre, amelynek célja az volt, hogy korlátozza a nemzeti tömegtájékoztatást. Miniszterelnökségének első hónapjában Groza betiltotta a ''Romania Nouă'' című népszerű napilapot, amely közel állt a Nemzeti Parasztpárt vezetőjéhez, [[Iuliu Maniu]]hoz, mivel nem értett egyet Groza reformjaival. A kinevezése utáni egy hónap alatt Groza több mint kilenc vidéki újságot és több más sajtóterméket szüntetett meg, amelyeket szerinte olyanok állítottak elő, akik "kiszolgálták a fasizmust és hitlerizmust".<ref>C. L. Sulzberger, "2 Moves by Groza Spurring Reforms", in ''The New York Times'', March 25, 1945; ProQuest Historical Newspapers, ''The New York Times (1851-2002)'', p.16</ref> 1946 februárjában Petru Groza azt nyilatkozta egy amerikai tudósítónak, hogy „nem vagyunk még abban a helyzetben, hogy teljes szabadságot biztosítsunk a sajtónak”, majd 1946 márciusában megszületett az a törvény, amely a tájékoztatási minisztériumról rendelkezett, melynek feladata volt „irányítani, szervezni és ellenőrizni a sajtó, a rádió, a film stb. minden információs tevékenységét”.<ref>{{cite journal | last = Marino | first = Adrian | title = Cenzúra Romániában | journal = Korunk | volume = 2001 | issue = 9 | url = http://www.epa.oszk.hu/00400/00458/00045/cenzura.htm | accessdate = 2008-10-26 }}</ref>
A következő lépés az volt, hogy korlátozta a megengedett pártok számát. Noha Groza csak arra tett ígéretet, hogy a kormányhivatalokból és a diplomáciai testületekben végez tisztogatást, 1947 júniusában politikai szervezeteket kezdett üldözni, így például a [[Tămădău-ügy]] után letartóztatta a Nemzeti Parasztpárt több kulcsfiguráját és életfogytiglani börtönre ítélte Maniut „a román nép ellen elkövetett politikai bűneiért”.<ref name="Fischer-Galați"/> Ugyanennek az évnek az augusztusában feloszlatták a Nemzeti Parasztpártot és a [[Nemzeti Liberális Párt (Románia)|Nemzeti Liberális Pártot]], majd 1948-ban a [[Román Munkáspárt]] belépett a kormánykoalícióba, így a politikai ellenzék gyakorlatilag minimálisra apadt.<ref name="Crampton"/>
Miniszterelnökként Groza összeütközésbe került a Mihály király vezette monarchistákkal. Noha a királynak csak névleges volt a hatalma, a hagyományos román monarchiát jelképezte, és 1945-ben lemondásra szólította fel Grozát. A király fenntartotta, hogy Romániának a jaltai egyezmények értelmében meg kell engednie az Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak és a Szovjetuniónak, hogy részt vegyenek a háború utáni kormány felállításában, és hogy a Groza-félénél szélesebb koalícióra van szükség. Groza röviden elutasította a kérést és kettejük kapcsolata a következő években is feszült maradt, így például szemben álltak a háborús bűnösök elítélésének és Sztálin díszpolgárrá avatásának kérdésében is.<ref>W. H. Lawrence, "Chamber Ratifies Rumanian Treaty", in ''The New York Times, August 24, 1947; ProQuest Historical Newspapers, ''The New York Times (1851-2002)'', p.43</ref> Végül 1947 decemberében Gheorghiu-Dej és Groza nyomást gyakoroltak a királyra, hogy mondjon le a trónról, megszüntetve ezzel a román monarchiát és kikiáltva a népköztársaságot.
| |||